Lackfi János kisiskolás gyerekekkel találkozott a kőszegi könytárban

A sok nevetésre, bekiabálásra okot adó verses műsor a gyermekléleknek adott szárnyakat, ezer szálon bontogatva a gondolati és nyelvi lehetőségeket, tréfásan vagy komolyan, de a komolyságban is játékteret hagyva. Lackfi Jánosnak van bőven tapasztalata arról, hogyan kell (jól) bánni az aprónéppel, hat gyermekéből négy már kirepült, és van négy unokája.

Lackfi János kitűnő tanár és kitűnő előadó, ezt a kis diákok reakcióin is lehetett mérni a kőszegi könyvtárban. Úgy mondta el, hogy a hatból még két gyerek otthon van, egy négy és egy tizenhét éves, és a legnagyobb unokája idősebb, mint a legkisebb gyermeke, hogy az iskolások azonnal szerettek volna ehhez kapcsolódni: óóóóh, mondták kórusban, mintha csak betanulták volna, és jelentkezve sorra hozzáfűzték, kinek hány éves a testvére.

Az így kialakult alkalmi családban aztán közvetlenül folyt a beszéd és a vers, a gyerekek önfeledten vonódtak be A buta felnőtt című kötet világába. Mert nem csak Zsámbékon esik meg, ahol a költő él, hogy bejön valaki, és rögtön azt érezteti, hogy ő milyen „okostojás”, de előbb-utóbb simán kiderül róla, hogy sok mindenhez nem ért, például se a lecsófőzéshez, se a vécépucoláshoz, amihez ugye mindenkinek illik érteni egy kicsit, bármilyen nevetséges is. (Így nem mondjuk direktben, hogy mindenki takarítson!)

Ezzel együtt ha az ember „buta felnőttként” köszön be, még mindig kiderülhet róla, hogy csak fele olyan buta, mint a tök, és akkor annak lehet örülni. A Paradicsomleves betűtésztával című kötetből „etetős” versek jöttek elő, milyen is volt a boldog óvodás időket idéző „Mackósajt pucolás”, a szilaj magyaros pizza költeményében pedig a gyerekek mondták a sorok végén, hogy „Ihajja!” Nincs is jobb, mint a költővel együtt költeni, varázsolni a hangokból, szavakból – a „mester” tanítása szerint.

A jó kis „bulihangulatban” szó eshetett a rendrakásról is, amikor nemcsak ráolvasunk a tárgyakra, hanem helyükre is tesszük őket, a szerelemről, a fiúk és a lányok kibírhatatlanságáról, és nélkülözhetetlenségéről.

Az iskolások a karácsonyi legóvárásról is kaptak egy nagy tanítást: a türelem fontos, mert aki nem bírja kivárni a dolgokat, abból soha nem lesz tábornok, miniszter vagy világhíres énekes.