Vajon mi történt Pecölben, érik a vaskos meglepetés? - a focicsapat játékos-edzőjét kérdeztük

A 2023/2024-es szezon rajtja előtt a szurkolók, a játékosok, a csapatvezetők, a „szakértők” zöme a Lukácsházát jelölte meg a bajnoki cím legfőbb esélyesének – és talán még a Gérce-Vásárosmiske,  a Bozsok és a Gencsapáti kapott „voksot”. A Pecöl viszont nem – ami nem is meglepő, hiszen tavaly csupán a 12. helyen végzett. Most pedig az a helyzet, hogy a tabella élén állva várja a hátralévő hét fordulót. Vajon mi történt Pecölben – érik a vaskos meglepetés? A tabellát böngészve feltűnő, hogy a Pecöl kapta a legkevesebb gólt (23) a mezőnyben, és a 72 rúgott gólért sem kell szégyenkezni (ennél többet, 76-ot csak a Lukácsháza rúgott). És van négy játékosa is, aki 10, vagy 10 gól fölött termelt eddig: Szabó Péter 16, Kasza Kornél 12, Nagy Dániel 11, Farkas Attila Ottó 10 találatnál jár – így megoszlanak a terhek a támadók között.

– Számomra egy teljesen steril közegbe érkeztem a 2022/2023-as szezont megelőző felkészülési időszakban a pecöli csapathoz, talán, ha három játékost ismertem a 16-17 fős keretből – utalt a kezdetekre Kiss Balázs, a Pecöl SE vármegyei II. osztályú labdarúgócsapatának játékos-edzője, aki korábban Ausztriában edzősködött, majd Vasszécsenyben töltött el sikeres éveket. – Az első hónapok az ismerkedésre mentek el, igyekeztem beilleszkedni a közösségbe, igyekeztem megismerni a csapatot,  a keretet, a közeget – szerencsére türelmesek voltak a vezetők.  A tavasz viszont már az építkezés jegyében telt el, próbáltam olyan alapokat lerakni, amire a későbbiekben lehetett építkezni – és a keretben is történtek változások, akárcsak a nyáron, folyamatosan erősödtünk. 

- A nyáron már tudtuk, hogy ütőképes kis csapatunk van. Én úgy az 5-6. hely környékére taksáltam a csapatot, de a öltözőben néhányan úgy vélték, akár a dobogóra is odaérhetünk – szerencsére nekik lett igazuk. Szűk két év alatt összeérett a csapatunk, értem azt mind a teljesítményünkre, mind az öltözői hangulatra – egy baráti társaság lép hétről hétre pályára. Kezdetben heti két edzéssel dolgoztunk, de hatékonyabbnak bizonyult a heti egy tréning. Viszont a keret jelentős része kispályázik, van, aki kondizik, és alapvetően mindenki sportszerűen áll a hétvégi meccsekhez. Valamint a felkészülési időszakot rendre tisztességesen megnyomjuk. Így az erőnléttel nincs gondunk. A keret gerincét rutinos futballisták alkotják, ennek köszönhetően taktikailag, fejben is rendben vagyunk. De szerencsére bátran nyúlhatunk a fiatalokhoz is, hiszen az ifi csapatunk is második a tabellán. Nem egyemberes a csapatunk – értem ezalatt azt, hogy több olyan futballistám is van, aki gólveszélyes, aki képes meghúzni a váratlant, így nehezebb felkészülni belőlünk. Most nagyon egyben vagyunk, de messze még a vége, nehéz a sorsolásunk: a közvetlen riválisok közül játszunk például a Bozsokkal, a Lukácsházával, a Gencsapátival is – de a többi meccs sem tűnik egyszerű feladatnak.

– Egyébként érezzük, hogy megnőtt a csapatunk respektje – folytatta Kiss Balázs. – Készülnek ránk az ellenfelek, mindenki minket akar megverni. Egyrészt örömteli, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora utat tettünk meg, másrészt viszont minden meccsen százszázalékot kell nyújtanunk, ha győzni akarunk. Egyre nő a szurkolói bázisunk, egyre jobb hangulat a meccseinken. Tudom, hogy a Pecölnek volt megyei I.-es csapata, de nem mostanában – most a klub újkori történetének legszebb napjait éljük, amit élvezünk, amit igyekszünk minden meccsen megélni. Nem foglalkozunk a megyei I. osztály lehetőségével - majd akkor lesz időszerű az osztályváltásról beszéni, ha majd huzamosabb ideig a szűk élmezőnybe tartozunk itt az északi csoportban. A legfontosabb most az, hogy koncentráltan, hatékonyan futballozzunk a szezon hajrájában - és ha ez bajnoki címet ér, annak nagyon fogunk örülni. De ha „csak” egy ezüst-, vagy bronzérmet gyűjtünk be, akkor sem leszünk elégedetlenek, ebben az esetben folytatjuk a munkát, az építkezést! – zárta szavait Kiss Balázs.