A kultúra sok rétegét lehántani – Meskó Krisztián népművelő, vőfély, kvízmesterrel beszélgettünk

Ismerős az arca a főiskoláról, a Ferrum Színházi Társulásból, a táplánszentkereszti művelődési házból, az oszkói szőlőhegyről, néptáncos-népzenei és filmes rendezvényekről vagy éppen esküvőkről, és már a második szezonban a nagy népszerűségnek örvendő kvízestekről. Nem a könnyebb, kitaposott utat járja, és nem dől hátra – az utóbbi másfél évére ez hatványozottan igaz.

– A pályám alakulásában sok mindent a Ferrum Színházi Társulásra vezetek vissza. Még mielőtt elvitt a sereg, 1994-ben, 18 évesen jelentkeztem, és a leszerelés után visszavártak. Sok szellemi muníciót kaptam ott: inspiráló közegbe kerültem, ami meghatározta az életemet. Akkoriban érettségim volt, közgazdasági középiskolát végeztem. Emlékszem, ültünk az MMIK büféjében, vártuk a próbát, és nem értettem, amikor a többiek színházról, filmekről beszélnek, ami fölöttébb zavart. A főiskolán levelező tagozaton is indult már a művelődésszervező szak, jelentkeztem, és felvettek. Négy évet jártam oda munka mellett – szociális területen, családsegítőként dolgoztam. Ez volt a nagy fordulat, ami pályára tett – meséli.

2002 őszén, már diplomával zsebében, Horváth György igazgató hívta az MMIK-ba zenei területre. Egy kollégájával kitalálták, hogy szerveznek oda amatőr filmeseknek fesztivált. Néhány hónap múlva egy vas népés álláshirdetés került elé: művelődésszervezőt kerestek Táplánszentkeresztre. Akkor még nem őt választották, nem volt szakmai gyakorlata. Egy év múlva, 2004 augusztusában, amikor megüresedett az állás, munkába állt, november 1-jén költöztek be a szolgálati lakásba a családjával.

– A népművelő szakmában az igazi munka vidéken kezdődik. Személyesebb, nagyobb kihívás ott építeni valamit, és jobban kifejezésre lehet juttatni a saját elképzelésünket, formálni a közösséget olyat kínálva, ami a vidékiség része. Nekem 2004-ben egy szeptemberi falunap volt az első mély víz. Utána az alapoktól indultam: bemutatkoztam a plébánosnál, az intézményvezetőknél, elmentem a helyi kocsmába. Mivel könyvtárt is vezettem, el kellett végeznem a könyvtári asszisztens tanfolyamot. Bekapcsolódtunk a teleházmozgalomba, szerkesztettem a 650 példányban kiadott helyi lapot. Nagyon élveztem a munkát, sok ötletem volt, és a magam útját akartam járni.

Krisztián úgy fogalmaz, elkezdett nemcsak rendezvényeket tető alá hozni, hanem közösségeket építeni és a már meglévőket továbbvinni és fejleszteni. Az egyik első kezdeményezés az azóta országossá nőtt VAS-FILM volt: 2005 áprilisában szervezték az első fesztivált.

– A faluban fontosnak éreztem, hogy a helyi sajátosságok is előtérbe kerüljenek. A megye legrégibb együtteseihez tartozik a Tavaszi Szél Citerazenekar, amit még Németh Lajos tanár úr alapított 1965-ben, ő honosította meg a faluban a citeraoktatást. A tiszteletére, és hogy a hagyomány tovább éljen, népzenei találkozókat szerveztünk. 2005 novemberében a nyugdíjas klub tagjaiból megalakult a Gyöngyvirág Dalkör. Idővel egyre több összejáró közösségünk lett, mint a 2005 óta működő Tápláni Karate SE, az ifjúsági fúvószenekar, a polgárőrség, az önkéntes tűzoltó egyesület – ezek egyben tartására is jött az ötlet: csináljunk rönkhúzást, ami már első alkalommal nagy siker volt, és évekig mindenkit megmozgatott. Nyitott szemmel kellett járni és nyitott orral: az évek alatt feltűnt, hogy minden márciusban erős fokhagymaillat van a parkban. Így jött a Medvehagyma-virágzás ünnepe, ami mellé főző-sütő versenyt is szerveztünk. Nyaranta táboroztattunk is a művelődési házban – a Kincses tábor csapat a mai napig együtt van. 2009-ben negyven-ötvenfős tagsággal létrehoztuk a Táplánszentkereszt Kultúrájáért Egyesületet, ami újabb kötődést alakított ki a faluval: a mai napig a titkára vagyok. Kezdett kialakulni egy olyan eseménynaptár, amiben mindennek megvolt a fix helye. A helyieken kívül felfigyelt tevékenységünkre a megyeis. 2010-ben kaptam az első elismerést, a Közösségi Kultúráért címet a Dr. Kiss Gyula Egyesülettől a Magyar Kultúra Napja alkalmából.

Még szociális területen dolgozott Krisztián, amikor vőfély szerepet vállalt egy lagzin. 2006-ban jött a második felkérés a tisztségre egy volt színjátszótársától. Szorgosan tanulta a vőfélyrigmusokat, de már az első alkalommal úgy érezte, a betanult szöveg helyett inkább fejből kell beszélnie, alakítania a lakodalmat. Egy év múlva megint megkeresték – a jól sikerült alkalmak meghozták a kedvét a folytatáshoz. A vőfélység szinte párhuzamosan indult a táplánszentkereszti évekkel. Azóta minden évben egyre több „lagzit irányít”, de a művelődési háztól – nehéz szívvel és keserédes szájízzel – 2017 októberében elköszönt. Előtte Győrben kulturális mediáció szakon szerzett egyetemi diplomát. A váltás után, 2018 őszén „jót tett a lelkének”, hogy népművészet és közművelődés kategória legjobbjaként indult a Vas Megyei Prima díjért.

A Hegypásztor Kör lett a következő állomás, ahol rövid időn belül szakmai vezető lett és két év után a civil iroda munkatársa. Munkatársaival részese volt két Orbán-napi hegyi vigadalomnak és számos jó kezdeményezésnek, mint a szüretek, a szőlőhegyi építészethez kapcsolódó népi mesterségek bemutatása, gyerekek táboroztatása. Az volt az álma, hogy erős csapatot hoznak létre, végül négy évet töltött ott. 2022. január 1-jétől egyéni vállalkozóként a maga útját járja. Munkahelyein kívül régóta a Mesebolt Bábszínház külsős előadás-szervezője, koncerteket szervez a Big Mouse Bandnek, pályázatokat ír, és tavaly óta Sitkén gyermekszínjátszókkal foglalkozik: májusban premierre készülnek.

Végül a kvízesteket említi, „a nagy diadalmenetet”. – Imádok társasjátékozni, de korábban sosem vettem részt kocsmakvízen, és azóta sem ültem ilyenen játékosként. Másfél éve kértek fel a játékvezetésre. Elkezdtem helyet és csapatokat keresni, és már első alkalommal telt ház volt. Az elejétől fogva úgy gondoltam, hogy nem merül ki a feladatom abban, hogy felolvasom a megoldásokat, hanem ahol lehet kiegészítem a megfejtést. A kezdeti kedd esték mellé jöttek a csütörtökök, tavaly ősszel be kellett vezetni a hétfő estét is, és már gondolkodunk a negyedik napon, olyan sokan jönnek játszani. Szombathely mellett elindítottam a játékot Kőszegen is. A szerdák vidéki helyszínek: Répcelak, Nádasd, Bük, Kapuvár, illetve Kissomlyó és Karakó alkalmiak. A játék mindenhol nagyon jó közösségépítő a csapatoknak. Az emberek ki vannak éhezve az ilyen együttlétekre – mondja Krisztián, és megy tovább, mert az a küldetése, hogy „közösségeket építsen és a magyar kultúrát terjessze, amerre csak megy”.

Máig vesszőparipája az innováció – a VAS-FILM-nél évről évre azon töri a fejét, hogy a jó dolgokat megtartva mivel tudnak rajta csavarni, mitől lesz mindig kicsit más. És állítja: fontos a megújulás, de néha olyat kell megmutatni, ami ott van az orrunk előtt. A kultúra sok rétegét lehántani – őt ez mozgatja. Nem tudna csak egy dologgal foglalkozni, még ha néha nehéz is tartani a szálakat.