Befejezte pályafutását a Haladás-Viktória játékosa, Tóth Alexandra

A söjtöri születésű Tóth Alexandra 2009-ben igazolt a szombathelyi együtteshez, kilenc évig futballozott a Viktóriában. A vasiakon kívül csak az osztrák első osztályú Südburgenlandban – 2014-től 2016-ig – szerepelt. A magyar válogatott egyik alapembere volt, 63 alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben, és egy gólt szerzett – a románok ellen, egy Balaton-kupa-mérkőzésen talált be. Az NB I.-ben több mint 300 meccsen szerepelt. Tóth szombathelyi szerződése június 30-án lejárt – a középpályás pedig nem hosszabbított klubjával, befejezte a futballt.

– Jó ideje érlelődött bennem a gondolat, nem egyik pillanatról a másikra döntöttem így – mondta Tóth Alexandra. – Egyrészt a munkámat már nehezen tudom összeegyeztetni a profi futballal, másrészt kezdtem belefásulni abba, hogy minden hétvégén meccset játszunk – fizikálisan és mentálisan is elfáradtam. Remek éveket töltöttem Szombathelyen, így azért nem volt egyszerű a döntést meghozni. Különösen az első viktóriás éveimre emlékszem vissza jó szívvel, akkoriban szinte végig ott voltunk a dobogó környékén.

Amikor a Viktóriához igazoltam, az volt az álmom, hogy bajnokcsapat tagja legyek, sajnos ez nem jött össze, emiatt nagy hiányérzetem van – a magyar kupát viszont egyszer sikerült elhódítanunk. Hiányérzetem van még amiatt is, hogy sosem volt konkurencia a posztomon, márpedig nekem és a csapatnak is jót tett volna a rivalizálás. Nem beszélve arról, hogy több időm is lett volna pihenni, így viszont mindig játszottam és játszottam. Persze sok remek meccset vívtam, de megvan az a furcsa tulajdonságom, hogy a lefújás után szinte törlődik a mérkőzés a fejemből, annyira koncentrálok a találkozón, hogy utána már csak kevés momentumra emlékszem.

Egyet mégis ki tudnék emelni, egy Diósgyőr elleni bronzmérkőzés második, szombathelyi összecsapásán a hajrában 18 méteres lövésemmel sikerült egyenlítenünk, így akkor még nem dőlt el a párharc. Rengeteg kiváló futballistával játszhattam együtt, Tálosi Szabinával és Rácz Zsófival különösen jó volt egy csapatban szerepelni. Őket már a kezdetektől ismerem. De a fiatalokkal is mindig megtaláltam a közös hangot – nem volt konfliktusom senkivel sem. Edzőim közül Csordás Csabát emelném ki, aki a Südburgenlandnál, majd később Szombathelyen volt trénerem. Amikor Szombathelyre kerültem, Markó Edina volt az edzőm, később pedig a válogatottnál dolgoztunk együtt.

- Természetesen a Haladás-Viktória hazai meccseire ezentúl is kijárok majd. Nem szakadok el teljesen a labdarúgástól, korábban a Viktória U11-es csapatánál edzősködtem, tél óta pedig az U13-asokat tréningezem. Az nem volt opció számomra, hogy alacsonyabb osztályban még levezessek. Hiszen ott is edzeni kell és meccset játszani, márpedig én világéletemben maximalista voltam – ha valamit csináltam, azt teljes szívvel tettem.