Hat ló Szentgotthárd közelében: Zsótér Sándorral készül az Equus a WS Színházban

Peter Shaffer Equus című darabja igazi világsiker. Magyarországi befogadástörténete gyorsan megkezdődött. Nánay István írja – a 2008-as, huszonnyolc év után végre megvalósult szabadkai bemutató okán –, hogy „1980-ban, hét évvel a megírása és három évvel a többszörösen Oscar-díjra jelölt filmváltozat elkészülte után nálunk is bemutatták az Equust. A két főszerepet Darvas Iván és Gálffi László játszotta”.

Amikor ezen a szép, decemberi tavaszias délelőttön Zsótér Sándor betoppan a WS Színház igazgatói irodájába – itt lesz az olvasópróba –, azonnal fölteszi a kérdést: kinek van személyes Equus-élménye. És kimondja a két, illetve három nevet abból a régi, híres előadásból: Darvas Iván, Gálffi László – Kútvölgyi Erzsébet. „Tizennyolc éves voltam.” (Zsótér-megjegyzés, kommentár nélkül.) Akad, aki látta – akad, aki nem. De már az olvasópróba előtti várakozásban is erről – a korábbi Equus-élményekről – van szó. A Darvas-Gálffi páros a koordináta-rendszer metszéspontja. Az 1990/91-es évadban például a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is született előadás a Shaffer-darabból, a fiút R. Kárpáti Péter játszotta. Az emlék erről a bemutatóról inkább csak egy érzet: a hatásnak tényleg csak emléke van (mi más), de az megmaradt. Közben persze sokszor színre került az Equus, például Alföldi Róbert is játszotta a darabbeli pszichiátert, aki most Jordán Tamás alakjában tűnik fel. A lovakkal különös viszonyt fenntartó fiú, Alan Strang szerepére vendéget hívott a szombathelyi színház: Major Erik színművészeti egyetemi hallgatót. A harmadik szereplőt Nagy-Bakonyi Boglárka játssza. Illetve ez így nem pontos.

A szombathelyi előadásban három színész lép színpadra: Jordán Tamás, Major Erik, Nagy-Bakonyi Boglárka. Lesz néha szerepváltás is, méghozzá színváltás nélkül: „Nem tudsz kimenni, belső átváltozás – Törőcsik Mari”; ahogyan a rendező fogalmaz.

És Zsótér Sándor nem lenne Zsótér Sándor, ha a szombathelyi bemutatóra nem új fordítással készült volna. A példányt Ambrus Mária és ő maga jegyzi (ahogyan szokta). Nem mintha Göncz Árpád 70-es évekbeli fordítása nem volna jó – mondja a rendező –, de neki valami másra, valami szálkásabbra, szikárabbra, keményebb szövegre van szüksége. (Peter Shaffer: Equus – Paulnak szeretettel.) Talán azért kell a szikárság, hogy eltűnjön a darabra így vagy úgy, de árnyékot vető „vulgár-pszichológia”.

De nem csak új fordítás készült: Ungár Júlia dramaturg közreműködésével született meg az új példány, amelyben a szereplők konstellációja is változott. Az a tény, hogy Zsótér Sándor mindössze három színészre bízza a drámát, szintén a „keményítéshez” tartozik. Ahogyan az olvasópróbán mondja: olyan ez, mint egy Euripidész-drámában – ő is három színésszel dolgozott. (A kulturális emlékezetnek pedig különben is jut szerep az Equus-ban.) Euripidész pedig a „legmodernebb” a nagy ókori triászban, az ember mélyére látott.

Van tehát Martin, a pszichiáter – Jordán Tamás –, van Alan, a fiú – Major Erik – és van Eszter, a bírónő – Nagy-Bakonyi Boglárka. Aki néha Jillként, máskor Doraként szólal meg. Alan a saját apját is eljátssza. Frank mondja: „Senki se nevet, ugye, doktor.” És van egy szereplő, akit Zsótér Sándor egyszerűen „kinyírt”. Nincs rá szüksége. (A plusz szereplők csak oldanák az alapfeszültséget, elmosnák az alapdráma kontúrjait.)

Az asztalon ott áll a díszlet makettje – tervezője Ambrus Mária –, a jelmeztervező Benedek Mari. Az igazgatói iroda ablakfalán besüt a nap. Zsótér Sándor olvas, megkezdődött az Equus próbafolyamata.

Bemutató: jövőre, januárban a Márkus Emília Teremben. Alan egyébként kisegítőként dolgozott egy lóistállóban hétvégenként, Szentgotthárd közelében – a szombathelyi szövegkönyv szerint.