Nyolcezer oldal 35 füzetben - Schrammel Imre naplóit Szombathelyen digitalizálják

Megkímélik a kéziratot

Czenki Zsuzsanna esztéta, a Savaria Múzeum általános igazgatóhelyettese, a Schrammel-gyűjtemény alapító-vezetője csütörtökön a vasi levéltárban dr. Melega Miklós igazgató és Pánovics Alajos levéltári kezelő társaságában jelentette be a hírt, hogy a pillanatnyilag majdnem nyolcezer - kézzel írt, rajzokkal, fotókkal, újságkivágásokkal kiegészített - oldalt kitevő dokumentum digitalizálásával a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltárát bízta meg a Savaria Múzeum. Az intézmény pályázati forrást nyert a digitalizálásra. Több oka van annak, hogy a vasi levéltárra esett a múzeum és a művész  választása. Egyfelől a levéltár korszerű, magas minőséget és a kézirat megkímélését garantáló technikai eszközökkel rendelkezik, másfelől Schrammel Imre kifejezett szándéka volt, hogy naplóinak digitalizált változata sem máshol, hanem Szombathelyen készüljön el. Ahogyan dr. Melega Miklós, a levéltár igazgatója megjegyezte: a szombathelyi a régió legjobban felszerelt levéltára, amely Győr, Sopron, Zalaegerszeg levéltárát is kiszolgálja. 

Még mindig havazik - és művészetének legbelső természete

Pánovics Alajos levéltári kezelő meg is mutatta, hogyan kell a digitalizálást elképzelnünk. A próbaszkennelés nyomán a Schrammel-naplók harmadik kötetéből nyílik ki egy oldalpár, amelyen az 1987. november elsejei bejegyzés olvasható, az egyenletesen szép kézírás rajzok közé ékelődik. A digitalizálás minden bizonnyal több hetet vesz igénybe, a levéltárban elkészülő digitalis példány a Savaria Múzeumhoz kerül. Hogy a Schrammel-naplók digitalizált változatának pontosan mely részei és mikor válnak kutathatóvá, még nem tudni: a betekintés szabályait is körültekintően kell megalkotni. Czenki Zsuzsanna mindenesetre felhívta a figyelmet arra, hogy a Schrammel-naplók rendkívül sokrétűek, bennük a személyes, a művészeti életet érintő, a magyar iparművészet története okán jelentős, utazási és olvasmányélményeket, filozófiai, természettudományi eszmefuttatásokat -  vagy akár triviális megállapításokat rögzítő (“még mindig havazik”)  bejegyzések mellett saját egyedi alkotóművészetének legbelső természete is föltárul.  A naplók egy része már a közönség elé került (több kötet látott napvilágot az elmúlt években), de nyilvánvaló, hogy a jelenleg a nyolcezer oldalhoz közelítő dokumentum rengeteg meglepetést okozhat még mindazoknak, akik majd a közelébe férnek.  

Olyan nehéz, mint amikor a gyerekem elköltözött

Schrammel Imre 1984 óta vezet naplót rendszeresen: a Pécsi Nemzeti Színház nagy murális munkáján dolgozott Siklóson, amikor  az első bejegyzéseket írta. Azóta harminchat füzet-kötet betelt – van köztük spirálfüzet, brigádnapló, vendégkönyv, többnyire A4-es méretűek -, a harminchetedik (talán éppen most is) készül; az ötödik elveszett. A naplók a hét elején érkeztek meg Szombathelyre. Czenki Zsuzsanna azt mondta, látszott, hogy Schrammel Imre nehezen válik meg tőlük: “Igen, nehéz. Olyan nehéz, mint amikor a gyerekem elköltözött.” De ahogyan időről időre a felnőtt gyermek, az eredeti naplók is visszatérnek.