Új könyv: Apolló, Uránia

Új kötet jelent meg a Testis temporis – Az idő tanúja – című ismeretterjesztő múzeumi sorozatban. Móricz Péter történész, a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum vezetője állított öszsze a körmendi mozik – az Apolló, az Orion, az Uránia és a Vörös Csillag – történetéről egy kiadványt.

Tóth Judit

Móricz Péter történész állította össze a kiadványt

Fotó: Szendi Péter

Móricz Péter elöljáróban elmondta: a Lumiére testvérek 1895. december 28-án vetítették le első filmfelvételeiket Párizsban. A mozgókép néhány hónap alatt eljutott Magyarországra, majd nem sokkal később Körmendre is, ahol a 20. század legelején, 1901-ben kezdték el népszerűsíteni az új szórakozási lehetőséget a vándormozisok. Az első körmendi állandó mozit Hacker János, a Rákóczi utcai Rózsa vendéglő tulajdonosa hozta létre fedett kerthelyiségében.

Nem sokkal később már akadt konkurencia is, Deutsch Lipót a Korona szálló nagytermében nyitott mozgófényképszínházat. Körmend első mozija 1912- ben épült fel Hacker János telkén, a Rózsa szálloda mellett. Körmend második mozija Apolló néven 1917. február 2-án nyitott meg, moziengedélye Edelsohn Leó birtokában volt. A korszakban a mozik némafilmeket játszottak, amelyeket zongorista kísért. A Horthy-korszak első évtizedében két mozi, az Uránia és az Apolló várta a vendégeket. Az Apolló 1928-tól Orion éven működött, és hamarosan egyetlen mozija maradt Körmendnek annak köszönhetően, hogy 1932-ben bevezette a hangosfilmek vetítését is, míg ezt az Uránia nem tette meg. A belügyminisztérium 1946-ban a kisgazdapártnak juttatta Körmend moziját, majd 1948-ban az államosítás sorsára jutott.

A mozi 1952-ben vette fel a Vörös Csillag nevet, akkor került a Vas megyei Moziüzemi Vállalat kezelésébe is. Miután a vállalat 1993-ban megszűnt, az önkormányzathoz került a körmendi mozi. 2002-ben Császár Sándor rönöki vállalkozó vette bérbe a létesítményt, amit tíz évig – egészen a 2012-es bezárásig – üzemeltetett.