Három szenvedélyes fegyvergyűjtő mutatja be a magyar pisztolygyártás 100 évét

– 1891-ben kezdődött és indult el a világhír felé a magyar fegyvergyártás – idézte fel a dicső múltat a kiállítást megnyitó Takács Zoltán Bálint, a Nádasdy Kulturális Központ igazgatója. A magyar mérnöki teljesítmény tárgyiasult emlékei Béky Albert, Istenes István és Magyar Róbert magángyűjtők jóvoltából kerülhettek a könyvtár üvegtárlóiba. – Volt a csúzli, utána jött a bajonett, hozzá a puskák, majd Magyar Róbert barátom fertőzött meg a gázriasztó fegyverekké visszaalakított éles fegyverek gyűj­tésével. A kollekciók bővítése ma már nagyrészt az interneten történik erre szakosodott portálokon, de ha felbukkan valahol egy hatástalanított fegyver, akkor szólnak az ismerőseim is. Ha pedig egy fajtából két darab van, akkor először mindig a gyűjtőkollégáknak ajánljuk fel, és így csereberélünk – mesélt a gyűjtésről Béky Albert.

A kiállításon is látható darabok közül különösen büszke arra a két pisztolyra, amelyek hazai gyártásúak és egyiptomi belügyi szervek megrendelésére készültek. A Tokagyptből és Walamból kevés példány létezik, utóbbiból a világon mindössze három átalakított gyűjtői darab van. Szintén ritkaság egy KGK-géppuska, amelynek 001-es a sorozatszáma, ami prototípusként a Honvédelmi Minisztériumnak készült – sorolta ritkaságait a fegyvergyűjtő. A magyar kézi lőfegyver száz esztendejének történetéből csak néhány hiányzik, a tárlókban ezeket illusztrációkkal jelezték. Egy 1910-es Frommer pisztolynak nemcsak megfizethetetlen az ára, de nincs is belőle fellelhető.

A magyar fegyvergyártás egyik legnagyobb alakja az előbbi fegyver névadója, Frommer Rudolf, aki pénzügyi területéről érkezett a fegyvergyártáshoz és megteremtette a Fegyver és Gépgyár Rt. működésének biztos anyagi alapjait. Közben tervezni is kezdett és 1900-tól egyre gyakrabban szabadalmaztatta találmányait. A világháború évében már a gyár vezérigazgatója lett és maradt nyugdíjba vonulásáig, 1935-ig. Az első szabadalma alapján gyártott pisztolyok viselik a nevét.

A honi fegyveripar másik jeles alakja Kameniczky József, a FÉG második világháború utáni időszakának meghatározó személyisége. 1941-ben került a gyárhoz, majd részt vett a helyreállítási munkákban. Fokozatosan kapcsolódott be a tervezési feladatokba. Tervezett és tökéletesített légpuskákat, vadászpuskákat, különféle pisztolyokat.

– Mi még voltunk katonák és később láttunk rengeteg filmet is, amelyekben sok fegyver szerepelt, azonban ezekről nem volt semmiféle tudásunk. Utánaérdeklődtünk és informálódtunk, végül, ha már annyi ismeretünk volt róluk, maguk a revolverek is megjelentek nálunk – eleveníti fel gyűjtőszenvedélyének alapjait a másik kiállító, Istenes István. A gyűjtők között ma sincs olyan, aki mindent tud. Így kiegészítik egymást: ki ehhez, ki ahhoz ért jobban, valaki az egyenruhákhoz, mert az is fontos. Egymás segítése kovácsolja közösséggé a régi muskéták szerelmeseit.

Az összefogás valóban szükséges, mert bizonyos szempontból nem népszerű a fegyvergyűjtés Magyarországon. – A gerjesztett fegyverellenesség miatt mintha megbélyegzettek lennénk – mondják az érintettek. – A fegyverekkel nincs baj, azok műszaki alkotások, a rossz emberekkel akad gond. Bennünket büszkeséggel tölt el, hogy a magyar szellemi tudás e részét őrizhetjük – vélekednek. Hozzátéve: – Ha használni is akarnánk a fegyvereket, akkor sport- és céllövőnek álltunk volna, nem gyűjtőnek!