Idáig hozta hátizsákjában az ikont az orosz katona a második világháborúban

A Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteményéből berendezett múzeum Dumovits István plébános szülői háza, ahol testvérével, Molnár Ferencné Cilikével fogad minket, mindketten itt születtek. Ott állt az ágy, ahol most a máriazelli zarándokbotja lóg a falon, mellette az ikon, amit a helyiek elbeszélése szerint akkor találtak, amikor megrekedt itt az orosz–német front. A négy orosz áldozatot ott temették el, ahol meghaltak. Az ikon az egyik orosz katona hátizsákjában volt, idáig cipelte, hogy védje őt a harcokban. Az akkori plébános a ruházatában talált szám alapján kiderítette, hova tartozott, és levelet írt a hozzátartozóknak, azzal a kérdéssel, mi legyen az ikonnal. Az elhunyt katona szülei válaszoltak: nem tudtak semmit a fiukról idáig, ez az első hír, hogy elesett, és eltemették, megnyugszik a szívük abban a gondolatban, hogy holtteste fölött nem szántanak ökrök, őrizzék az ikont azon a plébánián, ameddig vinni tudta.

Dumovits István a történetet folytatni is tudja: a 80-as években orosz katonák segítettek Horvátzsidányban az almaszedésben.

Az idősek klubjában kaptak ebédet, ahova én is jártam. A tiszt tudott magyarul, összebarátkoztunk – meséli a plébános. –Megmutattam neki az orosz katonák sírját a temetőben, és a levelet, amit az ikont hozó katona szülei írtak. Az orosz tiszt döbbenten olvasta a borítékon a feladónál a település nevét, az övétől a harmadik falu volt. Felkereste a családot, akik örültek a látogatásnak, és egy másik ikont is küldtek ide az orosz tiszt által megőrzésre, és a katona el merte hozni a 80-as években!

A kiállítás további különlegessége az 1543-as kiadású, fametszetekkel illusztrált orvosi könyv, amelyet Dumovits plébános Tömördön kapott egy idős hölgytől, aki a betegágyához hívta. A padlásról hozták le ezt a félezer éves kötetet, amely azt sorolja, milyen növény, milyen formában használható az egyes betegségekre.

Bécsből is jöttek orvos kutatók, hogy tanulmányozzák. Egyszer Münchenből kerestek, hogy nekik is van egy példányuk, de hiányzik belőle tíz oldal, szeretnék a miénk által pótolni. Lemásoltattunk nekik a kérdéses lapokat. Sokáig azt hittük, hogy csak ez a kettő van belőle, de amikor Pannonhalmán jártunk, kiderült, hogy a rend őriz egy harmadikat, külön lezárt helyen, mert olyan magas az eszmei értéke. Csodálkoztak is, hogy Peresznyében ez csak így egyszerűen ki van állítva, és bárki láthatja.

Ahogy az orvosi könyv „kortársait” is, a szintén 16. századi egyházi posztillákat is, amelyek a szomszédos locsmándi evangélikus egyházközségből kerültek ide. A prédikációs javaslatok Luther Mártontól valók. A plébános kinyitja a szekrényt: különös érzés látni az 1575-ös évszámot, és kézbe venni azokat a régi elsárgult lapokat, amelyekből több száz éve élt emberek kaptak bibliai magyarázatot.