Itt a vége: harminc év után megszűnt az egyik NB I.-es vasi tekecsapat

Az őszi szezonban hat ponttal a 11. helyen végzett a férfi teke NB I.-ben a halogyi együttes, tavasszal 11 pontot gyűjtöttek a halogyiak, akik így a 9. helyen zárták a bajnokságot. A hazai bajnokijait Szentgotthárdon vívó Németh László játékos-edző csapata tehát idén egészen kiválóan szerepelt. De hiába, mert ugyan a tekeszakosztály megmaradt, de a csapat megszűnt – a Halogy SE-Boldizsár Trans tehát a következő bajnokságban egyik osztályban sem indul el.

– Számunkra a tavaszi szezon mindig jobban sikerül, mint az őszi, ez valamiért már szinte hagyomány – mondta Németh László. – Ha ősszel is a tavaszihoz hasonlóan szerepeltünk volna, ötödik helyen végzünk. De így is elégedett lehetek a helyezéssel, hiszen tavasszal sokszor már csonka csapattal álltunk ki. Így például a bajnok Pápa otthonába is tartalékosan utaztunk el, mégis elhoztunk egy pontot – rajtunk kívül valamennyi csapat kikapott az aranyérmesnél. A Nyergesújfalu viszont valamiért mumusunk, ősszel és tavasszal is kikaptunk ellene és a Sárvár ellen sem szereztünk pontot. Egyénileg Horváth Attilát emelném ki, egész évben ő volt csapatunk legjobbja.

A Halogy a 2017/18-as NB II.-es bajnokságot megnyerve jutott fel – fennállása során először – az NB I.-be, azaz öt évet töltött el ebben az osztályban. A következő szezonban azonban már nem indul el az NB I.-ben, sőt, egyik osztályban sem. A csapat ugyanis létszámgondok miatt megszűnt.

– Jakab Zoltán sérülés miatt a bajnokságban csak két meccset tudott játszani, Dévai Balázs pedig kétszer-háromszor is sérülten lépett pályára – ha nem vállalja a játékot, nem vagyunk meg – folytatta Németh László. – Gerencsér István pedig munkahelyi elfoglaltsága miatt sokat hiányzott. A tavaszi szezon közepén legjobbunk, Horváth Attila bejelentette, hogy befejezi pályafutását. Az utolsó mérkőzés előtt újabb játékosom, Tuboly László jelentette be, hogy befejezi pályafutását – szóval szép lassan elfogytunk. A bajnokság befejezése után Rejtli László is elkötelezte magát Nagymizdóra. A végén már csak ketten maradtunk, akik ősztől is vállalták volna a játékot. Nyilván nyáron lehetne igazolni játékosokat, de nem olyanokat, aki NB I.-esek, szóval ez nem járható út. Vérzik a szívem, kereken harminc éve alakult a halogyi tekecsapat, mondanom sem kell, nem ilyen évfordulót képzeltem el. Az akkori, 30 évvel ezelőtti együttesből egyedül én maradtam meg, egész pályafutásomat itt töltöttem el. De ez van, nincs tovább. Jómagam pedig az NB I.-es Szentgotthárdban folytatom. A tekeszakosztály megmarad, de a csapat megszűnt –  az újraindítás nem lenne egyszerű feladat.