Szőlő, szellem, szerelem - A kocka el van vetve a Soltis Lajos Színházban

Petőfi a 48-as forradalom után írta meg Az apostolt - amelynek "szőlőszem-hasonlatát" mindenki ismeri, aki valaha Magyarországon járt iskolába. A költői képzelet a szőlőszem sorsához hasonlítja a Föld sorsát - ez utóbbi "megéréséhez", vagyis az ember felnőtté válásához azonban nem napfényre, és nem egyetlen nyárra, hanem ritkán megtestesülő nagy lelkekre - és beláthatatlanul sok időre van szükség. "...még nem nagy az ember" - írta jóval Petőfi után József Attila. A teljes záróstrófa így szól: "Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen. / Kisérje két szülője szemmel: / a szellem és a szerelem!" - az Ars poetica című József Attila-vers Petőfinek, az apostolnak üzen. A szőlő megint megérett. És mi van az emberrel? 

A Petőfi 200-emlékév tiszteletére valósul meg a celldömölki bemutató, Pesti Arnold rendezésében. Dramaturg: Tóth Ákos, zene: Gregorich Bálint, plakátdesign: Szalai Sára. Játsszák: Badics Zsófia, Hérincs Lili Abigél, Horváth Jázmin, Kondics Kitti, Maradics Márton Lukács, Marosi Ákos, Oláh Julianna, Pörneczi Zsófi, Rabi Martina, Szalai Sára, Tóth Ákos, Vlasits Boglárka. Az előadás létrejöttét a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Ahogy az előadás ajánlója mondja: 

"Halálhörgés és siralom röpked egy ország fölett.
Hányszor tapodta már mongol és török e szőlők vesszejét,
hogy ami nektár még csepegne a föld felé,
az csak vérrel keveredjék…
De a Nap
isteni fénnyel cirógató sugára
újra és újra csak felemeli hamvaiból e kicsiny kacst,
hogy nőjön, nőjék csak magasra!
Hajh, de a föld,
a szolga föld, mely a hajdani apák testéből támad,
nem hozhatja termését,
míg magyar magyarnak terem farkasául,
s kínzó rabságnak könnye hull rája záporul.
S hogy e földeken a kocka már el vagyon-e vetve,
vagy egy dobás azért akad még…?"

A választ röpke egy órában keresi Petőfi Sándor nyomán az Ádám Jenő Alapfokú Művészeti Iskola stúdiós osztálya egy kis reformkori Ki nevet a végén keretében a Soltis Lajos Színházban."