Nyerő páros nyerő kékfrankossal

Az ifjú Garger Imre annak idején alig várta, hogy felvegyék az egyetemre, és maga mögött hagyja a Vashegyet. Mint a faluban sokan, ő is gyerekként megtanulta, hogy a borcsinálás bizony sok munkával jár. Nem is nagyon igyekezett haza, az egyetem elvégzése után az idegenforgalomban dolgozott, jó ideig Kölnben. Aztán hazajött, teltek-múltak az évek, grundolt építőipari céget, foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, de idővel a szíve - és a gyökerei - visszahúzta Vaskeresztesre. Garger Imre 2003-ban telepítette az első szőlőtőkéket a Vashegyen. Csupa olyan területre, ahol a helyiek már felhagytak a szőlőtermesztéssel. És csupa olyan fajtákat, amelyek illenek a hegyre. Kilencven százalékban kékfrankost, mellé egy kis merlot-t és zweigeltet, utóbbi kettőt csak a játék kedvéért. Persze Garger Imre okos és óvatos játékos, aki nem hazardírozik. Így szerencsére nem is gondolkodott divatos világfajtákban, inkább ragaszkodott a hegyre illő, tradicionális szőlőfajtákhoz. Miközben ő a Vashegy magyar oldalán várta, hogy a tőkék termőre forduljanak, odaát egy Thomas Wachter nevű osztrák borász a családi pincészet hírnevének öregbítésén munkálkodott. De erről már az időközben betoppanó Thomas mesél. A harmincas éveiben járó fiatalember borásznak tanult Eisenstadtban. Dolgozott Németországban, ahol főleg fehérborokkal és pezsgővel foglalkozott. Visszatérve Ausztriába két évig vezette a Deutsch Schützen-i családi pincészetet, majd következett Bécs, egy szakmai szempontból visszautasíthatatlan állásajánlattal. Thomas hét évig dolgozott az osztrák főváros legpatinásabb vinotékájában, ahol volt, hogy hetente háromszázféle bort kellett megkóstolnia. A világ szinte összes borvidékének nedüit megízlelhette, azt mondja, az ott töltött hét év alatt hatalmas szakmai tőkére tett szert.

Az ifjú Garger Imre annak idején alig várta, hogy felvegyék az egyetemre, és maga mögött hagyja a Vashegyet. Mint a faluban sokan, ő is gyerekként megtanulta, hogy a borcsinálás bizony sok munkával jár. Nem is nagyon igyekezett haza, az egyetem elvégzése után az idegenforgalomban dolgozott, jó ideig Kölnben. Aztán hazajött, teltek-múltak az évek, grundolt építőipari céget, foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, de idővel a szíve - és a gyökerei - visszahúzta Vaskeresztesre. Garger Imre 2003-ban telepítette az első szőlőtőkéket a Vashegyen. Csupa olyan területre, ahol a helyiek már felhagytak a szőlőtermesztéssel. És csupa olyan fajtákat, amelyek illenek a hegyre. Kilencven százalékban kékfrankost, mellé egy kis merlot-t és zweigeltet, utóbbi kettőt csak a játék kedvéért. Persze Garger Imre okos és óvatos játékos, aki nem hazardírozik. Így szerencsére nem is gondolkodott divatos világfajtákban, inkább ragaszkodott a hegyre illő, tradicionális szőlőfajtákhoz. Miközben ő a Vashegy magyar oldalán várta, hogy a tőkék termőre forduljanak, odaát egy Thomas Wachter nevű osztrák borász a családi pincészet hírnevének öregbítésén munkálkodott. De erről már az időközben betoppanó Thomas mesél. A harmincas éveiben járó fiatalember borásznak tanult Eisenstadtban. Dolgozott Németországban, ahol főleg fehérborokkal és pezsgővel foglalkozott. Visszatérve Ausztriába két évig vezette a Deutsch Schützen-i családi pincészetet, majd következett Bécs, egy szakmai szempontból visszautasíthatatlan állásajánlattal. Thomas hét évig dolgozott az osztrák főváros legpatinásabb vinotékájában, ahol volt, hogy hetente háromszázféle bort kellett megkóstolnia. A világ szinte összes borvidékének nedüit megízlelhette, azt mondja, az ott töltött hét év alatt hatalmas szakmai tőkére tett szert.

- Ő a borász, én meg a bortermelő. Ő tanulta a szakmát, ismeri a világ borait, én pedig igyekszem mindent megtudni a Vashegy és a kékfrankos harmóniájáról- magyarázza Imre.

Imre és Thomas találkozásából mindenesetre jó dolog született. A Garger-birtok szűztermése - a 2006-os kékfrankos - két évig önálló életet élt, aztán összeházasították Thomas kékfrankosával. A 2008-ban palackozott bor nemrégiben szép sikert aratott: Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem borának választották. A versenyen tizenöt termelő harmincegy borát kóstolta végig a zsűri. A vörösborok mezőnyében csak kékfrankosok és cuvée-k versenghettek. A húsz vörösbort először független szakmai bírálók kóstolták végig, majd a legjobbnak ítélt három vörösbor közül az egyetem vezetőiből és képviselőiből álló társadalmi zsűri választotta ki a győztes bort. A kékfrankos hazájának számító Sopronban nagyot durrant a hír, hogy egy vashegyi kékfrankos vitte el a pálmát. Kellemesen gyümülcsös, karakteres,savaiban is szépen harmonizáló bor: így lehetne jellemezni a győztes vashegyi kékfrankost.

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

- Ő a borász, én meg a bortermelő. Ő tanulta a szakmát, ismeri a világ borait, én pedig igyekszem mindent megtudni a Vashegy és a kékfrankos harmóniájáról- magyarázza Imre.

Imre és Thomas találkozásából mindenesetre jó dolog született. A Garger-birtok szűztermése - a 2006-os kékfrankos - két évig önálló életet élt, aztán összeházasították Thomas kékfrankosával. A 2008-ban palackozott bor nemrégiben szép sikert aratott: Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem borának választották. A versenyen tizenöt termelő harmincegy borát kóstolta végig a zsűri. A vörösborok mezőnyében csak kékfrankosok és cuvée-k versenghettek. A húsz vörösbort először független szakmai bírálók kóstolták végig, majd a legjobbnak ítélt három vörösbor közül az egyetem vezetőiből és képviselőiből álló társadalmi zsűri választotta ki a győztes bort. A kékfrankos hazájának számító Sopronban nagyot durrant a hír, hogy egy vashegyi kékfrankos vitte el a pálmát. Kellemesen gyümülcsös, karakteres,savaiban is szépen harmonizáló bor: így lehetne jellemezni a győztes vashegyi kékfrankost.

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

- Ő a borász, én meg a bortermelő. Ő tanulta a szakmát, ismeri a világ borait, én pedig igyekszem mindent megtudni a Vashegy és a kékfrankos harmóniájáról- magyarázza Imre.

Imre és Thomas találkozásából mindenesetre jó dolog született. A Garger-birtok szűztermése - a 2006-os kékfrankos - két évig önálló életet élt, aztán összeházasították Thomas kékfrankosával. A 2008-ban palackozott bor nemrégiben szép sikert aratott: Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem borának választották. A versenyen tizenöt termelő harmincegy borát kóstolta végig a zsűri. A vörösborok mezőnyében csak kékfrankosok és cuvée-k versenghettek. A húsz vörösbort először független szakmai bírálók kóstolták végig, majd a legjobbnak ítélt három vörösbor közül az egyetem vezetőiből és képviselőiből álló társadalmi zsűri választotta ki a győztes bort. A kékfrankos hazájának számító Sopronban nagyot durrant a hír, hogy egy vashegyi kékfrankos vitte el a pálmát. Kellemesen gyümülcsös, karakteres,savaiban is szépen harmonizáló bor: így lehetne jellemezni a győztes vashegyi kékfrankost.

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

Imre és Thomas találkozásából mindenesetre jó dolog született. A Garger-birtok szűztermése - a 2006-os kékfrankos - két évig önálló életet élt, aztán összeházasították Thomas kékfrankosával. A 2008-ban palackozott bor nemrégiben szép sikert aratott: Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem borának választották. A versenyen tizenöt termelő harmincegy borát kóstolta végig a zsűri. A vörösborok mezőnyében csak kékfrankosok és cuvée-k versenghettek. A húsz vörösbort először független szakmai bírálók kóstolták végig, majd a legjobbnak ítélt három vörösbor közül az egyetem vezetőiből és képviselőiből álló társadalmi zsűri választotta ki a győztes bort. A kékfrankos hazájának számító Sopronban nagyot durrant a hír, hogy egy vashegyi kékfrankos vitte el a pálmát. Kellemesen gyümülcsös, karakteres,savaiban is szépen harmonizáló bor: így lehetne jellemezni a győztes vashegyi kékfrankost.

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

Imre és Thomas találkozásából mindenesetre jó dolog született. A Garger-birtok szűztermése - a 2006-os kékfrankos - két évig önálló életet élt, aztán összeházasították Thomas kékfrankosával. A 2008-ban palackozott bor nemrégiben szép sikert aratott: Sopronban a Nyugat-magyarországi Egyetem borának választották. A versenyen tizenöt termelő harmincegy borát kóstolta végig a zsűri. A vörösborok mezőnyében csak kékfrankosok és cuvée-k versenghettek. A húsz vörösbort először független szakmai bírálók kóstolták végig, majd a legjobbnak ítélt három vörösbor közül az egyetem vezetőiből és képviselőiből álló társadalmi zsűri választotta ki a győztes bort. A kékfrankos hazájának számító Sopronban nagyot durrant a hír, hogy egy vashegyi kékfrankos vitte el a pálmát. Kellemesen gyümülcsös, karakteres,savaiban is szépen harmonizáló bor: így lehetne jellemezni a győztes vashegyi kékfrankost.

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

Mondani sem kell: Imre és Thomas örült a sikernek. Azt mondják, ennél már csak annak örülnének jobban, ha minél több emberhez eljutna a boruk. Most ezen munkálkodnak. Ejtünk még néhány szót a bor cimkéjéről is, amiről egy fejkendős lány mosolyog. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a lány szerepelt az osztrák egyencimkéken . Ha jól sejtem, a hagyománytiszteleten kívül más üzenete is van ennek a cimkének. Talán azt is sugallja, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hiszen a lényeg odabenn van, a palackban.

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

A soproni siker is azt bizonyítja, hogy Imre és Thomas jó útra léptek, amikor úgy döntöttek, hogy nekik a vashegyi nagy bort , a kékfrankost kell megcsinálniuk. Azt a bort, amiben benne van az ásványokban gazdag Vashegy minden zamata. Hát, megcsinálták. És ez még csak a kezdet. Hogy lesz-e folytatás, az - reméljük - nem kérdés.

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...

A csülkös gulyás után előkerülnek a sajtok, az olajbogyó, a vashegyi vörösborokhoz remekül illő kolbász. Leballagunk a pincébe, ahol Garger Lajos bácsi irodalmába is bekukkanthatunk. A pirosabroncsos hordók igazi kincseket rejtenek. Kóstolgatás közben Garger Imre mondata jut eszembe: a gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim. Szerencsére. De most, hogy visszatért a gyökerekhez, azt hiszem, ideje újrabontogatni a szárnyakat...