2020.04.06. 15:32
Kis-nagy suttogás: csillagok között
Ne magyarázd, műveld a csodát – ahogyan Horgas Ádám és csapata teszi a Kis suttogás című karanténvideóklipben (micsoda új műfajok születnek), amely annyira közel hozza a távolságot, amennyire csak lehetséges. Százhatvannyolc színész suttog, surrog, énekel – int. Kér. Félt. Szólít. Összehajol tér, idő.
A bezártság, a szorongás, a mi lesz most fordul át valami másba Szemenyei János és Horgas Ádám dalában-klipjében, amely azt is megmutatja, hogy a tehetségen túl csak a hozzáértés hozhatja létre azt az elemezhetetlen valamit, ami valahonnan a gyomortájékról indul, hogy aztán összeszorítsa a torkot és kitörjön valami megtisztító viharban. Önmagában gyönyörű, hogy a rendező százhat-
vannyolc színészt hoz össze ebben az öt percben: együtt vannak és mégis külön-külön, de hiszen ez most az alaphelyzet: külön vagyunk – és pont azt próbálgatjuk, hogy lehetünk-e együtt, vagy csalás ez az egész.
Talán azért üt olyan nagyot ez a dal, mert úgy érzékelteti az elkülönítettséget, hogy esélyt ad az odafordulásra. Hányszor mondtuk már, el is csépeltük, hogy ez vagy az előadás „megszólítja” a közönséget. Hát Horgas Ádám és Szemenyei János meg Botos Éva és a többiek most tényleg megszólítanak. Valakit. Minket. Téged. Mindenkit. Együtt és külön-külön, és ez oda-vissza érvényes. Ezért olyan szívszorító (elnézést, de nincs erre „kisebb” szó), amikor mondjuk Jordán Tamás beleleheli a kamerába, hogy „szeretlek”, ezért jön most olyan mélyről a „nem lesz semmi baj”, ezért kámpicsorodik el – egyúttal emelkedik meg – az ember lelke, amikor Bodor Johanna és Mertz Tibor int egyet: úgy közel, hogy távol, mintha ablak mögül. (Mert hát ablak mögül, ezzel a kettősséggel játszik nagyon szépen a klip.) A vágás, a ritmus, az ismétlés mintha a lélegzetvételt, szívdobbanást idézné, azért olyan jó ráhangolódni. Százhatvannyolc színész: Alföldi Róberttől, Pokorny Liától, Tompos Kátyától Stohl Andráson és Kőszegi Ákoson át Rudolf Péterig és Scherer Péterig („nem, nem felejtettem el a lisztet”).
Sokan a Weöres Sándor Színházból. (Horgas Ádám, aki most a Szegedi Nemzeti Színházban művészeti vezető, sokat rendezett itt. Hát most benne vagyunk a dzsungelben, és még alig ismerjük a szabályait.) Szóval, a szombathelyiek: Alberti Zsófia, Balogh János, Endrődy Krisztián, Gonda Kata. Horváth Ákos, Jámbor Nándor, Jordán Tamás, Kálmánchelyi Zoltán, Kelemen Zoltán, Kenderes Csaba, Matusek Attila, Nagy Cili. Szabó Róbert Endre, Szabó Tibor. És akik már nincsenek, de voltak: Bányai Kelemen Barna, Hartai Petra, Mertz Tibor. A Kis suttogás úgyis a „van” és a „nincs” mibenlétét firtatja, de milyen gyönyörűen. Megnyílik a negyedik – és ki tudja, hányadik – dimenzió: csillagok között, más tér-időben járunk.
