Nádor István - tavak és folyók vonzásában

Ezt a szerződést azonban végül nem tartotta be, mert nem ment vissza Pécsre. Az egyetemen ugyanis megismerte későbbi feleségét, aki akkor Győrben lakott, így félúton, Szombathelyen kötöttek ki.

- 1977. július elején volt az esküvőnk, s a hónap végén kezdtünk itt dolgozni. Én akkor a vízellátási, csatornázási osztályra kerültem, majd az építésvezetőségre. A feleségem a tervezési osztályon kapott munkát. A megye vízművesítése akkor már gőzerővel ment, sajnos ugyanez nem volt elmondható a csatornázásról. Ennek kárát napjainkban is nyögjük. Akkor mintegy húsz éve alatt minden településen megvalósult az egészséges ivóvízellátás. Vas megyében nincs olyan falu, amelyikben ne jártam volna, utolsóként Nagytilajba jutottam el. Szerencsém volt a kollégáimmal, csakúgy a kisebb és nagyobb főnökeimmel. Valamennyiükre a segítőkészség volt a jellemző.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Ezt a szerződést azonban végül nem tartotta be, mert nem ment vissza Pécsre. Az egyetemen ugyanis megismerte későbbi feleségét, aki akkor Győrben lakott, így félúton, Szombathelyen kötöttek ki.

- 1977. július elején volt az esküvőnk, s a hónap végén kezdtünk itt dolgozni. Én akkor a vízellátási, csatornázási osztályra kerültem, majd az építésvezetőségre. A feleségem a tervezési osztályon kapott munkát. A megye vízművesítése akkor már gőzerővel ment, sajnos ugyanez nem volt elmondható a csatornázásról. Ennek kárát napjainkban is nyögjük. Akkor mintegy húsz éve alatt minden településen megvalósult az egészséges ivóvízellátás. Vas megyében nincs olyan falu, amelyikben ne jártam volna, utolsóként Nagytilajba jutottam el. Szerencsém volt a kollégáimmal, csakúgy a kisebb és nagyobb főnökeimmel. Valamennyiükre a segítőkészség volt a jellemző.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- 1977. július elején volt az esküvőnk, s a hónap végén kezdtünk itt dolgozni. Én akkor a vízellátási, csatornázási osztályra kerültem, majd az építésvezetőségre. A feleségem a tervezési osztályon kapott munkát. A megye vízművesítése akkor már gőzerővel ment, sajnos ugyanez nem volt elmondható a csatornázásról. Ennek kárát napjainkban is nyögjük. Akkor mintegy húsz éve alatt minden településen megvalósult az egészséges ivóvízellátás. Vas megyében nincs olyan falu, amelyikben ne jártam volna, utolsóként Nagytilajba jutottam el. Szerencsém volt a kollégáimmal, csakúgy a kisebb és nagyobb főnökeimmel. Valamennyiükre a segítőkészség volt a jellemző.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- 1977. július elején volt az esküvőnk, s a hónap végén kezdtünk itt dolgozni. Én akkor a vízellátási, csatornázási osztályra kerültem, majd az építésvezetőségre. A feleségem a tervezési osztályon kapott munkát. A megye vízművesítése akkor már gőzerővel ment, sajnos ugyanez nem volt elmondható a csatornázásról. Ennek kárát napjainkban is nyögjük. Akkor mintegy húsz éve alatt minden településen megvalósult az egészséges ivóvízellátás. Vas megyében nincs olyan falu, amelyikben ne jártam volna, utolsóként Nagytilajba jutottam el. Szerencsém volt a kollégáimmal, csakúgy a kisebb és nagyobb főnökeimmel. Valamennyiükre a segítőkészség volt a jellemző.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Amikor arról kérdezem, hogy melyik a kedvenc vize, kicsit elgondolkozik. Nehéz lenne csak egyet kiválasztani, mondja. A dolog ott kezdődik, hogy van egy kis házikójuk a Vadása-tónál. Persze, hogy szereti. Nagyon szeret a Balatonra járni. Amíg kicsik voltak a gyerekek, különösen sokat voltak ott. De kedveli a Rábát is. A folyó egy egészen más világ, mint az állóvíz. A Rába közepéről az ember egészen másképp látja a dolgokat, mint a partról, ahol nem is lehet végigmenni. Aki teljes egészében látni akarja a folyót, azt csak a vízről teheti. Szereti a tengert is, de nem az északiakat, hanem főleg a délebbieket. Úgy véli, a horvát tengerpartnál nagyon nehéz szebbet találni.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Ahogy korosodik az ember, egyre inkább megkedveli a gyógyfürdőket is- sorolja tovább a vizekkel való kapcsolatát az igazgató. - Pedig sokáig egyáltalán nem fürödtem ilyenekben. Amíg Pécsen laktunk, akkor sem jártunk Harkányba fürödni. - Ma már sokkal jobban szeretem ezeket a melegvizeket, amelyekben el lehet kicsit lazulni. Persze az is igaz, hogy ezek a fürdők sem azok, mint amelyek húsz-harminc éve voltak.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Vizes ember létére életében csak egyszer próbálkozott a horgászattal. A halat azt szereti, de csak a tányéron. A horgászathoz nincs türelme. Annak ellenére, hogy az ismerősei között vannak elvetemült horgászok is. Aztán meg Pécsett eleve nem volt lehetőség arra, hogy az ember rászokjon a horgászatra, hangzik az indoklás.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- A feleségemnek több köze volt a vízhez, mint nekem. Baján született, Győrben nőtt fel, Szombathelyen él. Két gyerekünk van, s egy tündéri unokánk is. A lányom jogászként végzett - természetesen Pécsett - s uniós projektekkel foglalkozik. A fiúnk sajnos autista, ezért az életünk vele nem volt túl egyszerű. Ennek tudatában én mindenkinek azt kívánom, hogy a gyereke egészséges legyen, s ne kelljen neki azokkal a dolgokkal megküzdenie. Sokszor még ma is tapasztalható az értetlenség az ilyen problémákkal szemben. Ettől persze ugyanolyan gyereke az embernek, mintha teljesen egészséges lenne.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Amikor az elmúlt időszak kiemelkedő szakmai sikeréről kérdezem, a lukácsházi tározót említi. Úgy gondolja, egy olyan dolgot megcsinálni, ami negyven-ötven éve téma, az óriási dolog. Neki és kollégáinak megadatott, hogy közük lehetett hozzá. Mint mondja, a tározó árvízvédelmi részében minden megvalósult, amit szerettek volna. Mellette kialakítottak két tavat is, amelyben Nádor István rengeteg mindent el tudna képzelni. Fél éve készült el, van még idő a hasznosításra. Ám azzal számolni kell, ha sokáig nem történik ott semmi, az állapotok kárára mehet. Ez nagy lehetőség, nagyon jó helyen van Szombathely és Kőszeg között. Sajnos a mostani pályázati lehetőségek nem támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyeket vízügy is favorizálhatna. Zalában például a Kis-Balatonnál csináltak egy vizes játszóteret. Nyugaton vannak példák arra, hogy tematizálják a tavakat. Van, amelyik a kisgyerekeseknek kínál lehetőségeket, a másikat egy arborétum jellegű terület övezett, ahol sétálni, pihenni lehetett. Egy harmadik gasztronómiai tó volt, amely mentén a különböző tájegységek ételeit kínáló vendéglők voltak. Nálunk is lehetnek a különböző tavaknál más és más dolgokat kínálni.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Bélyeget, s hasonló dolgokat nem gyűjtök, ha van időnk rá, akkor szeretünk utazni - mondja Nádor István, amikor a hobbijáról kérdeztem - Országos belül és külföldön egyaránt. Nem a magas hegyeket, s a teleket szeretjük. Inkább a meleget, s a vízpartokat. Sokat utaztunk a gyerekekkel, de magunk is. Korábban mi is azok közé tartoztunk, akik, ha elmentünk valahová, akkor mindent meg akartunk nézni, amiket az útikönyvek ajánlanak. Ma már nem így van, ennél sokkal fontosabb a város, vagy vidék hangulatának a megismerése. Sétálni, beülni a vendéglőbe, s csak azt megnézni, amit valóban érdemes.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

Fiatalabb korában gyakran járt meccsre, versenyekre. A sportág majdnem mindegy volt. Egyetemista korában Budapesten kevés olyan jelentős sportesemény volt, amelyen ne lett volna ott. Szívesen emlékezik a Népstadionban megrendezett kettős meccsek, valamint a magyar-szovjet válogatott találkozóra, amikor tele volt a stadion, s Kereki Zoli fejelte a magyarok egyik gólját. Focimeccsen már nagyon régen volt. Sokáig Körmendre járt kosármeccsre, most a Falcóhoz bérlete van. Nála a két rivális együtt a kedvenc. A sportbarát számára az sem utololsó szempont, hogy viszonylag közel lesz a következő olimpia, ahova jó lenne eljutni. Csakúgy egy focimeccsre Barcelonába. Ennek csupán az az akadálya, hogy szinte lehetetlen jegyet kapni a százezres stadionba.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.

- Szeretek a kertben tenni-venni, s a legújabb hobbi pedig a három és féléves Sebestyén, a kisunokám. Ő minden pillanatban tud az ember számára feledhetetlen élményeket adni - zárja a beszélgetést Nádor István.