Volt egyszer egy fiatalember Szombathelyen, aki nyolc éve nem lépett ki a lakásból – Ádám almái most a virtuális térben pirosodnak

Amikor március 11-én délelőtt megkezdődött az olvasópróba, még nem tudhattuk, hogy amikor kilépünk, veszélyhelyzetet hirdetnek – másnapi kezdéssel –, bár a puszikkal és ölelésekkel már akkor is csínján kellett bánni.

Azon a héten néhány napig még bejárt próbálni az Ádám almái társulata. Kelemen Zoltán azt mondja, beégtek azok a pillanatok az emlékezetébe. Hogy szombaton ki kellett üríteni a színházat – ki-ki bemehetett a személyes holmijáért –, aztán határozatlan időre lakat került az épületre. Bár ő azok közé tartozik, akik a virtuális térben gyakran hallatnak magukról, és ezen a módon voltaképpen bármikor kapcsolatba is léphetünk vele, pokoli nehéznek aposztrofálja az elmúlt heteket. Persze, próbál a felszínen maradni, azon van, hogy „az ernyői nyitva legyenek”, de néha már-már az a furcsa érzése támad: valami elképesztő emberkísérletnek vagyunk alanyai-részesei. A hipotézis pedig az, hogy így is lehet élni. Hát nem! Úgyhogy – bár ez a kőszínházi évad sajnos már befejeződött, pontosabban félbeszakadt – igyekszik a jövőre koncentrálni. Az Ádám almái bemutatója minden bizonnyal a jövő évadra csúszik.

A 2019/20-as évadra tervezett nyolc bemutatóból a járványhelyzet okán kettő maradt el: az Ádám almái Czukor Balázs rendezésében és Székely Kriszta Mirandolina-rendezése. Czukor Balázstól már megszokhattuk, hogy mindig valami újjal, valami szokatlannal örvendezteti meg a közönséget (folyton a színház határaival játszik, épp a megszokást teszi próbára). Székely Kriszta pedig azon fiatal rendezők közé tartozik, akikre érdemes odafigyelni: lám, megtette a WS Színház is. A találkozás most nem jött létre, de ami késik, remélhetőleg nem múlik.

Ami pedig a „nyitott ernyőket” illeti: Kelemen Zoltán legújabban nemcsak saját versekkel-szövegekkel, nemcsak versmondással – vagy a Horgas Ádám és Szemenyei János bravúros karanténdalában való részvétellel – jelentkezik a virtuális térben, hanem szombathelyi fotókkal is: meglepetés meglepetés hátán. Azt mondja, amikor – Czetter Ibolya révén – elérkezett hozzá a Tourinform Iroda felhívása, pontosabban „karanténkihívása”, és átgondolta, hogy számára mit is jelent Szombathely – na, akkor indult el. Tudatosan kereste fel a helyszíneket, mindhez van kötődése. De Győrt vagy Zalaegerszeget is úgy ismeri, mint a tenyerét: amikor ott élt, első dolga volt, hogy a nyakába vegye a várost. Még vannak olyan helyek Szombathelyen, amelyeket szívesen megörökítene – bár némelyik nem közelíthető meg egyszerűen.

Közben pedig megkezdődtek az Ádám almái online próbái: a Zoom-felületen. Czukor Balázs rendező és Németh Károly produkciós menedzser nemrég olyan webináriumon vett részt az Európai Színházi Konvenció (ETC) szervezésében, amelyen az ETC-tagok információt, tapasztalatot kaphattak a netes színházi munkáról.

Emlékeztetőül: az Ádám almái Anders Thomas Jensen dán-német koprodukcióban készült filmje alapján íródott, benne „egy határtalanul jó” és „egy végtelenül gonosz” ember csap össze: egy olyan zárt közösségben, ahonnan a börtönviseltek csak bizonyos próbatétel sikeres abszolválása után térhetnek vissza a társadalomba.

Czukor Balázs azt mondja, a bizonytalan helyzetben olyan ez, mint egy erős felkészülés – mondjuk filmforgatás előtt. Az online térben – ahol a szereplők látják egymást, beszélhetnek egymással, közbeszólhatnak – „egy határig” lehet helyzeteket elemezni, letisztítani a szituációkat, sőt: bizonyos dolgokat akár jelezni is lehetséges. Az elmúlt néhány nap tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ebben a szokatlan formában is ki tud alakulni a szokásos, inspiráló próbahangulat. Azok is csatlakozhatnak – és csatlakoznak is -, akiknek a kiírt próbán éppen nincsen dolguk: mindenki teszi hozzá a magáét az alakuló előadáshoz.

Milyen az élet. A WS Színház 2009 elején mutatta be Dömötör Tamás rendezésében a Szerelmes Balázs című „élőfilmet”, a főszerepben egy olyan fiatalmberrel – őt játszotta Czukor Balázs -, aki nyolc éve nem tette ki a lábát a lakásból: „Mindene megvan: munkája számítógép előtt végezhető, anyagi biztonsága adott, édesanyja, a biztosítója, az analitikusa, a konyhagép szervizes arc, néha egy-egy chaten talált nő összeköti a világgal, de életterébe nem léphet senki sem. Szexuális kapcsolata gépcsajokkal van leginkább, számítógépes program és egy speciális ruha kell, semmi más. Ha ki akar menni otthonából, a férfit pánikroham fogja el. Mindenki azon van, hogy meggyógyuljon, vagy legalábbis ezt mondják neki. Biztosítója még ”receptre„ kapható prostituálttal is segítene, alanyi jog egy tökéletes világban. A boltos havonta feltölti a zsiliphűtőt, a privát mentális és fizikai edző skype-thai-chi leckét ad, az angoltanár éteren át tanít. Minden beszélgetés, amely számítógépen keresztül folyik – mobiltelefont is beleértve – rögzített, előkereshető számítógépes adattá válik. Ez a fizetség a bezárt kényelemért. Betegségért. A szabadságért. Nevezzük akárhogy.” Abban az előadásban csak Czukor Balázs létezett a színpadon – a többi szereplővel a közönség is kizárólag a képernyő által találkozott. Abban az előadásban is fontos szerepe volt az almának.