Hogyan találjuk fel magunkat helyzetekben – Elszánt szombathelyi JátssZMa a színházi világnap alkalmából

„Rendkívül nehéz időszak köszöntött az előadóművészetekre, rengeteg alkotó, technikus, színházi szakember küzd most egy olyan szakmában, amelyhez eleve hozzátartozik a bizonytalanság. Talán ez a mindig jelenlévő bizonytalanság még alkalmasabbá teszi őket arra, hogy bölcsességgel és bátorsággal vészeljék át a pandémiát.

Képzelőerejük már a megváltozott körülmények közt is megmutatkozott, az internet segítségével újszerű, szórakoztató és megrendítő módokat találtak arra, hogy a közönséggel kapcsolatba lépjenek.

Amióta létezünk ezen a bolygón, azóta mesélünk történeteket egymásnak. Gyönyörű színházi kultúránk is addig fog élni, amíg mi, emberek a Földön vagyunk.

Az írók, tervezők, táncosok, énekesek, színészek, zenészek, rendezők kreativitását nem lehet elfojtani – az nemsokára ismét ki fog bontakozni, friss energiákat megmozgatva és újraértelmezve a világot, amin valamennyien osztozunk.

Már alig várom!”

Ez Helen Mirren üzenete a 2021-es színházi világnapra, március 27-ére. Bizonytalanság, bölcsesség, bátorság. Így kezdte meg működését a Weöres Sándor Színház JátssZMA Színházpedagógiai Műhelye, amely a gyerekekre, a fiatalokra fókuszál. Németh Gyöngyi, a műhely vezetője tanár és drámapedagógus; a Reményik iskolában az alapfokú művészeti iskola megszervezője. Jordán Tamást parafrazeálva azt mondja, hogy „minden a Tér-Erővel kezdődött” (vagyis mindennek a Tér-Erő az oka).

Tér-Erő címmel 2017-ben rendezett először a WSSZ – a Németh Gyöngyi vezette Reményik Suliszínházzal közösen – színházi nevelési programhetet, amely rögtön olyan nagy sikert aratott, hogy nem volt kérdés a folytatás. Németh Gyöngyi hangsúlyozza: a Tér-Erő sikerében nagy része van drámapedagógus kollégájának, Németh Andreának; az ő leleménye maga az elnevezés is. A kapcsolat nyilván nem szakad meg, sőt: koncentráltabbá válik.

A Tér-Erő-programban nagy lehetőséget látott Szabó Tibor is, aki a WSSZ frissen kinevezett igazgatójaként – ahogyan azt pályázatában kifejtette – azonnal fölkérte Németh Gyöngyit a színház drámapedagógiai műhelyének elindítására. Abban is rögtön egyetértettek, hogy a társulatban legyen egy kis csapat, amelyre a műhely építhet. Íme: Antal D. Csaba, Bálint Éva, Szabó Róbert Endre, Papp-Ionescu Dóra, Gulyás- Klein Andrea (szervezés), Németh Andrea (külső munkatárs), sőt ide sorolható Kovács Blanka, a színház újonnan szerződtetett dramaturgja is. Az első dolguk az volt, hogy összeültek és kitalálták az éves programot. A költészetnapi videós kihívás már JátssZMa-kezdeményezés. Amint a járványhelyzet engedi, találkozni szeretnének a város pedagógusaival. Középiskolásoknak színi stúdiót indítanak. Felvették a kapcsolatot a széles nemzetközi kontextusban működő, izgalmas utakon járó sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhellyel: Fazakas Misi és csapata nemcsak előadást hoz, drámatáborra is készül.

Időközben pedig megkezdődött Az ajándék próbafolyamata a WS Színházban, a JátssZMa védjegyével. És bár a személyes olvasópróba után az alkotóknak át kellett költözniük az online térbe, az elszántságuk nem hagyott alább. Németh Gyöngyi is figyelemmel kíséri a próbákat: egy színházi nevelési előadásnak a létrehozása is tele van meglepetéssel. És nem könnyű feladat a színészeknek, akik tapasztalt mentorral dolgozhatnak.

Az ajándék előkészületei a múlt évadban gyökereznek. A Weöres Sándor Színház – az Európai Színházi Konvenció ifjúsági programja révén – akkor kereste meg a budapesti Kerekasztal Színházi Nevelési Központot az együttműködés lehetőségeit keresve. Az 1992-ben létrehozott (jövőre 30 éves) Kerekasztal Közép-Kelet-Európa első színházi nevelési társulata: jelentős részben a Kerekasztal-alapító Kaposi László „köpönyegéből bújtak elő” a ma működő drámapedagógusok. A Kerekasztal márkanév, referenciapont Magyarországon a színházi nevelésben: „Küldetésünk olyan színházi előadások megvalósítása, amelyek interaktív módon vetnek fel – életkortól függetlenül mindenki számára érdekes – társadalmi és erkölcsi kérdéseket. Előadásaink során a fiatalok nem egyszerűen nézői, hanem alkotó résztvevői a színházi eseménynek. Célunk, hogy gondolkodásra ösztönözzünk és kérdéseket vessünk fel. Előadásaink alatt minden résztvevő véleménye, ötlete, személyes megjegyzése meghallgatásra talál, és hozzáadódik a közös játékhoz.”

Ezen az elven működik Az ajándék is, amelynek írója a Kerekasztalt – és a próbafolyamat során a drámapedagógiát – képviselő színész-drámatanár, író, Lipták Ildikó: – Amikor a múlt évadban az együttműködési lehetőségeket kerestük, arra jutottunk, az lesz a legizgalmasabb, ha a Kerekasztal a WS Színház színészeit támogatja abban, hogy saját színházi nevelési előadást hozzanak létre. Így született meg Az ajándék. A szombathelyi olvasópróba után az online térben szövegelemzéssel és a majd lehetséges interakciókon dolgozunk együtt. Felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy a színészek mennyire nyitottak a részvételi színházra, teli vannak konstruktív ötlettel. A hagyományos kőszínházi előadásokhoz szokott színészek között előfordul, hogy le kell küzdeni némi ellenállást. Itt azonban hamar megértették, hogy amikor – bizonyos dramaturgiai pontokon – a színházi nevelési előadás kinyit, és a színészek közvetlenül a közönséghez fordulnak, az sohasem didaktikus szándékkal történik. Ellenkezőleg: a gyerekekkel kezdeményezett, az előadásra nézve is téttel bíró párbeszéd a történet közös felfedezésére, feszítő kérdések megvitatására, fölvetésére ad lehetőséget.

A darab kifejezetten a szombathelyi színháznak – és a felkérés szerint a 8-10 éves korosztálynak, 3-5. osztályosoknak – készült, vagyis ősbemutató várható. A történetben megfogalmazódó kérdések a felelősségvállalás és a szabálykövetés körül csoportosulnak. Mit várnak el tőlem? Mit vállalok? Ez a fókusz. A főszereplő egy 11 éves kisfiú, Tibi. Édesanyja titkárnő, édesapja tanár. Testvére nincs. Városi panelben él. Háziállatot szeretne, de nagyon. A szülei elodáznak, ellenállnak. Egyszer csak bejelentkezik az apa Amerikában élő, rég nem látott bátyja: a látogatás végül elmarad, de a nagybácsi Tibinek szánt titokzatos ajándéka megérkezik. Lipták Ildikó (ismerős lehet sikeres ifjúsági regények szerzőjeként is) pergő dialógusai kristálytisztán áttetszőek és feszítően sűrű szövésűek egyszerre. Akik az ősbemutatót játsszák: Hajdu Péter István, Decsi Edit mv., Antal D. Csaba, Szabó Róbert Endre. A rendező Horváth János Antal. Lipták Ildikó bízik benne, hogy az előadás még ebben az évadban eljuthat a közönséghez.

„Képzelőerejük már a megváltozott körülmények közt is megmutatkozott, az internet segítségével újszerű, szórakoztató és megrendítő módokat találtak arra, hogy a közönséggel kapcsolatba lépjenek” – mondja Helen Mirren a színházi világnapi üzenetében. A Kerekasztal például gyorsan és egyedülálló módon lépett: a társulat több előadásából készült – mondjuk így – filmes adaptáció; méghozzá úgy, hogy a megnyílási pontokon élőben kapcsolódhat be az online közönség.

Lehetséges, hogy a gyors reagálásnak köze van ahhoz, hogy egy színházi nevelési (független) társulat eleve mozgékony, rugalmas, útkereső? – Az biztos, hogy az improvizáció – a hogyan találjuk fel magunkat helyzetekben – benne van a mindennapjainkban. És persze szerencsénk is volt: Szilágyi Zsófi filmrendezővel a pandémiától függetlenül együtt dolgozunk, dokumentumfilm készül a Kerekasztalról – mondja Lipták Ildikó, akinek a járványhelyzetben voltaképpen rendkívül egyszerű túlélési stratégiája van: hihetetlenül elfoglalt. Például tanít. Tanul (éppen irodalomterápiát). Működtet egy családot (igaz, gyakorlatilag felnőtt gyerekekkel). És nemcsak megírta, nemcsak részt vesz benne, hanem nagyon várja is Az ajándékot.

Kiemelt képünkön: Olvasópróba. Az előtérben a szerző, Lipták Ildikó, mellette Decsi Edit – ő játssza az anyát