Gyereklakodalom, menyasszonykikérés és papucstánc – A Vasi Skanzenben felelevenítettek egy vasi-őrvidéki lakodalmat - fotók, videó

Száznál több szereplő – zenészek és táncosok az óvodásoktól a szeniorokig – jelenítették meg a falu portái között vonulva a régi idők lakodalmait és az addig vezető út hagyományait. Régen a felnőttek mintájára a gyerekek is játszottak lakodalmast – a gyermekcsoportok táncával kezdődött a műsor. Utána a legényes házhoz indult a menet, láttuk búcsúzni a vőlegényt, azt is, hogyan kérik ki a menyasszonyt, még ha kétszer nem is a jót küldték:). Azután következett az esketés, majd maga a menyegző, amelynek az alapját a Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk című 2019-es vasi összeállítás adta – az eszközös, a mulatsági táncok, a papucstánc, a szakácsasszonyok tánca is megjelent benne. Vasi szokás volt, hogy a menyasszony fejéről levették a koszorúját. A vőfélybotra tűzött ékes koszorúval már pénzért táncoltak. Miután menyecskeruhába öltözött a menyasszony, jöhetett a menyecsketánc, és lassan a búcsú az ifjú házasoktól. 

Az alkotók még tovább fűzték: ugrottak egy évet az időben. Az ifjú párnak gyermeke született – a skanzen kápolnája lett a keresztelő helyszíne, érkeztek sorban a komatálak. Közös tánccal, majd tűzgyújtással és tűzugrással, a Szent Iván-éjhez kapcsolódó szokással ért véget a több mint másfél órás műsor, melyben közreműködött az Ungaresca Táncegyüttes, az Ungaresca Senior Együttes, a Pesovár AMI gyermekcsoportjai. A Boglya Népzenei Együttes húzta a talpalávalót, a Gyöngyösfalui Szent Márton Templom Énekkara bordalokkal készült; Nika Róbert, Pup Ádám és Radics István vállalták a vőfély szerepet, a Magor Íjász Hagyományőrző Egyesület tüzes nyilai lobbantották lángra a máglyát. A koreográfiát Csollányné Horváth Krisztina és Csollány Csaba készítette, Horváth Győzőt dicséri a hangtechnika. 

A forgatókönyvet H. Nagy Katalin írta, aki lapunk kérdésére elmondta: – A 21. században vagyunk, mégis meg kell mutatnunk, hogyan, milyen szokásokkal éltek ezekben a házakban. A régi lakodalmak például ismeretlenek az emberek előtt. Amikor arról beszélünk, hogy éltetni kell a hagyományokat és továbbadni, annak ez a legkézenfekvőbb formája. Másrészt a gyerekek, a csoportok tanulják a néptánc anyanyelvét, egy-egy koreográfiában megjelennek a lakodalomhoz köthető táncok, de egy csokorban szedve és funkcióba hozva ezeket ritkán látják. Jó lenne, ha a falumúzeum még élőbb lenne – a mai este jó példája volt ennek.