Megütötték a főnyereményt - Gál Tamás, a komáromi Jókai Színház igazgatója Celldömölkön rendez

Azoknak, akik látták a nyáron, a celli piac fedett-nyitott árkádjai alatt a fergeteges Nagyidai cigányok előadást, nem kell bizonygatni, hogy a Jászai-díjas Gál Tamás nagyszerű színész és invenciózus rendező. A Nagyidai cigányokat saját, régóta jól működő alternatív-független formációja, a Csavar Színház hozta el Celldömölkre. Közben 2020 óta ő vezeti Szlovákia két magyar nyelvű professzionális kőszínháza közül az egyiket, a komáromi Jókai Színházat. 

De most Celldömölkön vagyunk, a Soltis Lajos Színházban: Gál Tamás tengernyi dolga közepette igent mondott a celli színház, vagyis Nagy Gábor fölkérésére, elvállalta Spiró György Prah című kétszemélyes komédiájának színrevitelét, Pilnay Sárával és Temesi Zsolttal. A Prah az ezredfordulón született, máig töretlenül népszerű (jelenleg is több színházban műsoron van): egyrészt már „klasszikus”, másrészt meg a szerző mintha szó szerint ma írta volna. – Amióta rendezek, alázatosabb színész lettem – mondja Gál Tamás. – Nagy rendezőktől tanultam meg, hogy színészi kérdésre néha szabad azt válaszolni, hogy „nem tudom”, a rendező ezzel cinkosává teszi a színészt. 
Azt viszont nem szeretné, ha a rendezés egészen beszippantaná, ahogyan azt sok kollégájánál látjuk, Béres Attilától Bodó Viktorig. A celli Prah-bemutató után rögtön szerepet vált, próbálni kezd a Jókai Színházban: ő játssza a címszerepet, vagyis Hendrik Höfgen színészt Béres Attila Mephisto-rendezésében. (Na, azért is érdemes lesz átkelni a Dunán.) A színészek mindenesetre értékelik – Cellben is –, hogy egy színészi tapasztalattal is bíró rendező belülről érti és érzi mindazt, ami a próbafolyamat során bennük zajlik. 

A Soltis-színház színpadán már áll a díszlet, az egyszerre reális és „elemelt” tér vidéki miliőt mutat, a látványtervező Kovács Aliz. Ahogy a zenei betétek is a „színpadi kisrealizmustól” lendítik más dimenzióba az előadást (zeneszerző: Lakatos Róbert). Gál Tamás azt mondja, a saját gyerekkorának falusi környezete volt a minta, a teret uraló tyúkketrec-érzésnek fontos szerepe lesz az előadásban. – A Tótékban és a Három nővérben kitapintható „tanult tehetetlenséget” látom itt is. „Moszkva, Moszkva, Moszkva...” De valójában miért nem ülnek vonatra, miért nem indulnak el soha Moszkvába?  

A délelőtti próba a lombfúvó kipróbálásával kezdődik. És máris beindulhat a nézői képzelet: vajon mi minden kerül elő a házaspár – a Férfi és a Nő – életében az évtizedek alatt fölhalmozódott forgácshalmok alól?  Hiszen a telitalálatos szelvény – ott, abban a régi, jugoszláv, Prah feliratú kakaósdobozban mindent megváltoztat.  Ez a kizökkent idő, a kibeszélés ideje. Gyerekek, család, munka, rokonok: egy régi rutinokra, elhallgatásokra, sértettségekre, folytonos egzisztenciális küzdelemre – és persze az elemi összetartozásra – alapozva működtetett házastársi  kapcsolat hirtelen (a „cédula” által) kíméletlen reflektorfénybe kerül. És észrevétlenül a társadalom is, amelyben élnek. 
– Mindig mindkettőtöknek igaza van – mondja a színészeknek a rendező. – Minden mondatnak, ami köztetek pró és kontra elhangzik, elsősorban nem hangban, hanem energiában muszáj eljutnia a közönséghez. 
Először november 18-án, szombaton 19 órakor: akkor lesz a Soltis Lajos Színházban a Prah-bemutató. Másnap 18 órától ismét műsorra tűzik az előadást. (Közben túl leszünk a heti lottósorsoláson is.)