Szombathelyről a kontinensviadalra – Az Illés Akadémián nevelkedett Schäfer Andrással beszélgettünk

A négy évvel ezelőtti franciaországi Európa-bajnokságon szerepelt magyar válogatottat három vasi futballista is erősítette, a szombathelyi születésű, azóta visszavonult Király Gábor, aztán Guzmics Richárd, valamint az osztrákok ellen gyönyörű gólt szerző sárvári Stieber Zoltán. A jövő nyári, részben hazai rendezésű kontinensviadalra az Izland elleni, felejthetetlen 2-1-es sikerrel kijutott magyar keretben egy vasi, egészen pontosan szombathelyi születésű játékost találunk.

Mégpedig a jelenleg a szlovák első osztályú bajnokság második helyén álló Dunaszerdahelyi AC (DAC) középpályását, Schäfer Andrást. A 21 esztendős futballista a Vasi Futball Akadémián nevelkedett, aztán az Illés Akadémián pallérozódott, majd 2014 augusztusában az MTK utánpótlásának számító Sándor Károly Akadémiára, onnan pedig az MTK felnőttcsapatába került. A kék-fehéreknél az NB II-ben, majd az NB I-ben meghatározó futballista lett.

Teljesítményére külföldön is felfigyeltek, 2019 januárjában az olasz elsőosztályú Genoába igazolt, majd kölcsönben a veronai Chievóban és a Dunaszerdahelyben futballozott – a korábbi magyar szövetségi kapitány Bernd Storck irányította DAC ez év szeptemberében szerződtette a futballistát. Schäfer alapembere a csallóközi gárdának, 15 bajnokiból 13-szor játszott, két gólt szerzett. Négyszer szerepelt a magyar válogatottban, a március 20-i, törökországi Nemzetek Ligája-mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben.

SZOMBATHELYI ALAPOK

– Ovis voltam, amikor a Vasi Futball Akadémián (VAFA) Havasi Attilánál elkezdtem focizni – mondta Schäfer András. – Aztán a VAFA-ból Grundball lett, így ott futballoztam tovább. Majd ötödikes, hatodikos általános iskolás lehettem amikor az Illés Akadémiára kerültem, az U12-es korosztálytól az U15-ösig bezárólag minden korosztályban szerepeltem. Igaz, nem ment könnyen a beilleszkedés, hiszen új volt a közeg, ráadásul szélsőt játszottam, azon a poszton pedig alig találkoztam a labdával.

Viszont idővel megszoktam az akadémiát, megtanultam, mi az a csapatjáték, a felnőttfutball. Remek edzőim voltak, sokat köszönhetek Bánfalvi Attilának, Bánfalvi Zsoltnak, Németh Szabolcsnak. Négy évet töltöttem az akadémián, amikor az MTK utánpótlásbázisán, a Sándor Károly Akadémián folytattam pályafutásomat. Hogy miért váltottam? Noha sokat köszönhetek az Illés Akadémiának, végül úgy döntöttem, hogy fejlődésem szempontjából ez lesz a helyes lépés – ráadásul az MTK már korábban is hívott.

Hogy nem bántam-e meg, hogy így nem futballozhattam a Haliban? Természetesen nagyon szerettem volna a Haladásban is játszani, de így hozta az élet. Amikor az akadémián játszottam, rengeteg Hali-meccsen drukkoltam a lelátón. Szombathelyi vagyok, itt élnek a szüleim, minden ideköt, ha Dunaszerdahelyről hazajövök és úgy adódik, mindig kimegyek Hali-meccsre, a mostani együttesben több, korábbi csapattársam futballozik.

OLASZ MELÓ

– Egy keddi nap felhívtak az olasz első osztályú Genoától, másnap reggel pedig már az olasz tengerparti város felé tartó repülőn ültem – tudtuk meg a középpályástól. – Nagy reményekkel érkeztem, így nyilván nehezen éltem meg, hogy nem tudtam beverekedni magam az első csapatba, és az sem segített, hogy a csapat a kiesés ellen harcolt – ilyenkor nem a fiatalokra számítanak elsősorban. Az U19-es bajnokságban viszont öt-hat mérkőzésen szóhoz jutottam, tempóját tekintve kimondottan jó liga volt. Mindenesetre az is segítette a fejlődésemet, hogy a felnőttekkel edzettem, olyan játékosok voltak a keretben, mint az északmacedón legenda, Goran Pandev, vagy az a Darko Lazovics, akivel a szerbiai Nemzetek Ligája-meccsen a közelmúltban ellenfélként találkoztam. Tőlük sokat tanulhattam.

IRÁNY VERONA

– A Genoa 2019 nyarán fél évre kölcsönadott a Chievónak, nincs mit szépíteni: ez egy nagyon rossz időszak volt számomra – morfondírozott Schäfer. – Amikor odakerültem, a csapat edzője kerek perec kijelentette, hogy nem nagyon fogok játszani. Mit mondjak: állta a szavát… Edzeni edzettem, de egyetlen meccsen sem kaptam lehetőséget. Viszont többek között olyan remek játékossal is együtt edzhettem, mint az olasz válogatott Emanuele Giaccherini. Arra mondjuk jó volt ez az időszak, hogy az olasztudásomat tovább csiszoljam. Szerencsére fejben jól kezeltem az egész helyzetet.

KÖZEL SZOMBATHELYHEZ

– Miután visszatértem ­Genoába, klubom először a tavaszi szezonra kölcsön­adott Dunaszerdahelyre, majd a DAC idén szeptemberben végleg megvásárolt – folytatta a futballista. – Az, hogy Dunaszerdahelyhez közel fekszik Szombathely, csak bónusz számomra, nem ez döntött a klubválasztásnál. Sokkal inkább az, hogy rendszeres játéklehetőséghez jutok. Alapembernek számítok, érzem a bizalmat, jó a légkör, a csapattársak, a stáb, és szeretek is itt élni.

Fiatal csapatunk van, remélem, megnyerjük a bajnokságot, jelenleg a Slovan Bratislava mögött, azonos pontszámmal a pozsonyiakkal, rosszabb gólkülönbséggel a második helyen állunk. A magyar bajnokság technikásabb, taktikusabb, a szlovák brusztolósabb, szívósabb, viszont jobban felkészít a topligákra. Storck tipikus vízhordóként, védekező középpályásként számol velem, emiatt nem látványos a focim, inkább az úgynevezett piszkos munkát végzem el. Sajnos a vírus miatt csak egy, közel telt házas hazai DAC-meccsen futballozhattam, a Spartak ­Trnava volt az ellenfél. Kilencezer szurkoló előtt játszottunk – óriási élmény volt!

VÁLOGATOTT ÉLMÉNYEK

– Amikor Marco Rossi először behívott a keretbe, kicsit tartottam attól, hogy fogadnak a többiek, hiszen dunaszerdahelyi csapattársamon, Kalmár Zsolton kívül senkit sem ismertem – fogalmazott Schäfer. – Aztán elképesztően pozitív csalódás ért, olyan légkör fogadott, mintha mindenkivel legalább tíz éve együtt futballoztam volna. Nem voltak klikkek, mindenki mindenkivel beszélt, ha kellett, a vezérnek számító Szalai Ádám ugyanúgy leült velünk beszélgetni, kártyázni, mint bárki mással. Ezek a látszólag apróságok magabiztossá tették az embert, pluszönbizalmat adtak.

Persze Kalmár Zsolt is sokat segített a beilleszkedésben, és ugye ami még fontos: a Rossi vezette stáb nagyon jó edzéseket vezényelt. Hogy mi a csapat titka? Egyrészt az előbb említett légkör, másrészt minden meccsen próbálunk dominálni, nem az van, hogy bekkelünk, aztán valahogy csak rúgunk egy gólt. Van egy játékstílusunk, ami hatékony. Az Izland elleni ­meccs pedig… Noha nem kaptam lehetőséget, a kispadról nézve is óriási élmény volt.

Ahogy teltek a percek, megfordult bennem, hogy minden hiába, elúszik az Eb. Aztán jött Nego egyenlítő találata, majd még fel sem ocsúdtunk, amikor Szoboszlai Dominik parádés gólt szerzett. Mindannyian rohantunk hozzá, egy kupacban volt az egész csapat, Dominik alul. Szerintem még most is ünnepelnénk, ha Dominik nem szól, hogy nem kap levegőt…Nehéz bekerülni a kezdőcsapatba, hiszen védekező középpályásként Nagy Ádám szerepel és bár elsődleges posztom a bal oldali támadó középpályás, ott pedig Szoboszlai futballozik. Eddig négyszer csereként kaptam lehetőséget – nagyon megbecsülöm ezeket!

Óriási élmény lesz az Európa-bajnokság, örülök, hogy ilyen csoportba kerültünk, világsztárok ellen játszhatunk – és nemcsak az Eb-n, hanem a Nemzetek Ligájában is neves ellenfeleket kaphatunk majd. Ami az Eb-t illeti, nagyon várom már a tornát, valamennyi meccsen a maximumot kell nyújtanunk, ebben az esetben egy-egy meccset elcsíphetünk. A terveim? Szeretnék bajnoki címet szerezni a DAC-cal és ott lenni az Eb-keretben. Később jó lenne valamelyik topligában szerepelni – de addig van még dolgom bőven.