Bárdcsapás Rábagyarmaton

Azok sem tulajdonítottak ennek különösebb jelentőséget, akik annak idején a születés 900. évfordulójának megünneplésére készülődtek. Azon igyekeztek, hogy lehetőleg ne csússzanak ki az 1939–40es időintervallumból. Az egyik – „nem központilag szervezett” – megemlékezés Vas megyéhez, Rábagyarmathoz kapcsolódott. Az emlékállítás szerény volt, a maga nemében mégis szinte egyedülálló. 1939-ben a községben élő frontharcosok Szent László-forrást építettek, alakítottak ki a falu határában. (A Frontharcos Szövetség az első világháborút megjárt katonák szervezete volt, melynek sok községben helyi egye sülete is működött.)

Tulajdonképpen nem maga a forrás volt új, mert az már korábban is megvolt. Egy régi helyszínt újítottak meg, alakítottak kicsit át és töltöttek meg új tartalommal. A községtől keletre, a domb aljában több forrás is fakadt, közülük az egyiket már a régi időkben is Szentkútként tartották számon. A hely részletes története feltárásra vár. A Szentkút szerepel a szentgotthárdi apátság rábagyarmati erdeiről 1818-ban készített kéz iratos térképen.

Közvetlenül mellette egy másik forrás is van, Pongráczkút felirattal. Sőt – távolabb ott egy harmadik forrás is, a Steyerkút, de az már kicsit délebbre van, a kondorfai határszél felé esik. A térképet készítő mérnök, Andreas Wiesser nem csupán felmérte az erdőt, hanem a térképen az akkor használt elnevezéseket is szerepelteti. A ciszterciek nyilvántartásában a Szentkúttól délre eső erdőtömb „Szappányosként” szerepel. Ez az elnevezés va lószínűleg a szappan alapanyaga, a hamuzsír készítésével van összefüggésben.

A Szentkút történetének egy korábbi szakasza így tehát valószínűleg a gotthárdi apátsághoz, illetve a ciszterci rendhez kapcsolódott. Ha volt régebben kápolna a forrásnál, akkor az egyszerű kis faépület lehetett. A szent kutak sokszor nemcsak az áhítat helyszínei, hanem vizüknek gyógyító hatást tulajdonítanak. Rábagyarmaton 1933 táján Moór Elemér gyűjtötte össze a népi hiedelmekkel kapcsolatos adatokat, Szentkút vizéről a helyiek azt tartották, hogy az „külsőleg is, belsőleg is, mindenféle bajra jó”.

Amikor 1939-ben a frontharcosok újra jelentőséget kívántak adni a falu határában lévő régi és fontos helyszínnek, azt a honvédők és a katonák patrónusáról nevezték el. Ennek akkor a 900. évforduló kapcsán aktualitása is volt. Az is igaz, mint ahogy ilyen esetekben gyakran előfordul, meglódul az újságírói fantázia. A Pesti Hírlap tudósítója például – nyilván azért, hogy a hír még érdekesebb legyen, a következőket írta:

„A frontharcosok emlékművet emeltettek a határban levő fenyves erdőnek azon a helyén, ahol a történelem tanúsága szerint a honfoglalás idején a pogány magyarok oltárt emeltek Hadúrnak, később a rómaiak várat, az első magyar keresztények pedig kápolnát építettek…” Rábagyarmaton 1939-ben helyi kezdeményezésre állítottak emléket Szent Lászlónak. Az emlékhely domborművén a király vizet fakaszt a sziklából, a körülötte álló vitézek ivótülkökkel merítenek a vízből.

Az élővíz tisztelete, a „vízfakasztás” a biblia mellett sok nép mitológiájában megjelenik. Mátraverebély– Szentkút magyar nemzeti kegyhely. A legenda szerint amikor László arra járt, a lovának nyomán víz fakadt fel – ebből lett aztán később Szentkút. Ugyanezen legenda egy másik változatának bemutatásával találkozunk Rábagyarmaton is. László király itt egy bárdcsapással szabadítja ki a vizet a sziklafalból.