A Weöres Sándor Színház is leállt, még ott voltunk az Ádám almái olvasópróbáján

A Weöres Sándor Színház felületein mindenütt arról értesítik a közönséget, hogy az április 30-áig szóló előadásokra megváltott jegyeket visszaváltják. Hozzáteszik: a kormányrendelet feloldását követően – még akkor is, ha ez áprilisban bekövetkezik – új műsorral folytatja a színház az évadot, így az eddig megváltott jegyek nem lesznek érvényesek. A színház jegyirodájában vásárolt jegyeket a vásárlás helyén váltják vissza. Az interneten vásárolt jegyeket automatikusan visszaváltja a jegyrendszer, a szolgáltató elektronikus úton küld tájékoztatást a visszatérítési folyamatról.

Közben a közösségi felületeken mozgalom indult: aki megváltotta, semmiképpen ne váltsa vissza színházjegyét – ezzel is támogatva a művészeket.

De minderről az Ádám almái olvasópróbáján még mit sem tudni. A Weöres Sándor Színház igazgatói irodájában Czukor Balázs vezetésével gyűltek össze a színészek. Az asztal közepén egy tál gyönyörű, piros alma: a tudásé és a csábításé. Az Ádám almái eredetileg film: 2005-ös dán–német vígjáték – Czukor Balázs élt Dániában: személyes tapasztalatai vannak a furcsa, fekete dán humorról –, rendezője Anders Thomas Jensen. Nevezzük fekete komédiának. Az Ádám almái 2005-ben elnyerte az Európai Filmdíjat, nálunk az utóbbi időben több színházi előadás is készült (Radnóti Színház, tatabányai Jászai Színház, Miskolci Nemzeti Színház). A magyar szöveget és a színpadi változatot Kovács Krisztina jegyzi, ezt dolgozta át a szombathelyi társulatnak Czukor Balázs. Az alaphelyzet szerint a börtönből szabadult újnáci Adam tizenkét hét közmunka sikeres abszolválása után válhat csak szabaddá, akkor térhet vissza a társadalomba (ez volt a dán modell). Így kerül az Ivan nevű lelkész vezette közösségbe: tele különös figurákkal.

A mélyben ott lappang nemcsak a bűn és bűnhődés tematikája, hanem Jób története is. Vagyis: meddig teheti próbára az Isten az embert? Hol a hit határa? Mikor következik be – ha egyáltalán – a lázadás? Mi a gonosz és hol lakozik?

Czukor Balázs a jóság felől indít: titokban itt az abszolút jóról van szó. (A nevetségességig, a sírásig, a hüledezésig – az önbecsapást súrolva – elvezető jóságról. Nagy csavarral.)

Nem lehet nem megjegyezni ezen a ponton, hogy hét évvel ezelőtt Czukor Balázs a szombathelyi Weöres Sándor Színházban játszotta el – vagy inkább élte – Dosztojevszkij Miskin hercegének szerepét, Jeles András rendezésében. A szerző Miskin alakjában egy „tökéletes szépségű embert” akart megfogalmazni, miközben tisztában volt vele – ő maga írta le –, hogy tökéletes szépségű ember egy van a történelemben, Jézusnak hívják. Innen nézve Ivan figurája akár Miskinhez, de Jézushoz is elvezethet. Czukor Balázs azóta rendezőként többször is visszatért Szombathelyre. Az Ádám almái olvasópróbáján azonnal szinte tapinthatóvá válik valami szabadságérzet. Bár most van szövegkönyv – igaz, máris átdolgozás –, Balázs a színházat „csinálásnak” fogja föl, ahol minden mindennel összefügg, ahol a színész nemcsak megszólalhat, hanem számít is rá a halk szavú rendező. Miközben az tapintható, hogy az „üres helyek” – vagy inkább mozdítható, kitalálható és kitalálandó helyek – mögött-alatt egészen pontosan megvan már az az erős háló, amely megtartja majd az előadást. Ivan szerepét Antal D. Csaba, Adam szerepét Horváth Ákos kapta. A furcsa társaságban – a még furcsább lelkész szárnyai alatt – ott van Endrődy Krisztián, Kelemen Zoltán, Dunai Júlia, Szabó Tibor, Avass Attila, Matusek Attila, Jámbor Nándor.

„Tök jó lenne varázsolni” – mondja Czukor Balázs. A színpadi varázslatra gondol – a színházban nem lehet vágni, mint a filmben. Most a próbafolyamat is félbeszakad. De reméljük, mielőbb meglesz (az eredendően április végére tervezett) Ádám almái-bemutató a

WSSZ-ben.