Az egyik legolvasottabb hazai költő, Sohonyai Attila estje a toronyi kultúrházban volt

Sohonyai Attila naprakészen arról ír, amit érez, tízezrek követik a megosztásait, neves színészek mondják lemezekre a verseit. Mesélte próbálkozásait gimnazista korából: magyartanárának odaadta a költeményeit, és ő annyira borzasztónak találta, hogy azt tanácsolta, hagyja abba, különben nagyon boldogtalan élete lesz. Eltelt pár év, Sohonyai Attila népszerű költő lett, ugyanez a Zsuzsa néni akkor meg azzal jött, hogy mindig is tudta.

Ismertségének elterjedtségével a költő vendéglátóegységben is találkozott, ahol odaajándékozta a kötetét a pultosnak, majd egy korsó sör mellett meghallgatta egy húszéves fiú bánatát: a barátnőjével volt probléma, és mellesleg nem értette, miért küldi neki ezt a rengeteg Sohonyai-verset. Nem tetszik? – kérdezte a költő. De tetszik, csak sok – felelte a fiatalember, és ekkor Sohonyai Attila bemutatkozott. A fiú hitetlenkedett, de a pultos a bólogatásával minden kétséget kizárt, végül a költő dedikálta könyvét a szóban forgó hölgynek, nyomtatott betűvel is, hogy olvasható legyen.

A toronyi esten Gáti Oszkár, Stohl András, Kőszegi Ákos előadásában hangzottak el Sohonyai Attila versei felvételről, a személyesen mesélt történetek között pedig szó esett arról is, hogy a költészethez képest egészen fura munkákat vállalt: végzett segédmunkát az építőiparban – edzel, barnulsz, kőműves szaktudást szerzel, és még fizetnek is érte, hol nem jó? –, dolgozott kábelgyártó cégnél, az ismerősei nem értették, mi ez a mazochizmus.

Volt eladó dohányboltokban, ahol egy négyzetméteren több mint hatszáz emberrel lehet találkozni naponta. Sohonyai Attila részéről pedig ez egy döntés volt: foglalkozni akart azzal, mi van körülötte – sok dráma, kevés líra –, tudni akarta, milyen az élet, ha „életszagú”. Ennek része persze a nagyon keresett szerelem is, aminek ezerárnyalatú jelentéseit sokan magukénak érzik a költészetében. Meghallgattuk a Ha nőt szeretsz című verset is, ami felrobbantotta az internetet, ötezer megosztást és hatezerötszáz kedvelést kapott; amikor megosztotta, az ország legolvasottabb költeménye lett. Hogy miért? Talán mert Magyarországon kétszázötvenezerrel több nő van, mint férfi, akikből tehát nincs elég. Sokan keresnek hiába, de a számszerűségen kívül az is ok, hogy gyakran nem tudjuk, mit akarunk egymástól. És ha mégis: tudunk-e hálásak is lenni a másikért?