Gömbölyű – ilyen volt a 10. Soltis Lajos Országos Színházi Találkozó

Azért az elég jó, hogy az alternatív-független színházi térképen méretes betűkkel jegyzett hely Celldömölk. Mert itt él és dolgozik a Soltis Lajos Színház, amelynek épületét a jubileumi fesztiválidőben nehéz megközelíteni, de ez a körülmény egyetlen fesztiválozónak sem szegi kedvét. Átkelünk, mintha tengeren.

Ölbei Lívia

KEZDJÜK A VÉGÉN

A SLOSZT fődíja, a Soltis Lajos-díj a legjobb előadásnak jár. Az idén ezt az elismerést a győri RÉV Színház 146 nap című előadása kapja meg. Harmincasok útkeresése a téma, keserédes cseh film nyomán, Perényi Balázs rendezésében. (A társulat korábban főleg színházi neveléssel foglalkozott, az önálló előadások létrehozása új irány; nem térve le a régi útról sem.) A legjobb férfiszínészt illető Kurucz László-díj Formanek Csaba kezébe kerül. Szokása szerint ő írta, rendezte és ő játssza a Hádész – Látomások az alvilágból című előadást. Amit Formanek Csaba itt művel, az – a díjat átadó Upor László megfogalmazásában – „alkimista színház”. A legjobb női alakítás díját, a Figer Szabina-díjat Markó-Valentyik Anna kapja az Alaine – Ideje a meghalásnak című előadásért. A báb és színész különös kapcsolatára épülő KL Színház-produkció rendezője Ladányi Andrea, a szövegkönyv Polcz Alaine írásaiból készült. A Kasza Éva nevét viselő különdíjat Manyasz Erika veheti át a Helyettem élsz című előadásért, amelynek rendezője Bora Levente. A Manyasz Erika által hitelesen fölmutatott női sorsban talán egy kicsit benne foglaltatik a vajdasági színésznő, Kasza Éva egykori sodró egyszemélyese, a Shirley Valentine is (anélkül persze, hogy Manyasz Erika ezt az előadást anno látta-láthatta volna). A Solténszky Tibor-díjat ezúttal a legjobb gyerekelőadásnak, a budapesti Trainingsport Társulat Kötmeséjének – játssza Jobbágy Kata és Ivák Bence, rendezte Bora Levente – ítéli oda a zsűri. (A házigazda Soltis Lajos Színház fesztiválelőadásai ilyenkor nincsenek versenyben.)

BEKAPCSOLÓDUNK

A színházi találkozó ideáját a kétezres évek elején fogalmazta meg a Soltis Lajos Színházat működtető egyesület elnöke, a színház alapítója és vezetője, Nagy Gábor. Az első időkben kétévente írhattuk be a naptárba ezt a fesztivált (a páros években Kazincbarcika, a páratlanokban legyen Celldömölk), de időközben a fesztiválszerkezet megváltozott Magyarországon. Így vagy úgy, most már évente van SLOSZT – Soltis Lajos Országos Színházi Fesztivál –, és ezt egyáltalán nem bánjuk. Ebből a változtatásból adódik, hogy bár 2003-ban rendezték meg az elsőt, pont az idén érkeztünk el a tizedikhez. Ünnep van, de tényleg. Pesti Arnold a telefonoknak kikapcsolódást, a közönségnek minden előadás előtt bekapcsolódást kíván. Bekapcsolódunk. Több fesztiválprodukció jótékonysági célt is szolgál: a celli Szakál Rubina gyógyulásához szeretne hozzájárulni. És az is jó, hogy a szervezői felhívás nyomán ki-ki hozza magával a saját bögréjét: hogy ne terheljük a környezetet fölöslegesen műanyag poharakkal.

HÁRSFAILLAT, LILIOMFI, VULKÁN TURI

A négy napig tartó fesztivál körülbelül félidejénél kisüt a nap, fölszárad a sár a Soltis Lajos Színház körül, ahol piacot újít és térkövez a város. A sártenger tengerparttá változik, stégnek tűnnek az alkalmi járda gyanánt fölsorakoztatott pallók. Mint a színházban, ahol „minden lehet minden”. A fesztivál az oka vagy más, ki tudja: Celldömölk a legszebb, legkedvesebb arcát mutatja, este hársfaillat vezet el a Koptik Odó utcai színházépülettől a Joachim Kávézóig, a Rezgő Nyárfa felé bandukolva (fedőneve Rezgő Bárányka, tessék csak megnézni a Soltis Lajos Színházban újratöltött Liliomfit) a messziről jött – és visszajáró – vendégek kedvtelve ízlelgetik a szavakat is. Máshol például nem lehetséges a Vulkán Turi, csak itt, a Ság hegy lábánál. És van egy ötödik nap is: Fazakas Misi (Osonó, Sepsiszentgyörgy) inspiráló színházi workshopot tart a Soltis Lajos Színházban.

LENNI ÉS NEM LENNI

Négy nap, az hat helyszín és tizenöt előadás (Budapestről, Győrből, Inárcsról stb.). Az adatsorok persze keveset mondanak a SLOSZT-ról, kellene ahhoz más is. Ahogyan Szabó Borbála és Varró Dániel együttműködéséből (meg „sok gyilkos nyelvi leleményből”) megszületett Líra és Epika című mesedarab nemcsak megrajzolja, hanem föl is oldja a konfliktust, amely a bolondos, áradó lelkű Líria és a kissé száraz, sótlan Epikum között feszül: Líra királyfi és Epika királykisasszony házasságával. Ezzel a mesejátékkal – és a Karol Wojtyla Társulattal – a diákszínjátszás is megjelenik a 10. SLOSZT igazán színes és izgalmas palettáján. Fontos, hogy miközben a fesztiválozók nagy kedvvel nézik – és aztán elemzik – egymás előadásait, van itt „igazi” közönség is. A házigazda Soltis Lajos Színház sokat tesz azért, hogy közelebbi viszonyt alakítson ki a színház és a fiatal közönség (óvodások, általános és középiskolások) között. Ezért van az idén először SLOSZT Diák-almenü; például színházi nevelési előadással.

SOK AZ EGYBEN

De lehetne monodrámaszekció is. A monodrámák persze trükkösek: egy színész, több szerep; gyakran fölbukkanó tárgyanimáció. Különös fényt ad a fesztiválnak, hogy egyszer csak észrevesszük: leitmotív itt az elmúlás. Van gyerekelőadás is, amely a legkisebbeknek beszél (szépen, finoman) a halálról. (Arról nem beszélve, hogy a színpad mindig a lenni és nem lenni kereszteződésében található.) Akár vezérmotívummá válhat a „gömbölyűség” – a teljesség, a kerekség – is. Lufi, tányér, gombolyag – de nem lufi, nem tányér, nem gombolyag, hanem: mindig valaki. Például mi magunk. Miközben nem tudunk betelni azzal a hangulattal, ami maga a SLOSZT. Profi, gördülékeny szervezés – és az alternatívok szabadsága azzal a szintén megunhatatlan jelenséggel, hogy aki az egyik percben kávét szolgál föl a büfében, a másikban a színpadon varázsol. Talán ezért jár ide vissza szívesen zsűrizni, értékelni, beszélgetni, lenni – aztán díjakat átadni mások mellett Upor László dramaturg, író, műfordító, megbízott SZFE-rektor vagy Turbuly Lilla, a színikritikusok céhének elnöke is. Mindenesetre úgy köszönünk el, hogy jövőre innen folytatjuk.

MEGINT A TENGER

...és akkor arról a tengerélményről még nem beszéltünk, amellyel a bOdyssey project (Testodüsszeia) fog kézen és ajándékoz meg minket a találkozón: együtt és külön-külön. Becsukott szemmel kelünk át – de szó szerint – a tengeren, meg-megállva, mint anno a fényhozó Odüsszeusz. Elvégre: „Néha szigetek buknak föl fejünkben, madarak szállnak el fölöttük, új, csodálatos növényzet magvait hullajtják rájuk (...) Lassan így fordul tovább a világ.”