40 éve repülőgépeket gyártottak Szombathelyen - fotó

A tekintélyes múlttal rendelkező MHSZ Leonov Repülőklub bázisa, gyakorlótere természetesen mi sem lehetett volna más, mint a szombathelyi reptér. A hétvégi repülések alkalmából igazán színes, mozgalmas volt a máskor kietlennek tűnő terület.

A szombathelyi repülőklub volt az egyik legrégebbi klub az országban. Megfelelőek voltak a tapasztalataik, a személyi, tárgyi, anyagi feltételeik, hogy a fiatalokból jó repülős szakembereket képezzenek, megszerettessék velük ezt a csodálatos technikai sportágat.

Ami a névadót illeti, Alekszej Arhipovics Leonov szovjet-orosz űrhajós volt. Ő hajtotta végre 1965. március 18-án a Voszhod–2 űrhajóból az űrbe kilépve az első űrsétát. Második űrrepülése szintén történelmi alkalom volt, az első nemzetközi űrprogram, az Szojuz–Apollo-program szovjet űrhajójának parancsnoka volt. 1966. április 5-én repülővel érkezett Szombathelyre. Ez alkalomból a helyi repülőklub engedélyt kért tőle, hogy felvehesse a nevét, amihez örömmel hozzájárult. A klub a rendszerváltásig a kozmonauta nevét viselte.

De milyen feltételekkel lehetett valaki a klub tagja? Mindenekelőtt egészségügyi alkalmasság kellett, de nem ártott a technikai érzék, a fizikai képesség sem. A klub tagjai nemcsak repültek, karbantartottak, javítottak. A repülőgépüzemünk szakemberpótlása is nagyrészt rájuk épült.

A klub tagjai elméleti ismereteket sajátítottak el, részt vettek a gyakorlati repülőkiképzésben, megfelelő elméleti és gyakorlati alapot kaptak arra, hogy a hazai polgári és katonai repülést válasszák hivatásuknak. Negyven évvel ezelőtt, 1982-ben például tizennégyen teljesítettek szolgálatot a katonai vagy polgári repülésben. Abban az évben két helikoptervezető, illetve vadászpilóta, és három műszaki szakember került ki tőlük.

1982-re nagy változáson ment át az AFIT XII. Autójavító Vállalat szombathelyi repülőgépjavító üzeme. Új csarnokok épültek, amelyekben a Góbé vitorlázógépek sorozatgyártására készültek fel. A vitorlázórepülők javításáról fokozatosan tértek át az újragyártásra. A Góbék javítása 1979 májusában indult, 1982-ben 14 felújításra szoruló Góbéjuk volt. Majd az új gépekhez való alkatrészek gyártását kezdték el. Az új, R-26SU Góbé ’82 jelzésű vitorlázók összeszereléséhez több mint ezer alkatrészre volt szükség, ezeket két-három hónap alatt szerelték össze, sorozatgyártásban. A hazai piac mellett nyugati országokba is építettek repülőket, többek között Ausztriába, Nagy-Britanniába, Svájcba, de még Kubába is.

A Góbék közül a kétülésesek lényegében kezdőknek való gyakorlógépek voltak. Ezek is Szombathelyen készültek. 54 felszállásra volt szükség az egyedül történő repüléshez. Természetesen addig elméleti és gyakorlati kiképzés folyt. Az ezüstkoszorús szintig 1000 méter tiszta magasságon repülés, 5 órai fennmaradás és 50 kilométer megtétel volt a feltétel. A D-fokozat utáni hatósági vizsga adott szakszolgálati engedélyt, amely után már lehetőség nyílt a komolyabb teljesítménygépek irányítására. Ha valaki igazán tehetséges volt és komolyan vette a felkészülést, egy szezon általában elég volt az ismeretek és tapasztalatok elsajátításához.

Akkoriban azt tanácsolták az érdeklődő fiataloknak, hogy korán, 13-14 évesen érdemes kezdeni a tanulást, ismerkedést. Sőt, a gyakorlati repülés nem állt messze a repülőmodellezéstől. Aki megismerkedett a repülőgépek szerkezetével, működési elvével, az általában már repülni is szeretett volna. A repülőmodellezőknek ez jó előiskola volt a klubba lépés előtt. 

Magukra a Góbé vitorlázógépekre visszatérve, a sorozatgyártás új fejezetet nyitott a magyar vitorlázórepülés történetében: fellendült a sportrepülés, egyre több fiatal ismerkedhetett meg a repülősporttal. És 1982-től egyre több vitorlázógép hasította a szelet oldalkormányán a szombathelyi emblémával. Az Auto-Aero Közlekedéstechnikai Vállalat a rendszerváltást követően, 1990-ben szűnt meg.