A fiatal feladó élni tudott a lehetőséggel

Csóka Lili már nagyon korán, tízévesen elköteleződött a röplabda mellett.

– Általános iskolába a Gothardba jártam, ott kezdtem. Követtem a nővéremet, aki már röplabdázott. Onnan a Szombathelyi Sportiskolába kerültem, 2013-ban pedig a SZoESE NB II.-es csapatában folytattam – idézte fel a kezdeteket a 167 centis és a feladó poszton otthonos, 19 éves Lili.

– Három éve igazoltam a Haladásba. Hamar, már 2017 őszén második számú feladóként az NB I.-es felnőttkerettel készülhettem. Az extraligában tavaly még csak időszakosan, de ebben a csonka szezonban már fixen a felnőttcsapathoz tartoztam. Visszatekintve az elmúlt évekre, folyamatosan fejlődtem, de a legtöbbet ebben a szezonban. A vezetőedzőnk, Leiszt Máté nagyon sokat foglalkozott velem, javította a hibáimat, új dolgokat mutatott.

Rövidke játéklehetőségek után november elején Lili kapta meg a karmesteri pálcát nyolc meccs erejéig, miután az első számú feladó, Cicic Marija ujjtörést szenvedett. Tudni kell, hogy a feladóé nem látványos, de talán a legmeghatározóbb, legfelelősségteljesebb szerepkör a röplabdapályán, tőle függ, hogy milyen hatékonysággal tud támadni a csapata. A fiatal szombathelyi játékos a hazai röplabdabarátok nagy örömére bátran, mégis higgadtan, jól, az ellenfél számára sokszor kiszámíthatatlan módon tudta irányítani a csapatát.

– Ha már megkaptam a lehetőséget, igyekeztem élni vele, a lehető legjobbat nyújtani. Amúgy sem jellemző rám, hogy túlizgulom a dolgokat. Az egész csapat próbálta kihozni ebből a helyzetből a legjobbat, a társaim segítettek, tanácsokat adtak – nagyon jó volt tétmeccseket játszani velük.

Nagy slusszpoén nincs, hiszen a bajnokságnak – a koronavírus-járvány miatt – idő előtt vége lett.

– Váratlanul ért mindenkit, hogy nem folytathatjuk a bajnokságot, és mindenkinek haza kellett térnie. Nem örültünk; nagyon vártuk már a rájátszást, hogy a pályán őrizzük meg az extraligás tagságot. A saját szempontomból azonban nem is olyan rossz a szünet. Januárban vállsérülést szenvedtem, az erősítés mellett a gyógytornára is nagy hangsúlyt fektetek itthon. De a labda is előkerül, hiszen az egész családom, anya, apa, a nővérem és a kishúgom is imádja a röplabdát. Van egy füves területünk, amelyre pályát állítottunk. Most öten ütjük a labdát, de amikor lehetett még, a barátok is bekapcsolódtak.

Hogy mit hozhat a jövő Csóka Lili, illetve a Haladás röplabdacsapata számára?

– A röplabda fontos része az életemnek, természetesen az első osztályban szeretnék játszani. Nagyon csalódott lennék, ha itt nem lenne folytatás, és nem neveznék a csapatot az extraligára. De nagyon bízom benne, hogy valahogy sikerül megoldást találni. HE