A művész feladata láthatóvá tenni a világot - Pongrácz Zoltán festőművész kiállítása Kercaszomoron

Pongrácz Zoltán 1944-ben, a bombázások idején született Szombathelyen, elemi és középiskoláit is itt, illetve Sárváron végezte. Édesapja Szomorócon született, onnan került Sárvárra, édesanyja molnaszecsődi származású volt. Már gyermekkorában is nagyon szeretett rajzolgatni, különösen a kercaszomori nagymama, Lina néni zsúptetős, füstöskonyhás háza körül. Hat éves volt, amikor felvette szakkörébe Majthényi Károly szobrászművész, aki az 1950-es évek elején Sárváron tanított. Pongrácz Zoltán,  1958-ban sikeresen szerepelt egy hazai gyermekrajz-versenyen, rajzai eljutottak Japánba, munkáit bemutatták az oszakai nemzetközi kiállításon. Később Szabó László és Gottesmann Alfréd festőművészektől tanult sokat, de a legtöbb útravalót Vörös Ferenc művésztanártól kapta.

Huszonkét évesen jutalomként került a Mohácsi Művésztelepre, majd 1969-től a Gyulai Művésztelepen alkotott, negyvenkét esztendőn át. A festőművész hét évtizedes munkásságát kiállításokon ismerhette meg a nagyközönség. Ezúttal Kercaszomorra hozta el munkáit - tájképeit, csendéleteit és szobabelsőit - az alkotó, a képeket prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész méltatta. 

-A művészet az érzelmek, gondolatok, látásmódok és a világunk láthatóvá tétele különböző művészeti eszközök segítségével - vallja a festőművész, aki magáénak érzi Janus Pannonius gondolatait is, miszerint: kincseidet ne csupán te élvezd, és ne ragyogjon csak temagadnak a fényed! Pongrácz Zoltán ennek szellemében él és dolgozik.