Jól teljesít az SZKKA

A magyar női kézilabda-­válogatott a Japánban zajló világbajnokságon szerepel, ezért hosszabb szünetet tart az NB I-es pontvadászat.

Az SZKKA legutóbb november 16-án lépett pályára, legközelebb pedig december 29-én öltöznek meccsszerelésbe a szombathelyi lányok. Az újonc vasi alakulat három győzelmet, egy döntetlent, hét vereséget számlálva 11. a 14 csapatos tabellán. Úgy tűnik, van esélye a bravúrra, a bent maradásra.

– A terveknek megfelelően alakulnak a dolgaink, ám ha figyelembe veszem azt, hogy az ősszel mennyi nehézséggel kellett megküzdenünk, akkor nyugodtan mondhatom, hogy a csapat bőven az elvárások felett teljesített – jelezte a Japánban zajló vb-n tartózkodó Marosán György, a Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia vezetőedzője. – Sajnos nem volt igazi otthonunk, naponta 50 kilométereket utaztunk az edzésekért – és a teremproblémák miatt nem is tudtam annyi labdás edzést tartani szezon közben, amennyit akartam. A nyáron elvégzett edzésmunka október közepéig tartott ki. Innentől erőnléti problémákkal küszködtünk, egymást érték a sérülések, fásultak, fáradtak voltak a lányok. Ráadásul szűk a keretünk, ezért roppan nehéz volt pótolni a kiesőket. Edzői pályafutásom legnehezebb feladata volt „életben tartani” ezt a csapatot. De sikerült. Ez pedig elsősorban a lányok fanatizmusának és stratégiai fegyelmüknek köszönhető. Most pontszámban közelebb vagyunk a középmezőnyt jelentő hatodik helyhez, mint a 13., már kieső pozícióhoz. De ez nem jelenti azt, hogy már bent is maradtunk. Sőt, ha nem változnak a körülményeink, nem is igen tudok ígérni semmi biztatót.

– A nyáron szinte új csapatot építettünk, sok új játékost kellett beépítenünk – folytatta a tréner. – Sokat dolgoztunk, lépésről lépésre haladtunk, folyamatosan fejlődtünk, mára ütőképes csapattá kovácsolódtunk, mindenki tudja a dolgát, tudjuk, hogy mit akarunk játszani. Voltak olyan meccseink, amikor kikaptunk, de büszke voltam a lányokra: Vácra például nem győzni járnak a csapatok, de mi közel voltunk a bravúrhoz. Vagy az Alba elleni hazai ikszből is kihozhattunk volna többet, ha kicsit nagyobb szerencsénk van. De hangsúlyozom: nem vagyok elégedetlen. Számomra az igazi bravúr az, hogy a már leharcolt állapotunkban az utolsó három meccsünkből kettőt megnyertünk. Horilska és Bandelier minden meccsen kiemelkedőt nyújtott, Tomasevic és Gadányi teljesítményét sem érheti panasz. A saját nevelésű fiatalok közül pedig Pődör Rebeka és Csire harcolt ki magának sok játék­időt. Ránk férne az erősítés, de nehéz ilyenkor mozdítható, minőségi játékost találni.