Miért pont kivi? - Ott voltunk a Kőszegi Várszínház olvasópróbáján

Olyan ez, mint a karácsony: az év bizonyos szempontból a várva várt kőszegi nagyszínpadi bemutatótól – a várva várt kőszegi nagyszínpadi bemutatóig tart. Az idén a vendégelőadások mellett hamarosan magyarországi bemutatónak örülhetünk a várszínházban: ott voltunk a tényleg franciásan könnyed, napsugaras, életigenlő és szeretni való Miért pont kivi? olvasópróbáján a budapesti Rózsavölgyi Szalonban.

Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója – a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnöke – egyébként is évek óta a sokszínűségre, a minőségre és az együttműködések jótékony hatására esküszik; a nehezedő pénzügyi pályán pedig egyre nagyobb szükség van a kölcsönösen előnyös partnerségekre. Az idén először a kőszegi nagyszínpadi bemutató is koprodukcióban készül. Zimányi Zsófia, a Rózsavölgyi Szalon vezetője emlékeztet arra, hogy ez a nyolcadik nyara az együttműködésnek – de újabb szintre emelve, hiszen ezúttal nem kőszegi vendégségről van szó, hanem közösen létrehozott előadásról.

A „létrehozás” megkezdődött. Még eleven bennünk a tűzijátékos, sziporkázó jubileumi nyár – 40 éves volt tavaly a várszínház –, amelynek fényei most is ott táncolnak Takács Katalin szemében-mosolyában: a kőszegi Szentivánéji álom azóta Gábor Miklós-díjas Puckja – egyúttal Kőszeg első Hollósi Frigyes-díjasa a közönség akarata szerint –  szerepet vállalt az idei előadásban is. Kőszegen szintén nem kell bemutatni Varga Ádámot, aki különös izgalommal készül erre a bemutatóra: Kőszeg a szülővárosa, gyerek- és kamaszkorának színhelye – ahol annak tudatában lép színpadra, hogy a nézőtéren minden bizonnyal családtagok, barátok, ismerősök is ülnek. Bár tavaly nyáron már láthattuk őt – a legelső kőszegi bemutató emlékezetére – Az ígéret ostroma, avagy félhold és telihold felolvasószínházi változatában, Zaim janicsártiszt szerepében; és imponáló volt, amit láttunk. 

A Miért pont kivi? rendezője játszotta akkor a hős várvédőt, Jurisics Miklóst. Őze Áron most szelíd mosollyal köszöni meg a lehetőséget, bemutatja Enyvvári Péter díszletterveit. Schneider Zoltán, a Radnóti Színház művésze – örökös tréfacsinálója, karcos és nagyszívű „mackója” – nem hazudtolja meg önmagát: például hiányolja a díszletből a „freudi kanapét”. Először csatlakozik a kőszegi nyári társulathoz: ő játssza Barnabé Leroux-t, egy „mániákusan, megszállottan precíz könyvelőt”, a panaszlevelek specialistáját, aki a felesége halála óta magányosan él, és csak ritkán látja egyetlen fiát, Benoit-t (Varga Ádám). Barnabé egyetlen igazi kapcsolata a külvilággal, hogy hetente pszichoterapeutához jár (Mademoiselle Payne: Takács Katalin). Szabálykövető, semmit sem bíz a véletlenre. 

Aztán egy nap észreveszi, hogy a kivis joghurt eltűnt a hűtőjéből… Ennek pedig messzemenő következményei lesznek. Hogy milyen szerepe van mindebben a Lily nevű fiatal lánynak (vagy talán tündér?), majd kiderül. Lily szerepében Kiss Anna Gizellát láthatjuk. Gizi harmadéves színművészhallgató Kaposváron, és kénytelenek vagyunk azzal megszólítani, amivel bizonyára sokan „idegesítik” (de mosolyog, nem bánja): ugye a színésznő Györgyi Anna az anyukád és a rendező Kiss Csaba az apukád? 

Nehéz eldönteni, melyikükre hasonlít jobban. Azt mondja, azt veszi észre: egyre jobban hasonlít az édesapjára. Természetes közege a színház – és vágyott  már arra, hogy „komolyabban” kilépjen az egyetem falai közül. A kortárs francia szerző (színésznő, rendező, forgatókönyvíró) finom humorban megfürdetett színdarabja – és benne Lily szerepe – igazán jó lehetőség.

A felolvasás nyomán egyenesen az az érzésünk támad, hogy Laetitia Colombani pont négyük kedvéért írta meg a Miért pont kivi?-t. A társulat július elején érkezik Kőszegre, hogy – Őze Áron szavaival – „elkapja a történet grabancát”. A kivi, ugye,  eredendően az a madár, amely nem tud repülni – eddig így tudtuk legalábbis. Magyarországi premier július 13-án, a várszínház nagyszínpadán.