A söptei oltárkép rejtélye: vajon kit is ábrázol valójában?

A képen egy kopaszodó, szakállas férfi áll Krisztus keresztje előtt. A feje fölötti glória jelzi, hogy szenttel van dolgunk. Az előtte fekvő süveg, a háttérben pedig az amiens-i köpenymegosztás jelenete teszi egyértelművé, hogy Mártonnak „köze van a képhez”.

A szent ilyen módon történő megjelenítése majdhogynem egyedülálló. Játsszunk kicsit tovább, legalább képzeletben takarjuk le a Mártonhoz kapcsolódó jelképeket! Így már nem a savariai születésű püspököt látjuk, hanem egy egyszerű megtért bűnöst, aki az Úrtól bebocsátást kér a mennyországba. Ez utóbbi a sírtáblák és epitáfiumok megszokott ábrázolásmódja.

A kép megfejtése már elődeinknek is fejtörést okozott. Semmi kétség, az oltárkép legfontosabb funkciója, hogy megjelenítse Szent Mártont, a templom védőszentjét. Ennek a feladatának eleget is tesz, de egy 1820 körül készült feljegyzésben mégis azt olvashatjuk, hogy az oltárképen a Szentháromságot látjuk. Tulajdonképpen ez is igaz, hiszen a Fiút ott látjuk a keresztfán, az Atyaisten hármas koronával a fején felhőn lebeg, s felfedezhetjük a galamb képében megjelenő Szentlelket is. Csupán nézőpont kérdése, hogy mit helyezünk a középpontba. Ez alkalommal az egyik dolog nem zárja ki a másikat.

A megoldáshoz Kázmér Mihályné Szobotin Orsolya 1756-ban Meszlenben keltezett levele vezet el bennünket. Orsolya asszony leírja, hogy korábban a Söptén élő Orczy Mihály felesége volt. Férje halála után a szentély alatt kriptát alakíttatott ki, és emlékére nagy költséggel díszes barokk oltárt készíttetett. Arról is rendelkezett, hogy a későbbiekben a kriptába csak a férje leszármazottai és fiútestvérei temetkezhetnek. Orczy Mihály 1728-ban hunyt el, tehát az oltár és a kripta is akkortájt készült. A fentiekből arra következtethetünk, hogy az oltárképen „elrejtve” Orczy is megjelenik. A Megváltó előtt álló alak valószínűleg az ő arcvonásait viseli.

Orczy Mihály 1710 körül lett a templom kegyura. Ő újíttatta fel a romossá vált épületet. Kegyúri jogai közé tartozott, hogy címerét a templomban elhelyezze. Özvegye az oltár készíttetésekor élt is ezzel a lehetőséggel. Az Orczy és a Szobotin családok díszes rámába foglalt kettős címere közvetlenül az oltárkép fölé került. Ez a pozíció is jelzi, hogy a kép a családhoz is kapcsolódik. Az Orczy család jelképe díszíti a templomkertben álló Szentháromság-oszlopot is.

A család kastélya is a közelben állt. Az Orczy nemzetség a XVII. században Pöse, Csömöte és Söpte környékén volt birtokos. A família az 1700-as évek elején bárói és köznemesi ágra vált szét. Az előbbihez tartozott a Pöséről származó Orczy István is, aki alig néhány évtized alatt hatalmas karriert csinált. Parasztnemesből az ország egyik leggazdagabb emberévé vált. Alországbíró lett, birtokainak területe pedig meghaladta a 250 ezer holdat.

Orczy Mihály nem volt ilyen szerencsés. Fiai közül Antal, Ferenc és Imre érte meg a felnőtt kort. Antal megházasodott, de fiatalon, gyermektelenül halt meg, Ferenc szerzetes lett, egyedül Imre után maradtak utódok. A család az 1700-as évek végén már nem tudta gyakorolni a kegy­úri jogokat. A söptei birtok nagy részétől megváltak, nem szegényedtek el teljesen, de a leszármazottak már polgári pályát választottak.

Az 1800-as évek elején a helyi plébános már arra panaszkodott, hogy a család a kriptát nem gondozza. Ekkor püspöki engedéllyel lehetővé vált, hogy oda más is temetkezzen. Végleges lezárására csak a XX. században került sor. Érdemes röviden szólnunk az oltár mellékalakjairól is. Legfelül, középen, díszes keretben Máriát látjuk, karján a kisdeddel. Mellette egyik oldalról Szent Apollónia, a másikról a Holofernész fejét vevő Judit szobra áll. Alul, a nagy oltárkép mellett Szent Borbálát látjuk karddal, Szent Ferencet pedig szerzetesi ruhában, kereszttel.

Vajon előre átgondolt vagy véletlen, hogy mind olyan nevek ezek, amelyek Orczy Mihály családjában is előfordultak?