A női labdarúgó-válogatott kapitánya több fronton is megállja a helyét

A női labdarúgó-válogatott szombathelyi származású szövetségi kapitánya, Markó Edina hat évig játszott a budapesti Irisben, majd 1993-tól 1997-ig edzőként, 1997-2004 között játékos-edzőként, aztán 2011-ig ismét edzőként dolgozott a Viktória FC-nél. A válogatottban 1993 és 2004 között 55 mérkőzésen lépett pályára, hét gólt szerzett. Játékos-edzőként egyszeres bajnok, edzőként egyszeres aranyérmes, ötszörös ezüstérmes, háromszoros bronzérmes, háromszoros Magyar Kupa-győztes. 2014 februárjában a női válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki.

A feleség

Markó Edinának van egy másik, teljesen civil élete is: az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban testnevelést tanít. Férjével, Hérincs Attilával, kislányával és kisfiával a megyeszékhelytől 17 kilométerre fekvő Pecölben élnek.

- Tizenhárom éve költöztünk ki Pecölbe, a férjem sárvári, én szombathelyi, úgyhogy szinte éppen félúton találtuk meg az otthonunkat.

- mondta Markó Edina. – Félkész házat vettünk anno, amit saját ízlésünk szerint alakítottunk át. Szeretünk itt élni, nyugalom van, a kertünk végében csörgedezik a Gyöngyös-patak – mi kell még? A helyiek hamar befogadtak, természetesen tudják, hogy most mivel foglalkozom, mindig szólnak, ha olvastak egy cikket rólam, vagy láttak a televízióban, és persze rendszeresen biztosítanak arról, hogy nagyon drukkolnak a női válogatottnak.

Hérincs Attila és Markó Edina 1998-ban ismerkedtek meg.

- Nem 1999-ben? – kérdez vissza Attila. Majd miután Edina jelzi, hogy ő biztos a dátumban, a korábban a Sárvár megyei I-es futballcsapatát is erősítő férj beleegyezően bólint.

- Valóban, 1998-ben az őrimagyarósdi falunap fő attrakciója a Viktória női együttesének vendégjátéka volt. Annak idején Sárvárról vonultam be katonának, utána kerültem Őrimagyarósdra.

Úgyhogy aznap ellenfélként álltunk egymással szemben. Aztán utána átálltunk egy oldalra.

Hogy milyen edző Edina? Magyarországon ugye mindenki ért a focihoz, és nyilván elfogult is vagyok vele szemben, de objektíven is azt tudom mondani: a helyén, a megfelelő poszton van. Azaz: jó edző.

A kapitány

Két, a labdarúgás közegéből érkezett ember számára otthon is állandó téma a foci.

- Kikerülhetetlen a futball, gyakran beszélünk férjemmel a labdarúgásról – veszi vissza a szót a női válogatott szövetségi kapitánya. – Amikor hétvégente megnézek egy-egy NB I-es meccset, vagy a válogatott játszik, olyankor az egész család fent ül a lelátón, szóval Attila is képben van. Ha már a női válogatottnál tartunk: úgy érzem, eddig évről évre sokat fejlődött a csapat, az idei volt az első, amikor stagnált. Ennek persze több oka is volt, az egyik, hogy erős csapatok ellen kötöttem le edzőmérkőzéseket, és az Európa-bajnoki, majd a világbajnoki selejtezőcsoportban is kemény gárdákkal meccseltünk. Másrészt nem olyan erős a keretünk, hogy elbírja, ha egyszerre négy-öt kezdőjátékos megsérül. Ugyan látszott, mit szeretnénk csinálni, ám a hiányzók miatt gyakran kellett az eltervezett taktikán változtatni. Jónak tartom az MLSZ fejlesztési programjában, hogy minél több lányt csábítsunk el focizni, emellett az U17-es és U19-es válogatottnak is voltak sikerei. Idővel építhetünk az utánpótlásra, de ahhoz, hogy valaki felnőttszinten is jó futballistává váljon, nagyon sokat kell dolgoznia. Valamennyi NB I-es klubbal jó a kapcsolatom, de nem tagadom, a Viktóriához kötődöm a legjobban. Tizennyolc éven át futballoztam és edzősködtem itt, most is remek a viszonyom az edzőkkel, a játékosokkal, mindent meg tudunk beszélni.

A Hérincs családban a 13 esztendős Viktória és a hatéves Bence Botond is sportol. Ám egyikük sem focizik.

- Bence a Haladás VSE-ben teniszezik, míg Viki a SZoESE-ben röplabdázik – tudjuk meg az édesanyától. – Nem erőltetem, hogy futballozzanak, noha Bence nagyon szereti a focit. Viszont igyekeztem mindkettőjüket a sport felé terelgetni, teljesen mindegy, mit csinálnak, csak sportoljanak. Szerencsére partnerek ebben, korcsolyáznak, síelnek is. Az exviktóriás, most Ausztriában futballozó Magyarics Zoé tanítványom volt, korábban úszott, de aztán megtetszett neki a futball, én pedig támogattam a váltásban. Igyekszem minden diákomnak segíteni a sportágválasztásban. Azt javaslom nekik: próbáljanak ki többet is, hogy kiderüljön, melyik a legmegfelelőbb számukra. Egy a lényeg: sportoljanak.

A tanár

Markó Edinát 2014 februárjában nevezték ki szövetségi kapitánynak, de a tanári pályáját azóta sem adta fel.

- Több mint tíz esztendeje tanítok testnevelést a Bolyaiban, nagyon jó a munkaközösség, nem szerettem volna abbahagyni a tanítást, félállásban maradtam – jelzi Markó Edina. – Mivel általában hét elején vannak a válogatott-összetartások, szerdán, csütörtökön és pénteken tartom az óráimat. Ehhez persze kellett és most is kell a kollégák, a vezetők támogatása, segítsége, rugalmassága: ezúton is köszönöm nekik. Noha az elején voltak döccenők, viszonylag hamar sikerült összeegyeztetnem a két munkakört. Ami a családot illeti, amikor itthon vagyok, minden anyai teendőt megoldok, reggelente viszem a gyerekeket suliba, és ahogy délután kettő – fél három felé végzek az iskolában, megyek is értük. Az MLSZ-ben is van segítségem, stábom, akik a napi dolgokat intézik, és manapság már valamennyi NB I-es meccs komplett anyagát meg tudom nézni idehaza is. Gyakran pedig – ahogy említettem is – az egész család jön velem mérkőzésre. Ergo: a munkám családi program is egyben. Természetesen a férjem és a nagyszülők segítsége nélkül nem mennének ilyen flottul a dolgok. A gyerekek nagyon élvezik a kényeztetést mindkettőnk szüleinél.

- A cégemnél megértőek, ha előre bejelentem, hogy mondjuk a női válogatott ekkor és ekkor edzőtáborozik, vagy tornára utazik, azokon a napokon elengednek. Ahogy Edina is említette, az elején nem ment könnyen minden, de aztán sínre kerültek a dolgok – teszi hozzá a férj.

A családanya

Egy nap, és itt van karácsony. Vajon hogy és hol tölti az ünnepeket a női válogatott szövetségi kapitánya?

- Nagyon szeretem a decembert, ilyenkor kicsit le lehet lassítani, még inkább a családdal törődni – folytatja Edina. – Közösen asztali díszeket készítünk, ráhangolódunk az ünnepekre. A szentestét szűk családi körben töltjük. Majd másnap meglátogatjuk a nagyszülőket, rokonokat. A menü? Párom és fiam húspárti, mondjuk én is, de valami könnyebbet, inkább lazacot ennék. Az biztos, hogy nem maradhat el édesanyám remek halászleve, és persze bejgli is lesz az asztalon. A két ünnep között kicsit elbújunk a világ szeme elől a családdal, négy-öt napot a fővárosban töltünk, például elmegyünk színházba, megnézzük a Titanic-kiállítást is. Azaz: pihenünk és feltöltődünk a következő évre.