Hintajáték tavasszal - "Vadgesztenyék gyertyái fénylenek"

Mindjárt május - itt van Radnóti májusi nyolcsorosának ideje a Naptárból. Ez a rítus.

Tóth Róza

Fotó: TR

Néhány hete még pattanó rügyek, most már sok virág. Hajladoznak a szélben április utolsó napján a celldömölki vasútállomás előtt, élik a verset. Minden évben, újra meg újra. Az olvasónak marad az ámulat. Radnóti honnan tudja ilyen belülről? Maga is ellobbanó karcsú láng. És bár csak hagyni kéne, hogy érvényesüljön a szépség (és igazság), az értelmezés, vagy inkább a titok kifürkészésének kényszere elől nem lehet kitérni. Nyolc sor, mint valami különös hintajáték. Föl, le, föl, le. A hangzások játéka, ahogyan a lefelé irányuló mozgás elsötétíti a magánhangzókat. Ahogyan a lágyságba beleropog az "r". Ahogyan tényleg elindulnak a fák. Ahogyan minden rezdülésben ott a borzongás. Ahogyan a végszó mégis-mégis a magasba tör. Kezed párnámra hull - elalvó nyírfaág. Halott-e már a perdülő szirom. Lehull - az égre írj. Ennek a kettősségnek a szorításában született meg Radnóti fénylő költészete. Most meg jön a Május.

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.