Nagyon nagy Rántotta

De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre keresem azt a tizenéves fiút, akit Celldömölkön megismertem - 2004-ben például a csetlő-botló Balgát játszotta a Soltis Színház Csongor és Tünde-előadásában, Somogyi István rendezésében -, és nem nagyon találom. Megnőtt , pontosabban felnőtt azóta.

Savanyu Gergőt a kaposvári egyetem színész szakán - ők voltak ott a második évfolyam - államvizsga-bizottságában látta meg Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, ő hívta el a Tisza-partra. És bár a színház vezetősége időközben megváltozott, Juronics Tamás rendező-koreográfus, a színház művészeti igazgatója és Bodolay Géza, a prózai tagozat vezetője, főrendező szintén számítanak Gergőre, aki rádiós tapasztalatait is kamatoztatja Szegeden: a Magyar Rádió szegedi stúdiójának (külső) munkatársa. Ő szerkeszti a régió kulturális programajánlóját, de beszélgetős műsorokat is készít: minden vendége - közéleti személyiségek, nem csak a kultúra területéről - magával hozza a kedvenc zenéit, ez a motívum indítja el, görgeti tovább, kerekíti portrévá a beszélgetést. Gergő azt mondja, nem is hitte volna, hogy mennyi fontos és apró titokra, jellemvonásra derülhet fény a kedvenc zenék inspiráló hatására.

A vidéki kőszínházakra jellemző műfaji sokszínűség jegyében - ami igazán hasznos egy fiatal színésznek - Gergő legutóbbi évadmérlege is igazán változatos képet mutat: Gogol Háztűznézőjében az egyik kérő szerepét kapta; a Bolha a fülbe című Feydeau-bohózatban (Gregor Bernadett partnereként) féltékenységet gerjeszt; Molnár Ferenc gyönyörű külvárosi legendájában, a Liliomban a társadalmi ranglétrán ügyesen egyensúlyozó, sokszor mégis irreálisnak tűnő Hugót játssza. Az előadás rendezője a szatmárnémeti színház fiatal igazgatója, Keresztes Attila. Gergő azt mondja, szívéhez éppen Hugó figurája áll a legközelebb. Mindig hihetetlen érzelmi hintajáték zajlik a színpadon: Hugót látva a közönség az egyik percben döbbent csendben ül - a másikban hangosan nevet.

Gergő nem hisz az eleve elrendelésben, de ha visszanéz, mégis azt látja, hogy sorsa már a sárvári zeneoviban megpecsételődött.  Nem, nem ő játszotta az évzárón A csillagszemű juhász címszerepét, ennél sokkal színházibb momentummal hívta föl magára a figyelmet: a juhásznak nekirontó medve futását spontán - ráadásul zeneileg is tiszta - ajtócsikordulás-hanggal kísérte; kirobbanó sikerrel. Az ének-zenei általános iskolában dobolt, ott szerette meg a néptáncot, a gimnáziumban emelt óraszámban tanulta a magyart. Érettségi után két évet töltött a celli Soltis Színház társulatában - mit ad isten, éppen A csillagszemű juhász-előadásban állt először színpadra -, aztán fölvették a Kaposvári Egyetem színész szakára. És bár Babarczy László a felvételin azt mondta, hogy ilyen névvel nem lehet színész az ember , mindjárt abban is megállapodtak, hogy azért ki kell próbálni.

Gergő azt mondja, most érzi igazán, hogy a Soltis Színháznál eltöltött időszak milyen sokat jelentett a szakmai fejlődésében. De, teszi hozzá, ma  már azt is pontosan látja, hogy alkatilag szüksége van a kőszínház alaposan megszervezett, szigorú, üzemszerű rendjére: Szeretek világosan kijelölt keretek között létezni. Kell a biztonságérzetemhez. A magánéletét igyekszik elválasztani a színháztól. És mert Kaposváron azt tanulta, hogy éljél sokat , tudatosan szem előtt tartja, hogy a színházon kívül is van élet . Arról nem beszélve, hogy a kinti világban begyűjtött élmények úgyis a színházi munka sikerét előlegezik. Az elmúlt három év egyik legfontosabb tapasztalata számára, hogy a magánéleti válság akár jól is jöhet a munka szempontjából: segíthet eltalálni a szerep lényegéhez. A közelgő negyedik évad sem akárhogyan kezdődik Gergő számára: Bóni grófot játssza a legeslegklasszikusabb , legmonumentálisabb operettben, a Csárdáskirálynőben - Gömöri Krisztiánnal kettős szereposztásban -, Tasnádi Csaba rendezésében.

De most még nyár van, ráadásul POSZT-idő. A találkozó nyolcadik napján láthatja a közönség a szegedi Háztűznézőt. Gergő elöljáróban csak annyit mond, hogy a felkészülés - és minden egyes előadás - a leginkább fizikailag megterhelő. De előre inkább nem lövi le a poént . Az Agafja Tyihonovna (játssza Gidró Katalin) előtt sorjázó kérők közül Gergő játssza Iván Pávlovics Rántottát, a jegyzetfüzettel a kezében minden ingó és ingatlan vagyont azonnal felmérő gondnokot. Ahogy a másnapi szakmai beszélgetésen is elhangzik (a felkért hozzászólók között van két író: Térey János és Nádasdy Ádám), minden ízében pontos, remek alakítás. És persze egyáltalán nem azért, mert Gergő óriásira növelve, jól kitömött nadrágban jelenik meg a színpadon. (A hőségben a jelmez viselése sem lehet egyszerű.) Íme, a gondnok lélektanilag hiteles, egyúttal harsány karikatúrája. Tegyük hozzá: amikor az általános fölfordulásban Rántotta a földre kerül, és a hátán fekve - mint valami nagy bogár - kalimpál lábaival a levegőben az már Kafka rémületes hivatalnokvilágát is ideidézi. (De hát Gogoltól egyenes út vezet a világirodalom másik, prágai zsenijéhez.)

A nyáron sok időt szeretne itthon tölteni - úgy érti, Szombathelyen, Vas megyében -, bár beszélgetés közben, maga is csak utólag veszi észre, Szegedet szintén az otthonaként említi. Mindig is úgy tervezte, hogy a főiskola befejezése után legalább hét évet vidéken tölt el. Ha úgy vesszük, ez most a félidő. Azt mondja, akárhol is legyen, számára az a legfontosabb szempont, hogy tud-e újat tanulni. Mert még sokat szeretne. Fölnéz például a szegedi színészkirályra Király Leventére: nyugalommal teljes, mégis robbanni kész energia árad belőle.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

De most még nyár van, ráadásul POSZT-idő. A találkozó nyolcadik napján láthatja a közönség a szegedi Háztűznézőt. Gergő elöljáróban csak annyit mond, hogy a felkészülés - és minden egyes előadás - a leginkább fizikailag megterhelő. De előre inkább nem lövi le a poént . Az Agafja Tyihonovna (játssza Gidró Katalin) előtt sorjázó kérők közül Gergő játssza Iván Pávlovics Rántottát, a jegyzetfüzettel a kezében minden ingó és ingatlan vagyont azonnal felmérő gondnokot. Ahogy a másnapi szakmai beszélgetésen is elhangzik (a felkért hozzászólók között van két író: Térey János és Nádasdy Ádám), minden ízében pontos, remek alakítás. És persze egyáltalán nem azért, mert Gergő óriásira növelve, jól kitömött nadrágban jelenik meg a színpadon. (A hőségben a jelmez viselése sem lehet egyszerű.) Íme, a gondnok lélektanilag hiteles, egyúttal harsány karikatúrája. Tegyük hozzá: amikor az általános fölfordulásban Rántotta a földre kerül, és a hátán fekve - mint valami nagy bogár - kalimpál lábaival a levegőben az már Kafka rémületes hivatalnokvilágát is ideidézi. (De hát Gogoltól egyenes út vezet a világirodalom másik, prágai zsenijéhez.)

A nyáron sok időt szeretne itthon tölteni - úgy érti, Szombathelyen, Vas megyében -, bár beszélgetés közben, maga is csak utólag veszi észre, Szegedet szintén az otthonaként említi. Mindig is úgy tervezte, hogy a főiskola befejezése után legalább hét évet vidéken tölt el. Ha úgy vesszük, ez most a félidő. Azt mondja, akárhol is legyen, számára az a legfontosabb szempont, hogy tud-e újat tanulni. Mert még sokat szeretne. Fölnéz például a szegedi színészkirályra Király Leventére: nyugalommal teljes, mégis robbanni kész energia árad belőle.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

De most még nyár van, ráadásul POSZT-idő. A találkozó nyolcadik napján láthatja a közönség a szegedi Háztűznézőt. Gergő elöljáróban csak annyit mond, hogy a felkészülés - és minden egyes előadás - a leginkább fizikailag megterhelő. De előre inkább nem lövi le a poént . Az Agafja Tyihonovna (játssza Gidró Katalin) előtt sorjázó kérők közül Gergő játssza Iván Pávlovics Rántottát, a jegyzetfüzettel a kezében minden ingó és ingatlan vagyont azonnal felmérő gondnokot. Ahogy a másnapi szakmai beszélgetésen is elhangzik (a felkért hozzászólók között van két író: Térey János és Nádasdy Ádám), minden ízében pontos, remek alakítás. És persze egyáltalán nem azért, mert Gergő óriásira növelve, jól kitömött nadrágban jelenik meg a színpadon. (A hőségben a jelmez viselése sem lehet egyszerű.) Íme, a gondnok lélektanilag hiteles, egyúttal harsány karikatúrája. Tegyük hozzá: amikor az általános fölfordulásban Rántotta a földre kerül, és a hátán fekve - mint valami nagy bogár - kalimpál lábaival a levegőben az már Kafka rémületes hivatalnokvilágát is ideidézi. (De hát Gogoltól egyenes út vezet a világirodalom másik, prágai zsenijéhez.)

A nyáron sok időt szeretne itthon tölteni - úgy érti, Szombathelyen, Vas megyében -, bár beszélgetés közben, maga is csak utólag veszi észre, Szegedet szintén az otthonaként említi. Mindig is úgy tervezte, hogy a főiskola befejezése után legalább hét évet vidéken tölt el. Ha úgy vesszük, ez most a félidő. Azt mondja, akárhol is legyen, számára az a legfontosabb szempont, hogy tud-e újat tanulni. Mert még sokat szeretne. Fölnéz például a szegedi színészkirályra Király Leventére: nyugalommal teljes, mégis robbanni kész energia árad belőle.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

A nyáron sok időt szeretne itthon tölteni - úgy érti, Szombathelyen, Vas megyében -, bár beszélgetés közben, maga is csak utólag veszi észre, Szegedet szintén az otthonaként említi. Mindig is úgy tervezte, hogy a főiskola befejezése után legalább hét évet vidéken tölt el. Ha úgy vesszük, ez most a félidő. Azt mondja, akárhol is legyen, számára az a legfontosabb szempont, hogy tud-e újat tanulni. Mert még sokat szeretne. Fölnéz például a szegedi színészkirályra Király Leventére: nyugalommal teljes, mégis robbanni kész energia árad belőle.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

A nyáron sok időt szeretne itthon tölteni - úgy érti, Szombathelyen, Vas megyében -, bár beszélgetés közben, maga is csak utólag veszi észre, Szegedet szintén az otthonaként említi. Mindig is úgy tervezte, hogy a főiskola befejezése után legalább hét évet vidéken tölt el. Ha úgy vesszük, ez most a félidő. Azt mondja, akárhol is legyen, számára az a legfontosabb szempont, hogy tud-e újat tanulni. Mert még sokat szeretne. Fölnéz például a szegedi színészkirályra Király Leventére: nyugalommal teljes, mégis robbanni kész energia árad belőle.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.

Hírnév? Nem olyan fontos; persze hiúság is van a világon. Előfordult, hogy amikor udvariasan át akarta engedni Stohl Andrást a kislányseregnek, kiderült, hogy nem a sztárt, hanem őt készülnek megostromolni. Annyira tetszett nekik az az interaktív gyerekelőadás, amelyben Gergő is játszott.