Vb: Ez így gömbölyű! (jegyzet)

Magyar válogatott létezik? Papíron. 86-ban a harmadik egymást követő vébéjén játszhatott a magyar válogatott. Azóta egyen sem. Hagyjuk is, inkább nézem a vébét, még ha unom is. Először kerestem az erkélyre beköltözött, izgatott darazsakat, de ma már tudom mi az a vuvuzela. Időnként fel sem tűnik, sőt a múltkor belenéztem a Siófok-Barcsba, és kifejezetten hiányzott. Az jobban zavart, hogy miközben harminchárom fokban aszalódtam, a derék afrikaiak meleg sapkában és sálakban ültek a nézőtéren. A fene a gusztusukat, ezeknek még ez is kevés, gondoltam, persze akik negyvenöt fokhoz vannak szokva, azok a harmincháromban nyilván fáznak. Később pironkodva kellett rájönnöm, hogy nem figyeltem annak idején a földrajzórán, Dél-Afrikában ezekben a napokban mínusz három és hat fok várható, némi havazással fűszerezve, s az afrikai szurkolók nem vuvuzelával dobálják meg a partjelzőt, ha nem tetszik a lengetése, hanem hógolyóval. Bár akárhogy barátkozom a gondolattal, értve értem, de a tudatalattim nem akarja elfogadni, hogy Afrika, meg hóesés, négerek (bocsánat nem rasszista megjegyzésnek szántam) meg mínuszok. A történelmi hűséghez tartozik még, hogy 86 után felbuzdulva Végh Antal Miért beteg a magyar futball? című könyvén, magam is megalkottam egy kis dolgozatot hasonló témakörben, amely a létező szocializmus nyakába varrta gyönyörű képzavarral élve a probléma gyökerét. Az akkori sportrovatvezetőnek tetszett, a pártbizottságnak (csak egy volt belőle) kevésbé, így aztán örökbecsű dolgozatom az íróasztalfiókban maradt. (Mentés másként, dokumentumok, asztalfiók mappa.)

Most azonban elnézve a vébét és hallgatva, olvasva a szakkommentárokat, beláttam, hogy nem éltem hiába, s az elmúlt negyedszázad során a magyar labdarúgás mégiscsak adott valamit a világnak, valamit, ami mindennél fontosabb, s már magában a szóban is benne van a magyar nemzeti lélek és jellem. Ez a szó pedig a magyarázkodás . Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni. Direkt úgy van megcsinálva, hogy ne arra menjen, amerre rúgják. Ne úgy csavarodjon, ahogy csavarják. Bele van építve, hogy az angol kapusok kezét átugorja. S egyáltalán, egyszerűen nem gömbölyű!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!

Magyar válogatott létezik? Papíron. 86-ban a harmadik egymást követő vébéjén játszhatott a magyar válogatott. Azóta egyen sem. Hagyjuk is, inkább nézem a vébét, még ha unom is. Először kerestem az erkélyre beköltözött, izgatott darazsakat, de ma már tudom mi az a vuvuzela. Időnként fel sem tűnik, sőt a múltkor belenéztem a Siófok-Barcsba, és kifejezetten hiányzott. Az jobban zavart, hogy miközben harminchárom fokban aszalódtam, a derék afrikaiak meleg sapkában és sálakban ültek a nézőtéren. A fene a gusztusukat, ezeknek még ez is kevés, gondoltam, persze akik negyvenöt fokhoz vannak szokva, azok a harmincháromban nyilván fáznak. Később pironkodva kellett rájönnöm, hogy nem figyeltem annak idején a földrajzórán, Dél-Afrikában ezekben a napokban mínusz három és hat fok várható, némi havazással fűszerezve, s az afrikai szurkolók nem vuvuzelával dobálják meg a partjelzőt, ha nem tetszik a lengetése, hanem hógolyóval. Bár akárhogy barátkozom a gondolattal, értve értem, de a tudatalattim nem akarja elfogadni, hogy Afrika, meg hóesés, négerek (bocsánat nem rasszista megjegyzésnek szántam) meg mínuszok. A történelmi hűséghez tartozik még, hogy 86 után felbuzdulva Végh Antal Miért beteg a magyar futball? című könyvén, magam is megalkottam egy kis dolgozatot hasonló témakörben, amely a létező szocializmus nyakába varrta gyönyörű képzavarral élve a probléma gyökerét. Az akkori sportrovatvezetőnek tetszett, a pártbizottságnak (csak egy volt belőle) kevésbé, így aztán örökbecsű dolgozatom az íróasztalfiókban maradt. (Mentés másként, dokumentumok, asztalfiók mappa.)

Most azonban elnézve a vébét és hallgatva, olvasva a szakkommentárokat, beláttam, hogy nem éltem hiába, s az elmúlt negyedszázad során a magyar labdarúgás mégiscsak adott valamit a világnak, valamit, ami mindennél fontosabb, s már magában a szóban is benne van a magyar nemzeti lélek és jellem. Ez a szó pedig a magyarázkodás . Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni. Direkt úgy van megcsinálva, hogy ne arra menjen, amerre rúgják. Ne úgy csavarodjon, ahogy csavarják. Bele van építve, hogy az angol kapusok kezét átugorja. S egyáltalán, egyszerűen nem gömbölyű!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!

Most azonban elnézve a vébét és hallgatva, olvasva a szakkommentárokat, beláttam, hogy nem éltem hiába, s az elmúlt negyedszázad során a magyar labdarúgás mégiscsak adott valamit a világnak, valamit, ami mindennél fontosabb, s már magában a szóban is benne van a magyar nemzeti lélek és jellem. Ez a szó pedig a magyarázkodás . Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni. Direkt úgy van megcsinálva, hogy ne arra menjen, amerre rúgják. Ne úgy csavarodjon, ahogy csavarják. Bele van építve, hogy az angol kapusok kezét átugorja. S egyáltalán, egyszerűen nem gömbölyű!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!

Most azonban elnézve a vébét és hallgatva, olvasva a szakkommentárokat, beláttam, hogy nem éltem hiába, s az elmúlt negyedszázad során a magyar labdarúgás mégiscsak adott valamit a világnak, valamit, ami mindennél fontosabb, s már magában a szóban is benne van a magyar nemzeti lélek és jellem. Ez a szó pedig a magyarázkodás . Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni. Direkt úgy van megcsinálva, hogy ne arra menjen, amerre rúgják. Ne úgy csavarodjon, ahogy csavarják. Bele van építve, hogy az angol kapusok kezét átugorja. S egyáltalán, egyszerűen nem gömbölyű!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!

Úristen, mióta mondjuk mi ezt, és senki nem hallgatott ránk. Most végre megtudja az egész világ, mit szenvedtünk mi huszonnégy éven át attól, hogy a labda nem gömbölyű. S végre könnyes szemmel bocsánatot kérnek tőlünk. S ettől újra a szívünkben minden gömbölyű lesz. Ahogy Katona Klári énekelte 81-ben: ez így gömbölyű.


Vb rovatunk itt!