A lelőtt pilóta hihetetlennek tűnő eseménysort élt át

Két középkorú hölgy és egy magas, jóvágású férfi araszol vidáman és frissen Velem országútján. Ékes angolsággal Pálffy György nyaralóját keresik, s azonnal meg is találják: a vándorokat egy nagyobb csoport már várja.

- Tyler Bridges vagyok, ők itt a testvéreim, Hilary és Lorna - mondja a férfi. - Pilgersdorftól gyalogolunk, már hat órája. Boldogságos, szent út volt ez számunkra. Édesapánk is így érkezett Velembe, miután a gépét lelőtték - ráz kezet a férfi. Aki könyvet ír az apa történetéből és filmet is forgat. Tyler Bridges Peruban élő amerikai újságíró pontosan ismeri a magyar helyszíneket. Lánytestvéreivel együtt betéve tudja a nem mindennapi sztorit , a mezítlábas pilóta történetét. Amely azért is különleges, mert Bridges főhadnagy volt az első amerikai hadifogoly Magyarországon. S mint ilyen, képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe került, már-már az abszurditás határáig. Vendéglátónk, Páffy György az édesapja Velem és Szent Vid története című könyvét említi, amelyben szintén szerepel egy lezuhant repülő, s amely mintegy elindította a másik történeti kutatását.


- A lelőtt pilóta hihetetlennek tűnő eseménysort élt át - mondja György, miután házi csirkelevessel, óriás-cseresznyével, rétessel és más finomságokkal kínálja a vándorokat. - Bridges főhadnagy az ejtőernyőzés során elveszítette csizmáját, megégett és más sérülései is voltak. Órákat gyalogolt, majd belátva, hogy fogy az ereje, megadásra készült. De nem volt kinek. Miután Velembe ért, azonnal szétfutott a hír: itt egy mezítlábas pilóta! Kovács Géza bácsi, aki akkor 18 éves volt és Francsics Elek falubíró vették észre a lábbelijét veszített katonát. Átadták a csendőröknek, akik bevitték Szombathelyre. Előtte még Francsics neje kezelte sebeit, friss tejjel kínálta. Úgy tudom, a főhadnagy sorsa később is kalandosan alakult- lapoz édesapja könyvében Gyuri.

- Bizony, kalandosan - veszi át a szót Tyler, a kiváló tolmács, Eszter segítségével. Majd hosszú történetbe kezd. - Apám megégett, a cipőjét is elveszítette, de a magyar emberek, elsőként a velemiek, szeretettel és nem ellenségként fogadták. A legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy rá se figyelnek. Mintha mindennapos lenne egy sérült pilóta az országúton... De ez nem a közöny, hanem az óvatosság jele lehetett. Apám ezekről a dolgokról nekünk, gyerekeknek konkrétan sohasem mesélt. Mindig csak azt mondta: Magyarországon igen jószívű, jellemes emberek élnek. Ez felkeltette az érdeklődésemet - lendül bele a férfi. - Apám Velemből Szombathelyre, a hírszerzőkhöz került, akik nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Végül inkább civilként, mintsem hadifogolyként kezelték. Aztán Budapestre vitték, ott egy Király Kornél nevű őrnagy hallgatta ki - eleveníti fel kutatásainak eredményét az amerikai férfi.

A pilóta sorsa mást is megfogott, jelesül Ritter Lászlót. Aki szorgalmasan gyűjtötte, majd publikálta az adatokat. Általa tudjuk, hogy a magyar őrnagy összebarátkozott foglyával. Ebben közre játszhatott, hogy korábban vadászpilótaként repült, majd egy ideig az USÁ-ban és Kanadában élt. Király közölte Bridgessel, hogy nem bántják és a németeknek sem adják ki. Ráadásul az őrnagy kijelentette, hogy szimpatizál az USÁ-val. Ezzel aztán meg is szegte a vonatkozó német-magyar egyezményt. Ám egy idő után mégis ki kellett adnia a pilótát, akit a Luftwaffe oberurseli kihallgató központjába szállítottak. Király azonban elkísérte Bridgest és gondoskodott róla, hogy vissza is térjen.

- Apánk, aki a háború után ismert ügyvéd lett államában, nagyon jó ember volt. Nyolc éve hunyt el - veszi át a szót az idősebb lánytestvér, Hilary. - Boldogan vállalkoztunk erre az útra. Nem csak apánk és az amerikai katonák iránti tiszteletből, hanem a magyarok megismerése miatt is. Tyler öcsém Peruba nősült, mi maradtunk Californiában, de ez nem jelentett akadályt az út megszervezésében. Ahogyan itt Gyuriék ( Dzsúrejék - ejti aranyosan) fogadtak, az fantasztikus; mindenkinek el fogom mondani otthon. Remélem, az öcsém meg majd ír egy nagy cikket - nevet fel.

- Azt szeretném, ha mindent tudnék az akkori dolgokról - tűnődik Tyler.

- Szó szerint mindent: hogy hol és hogyan élt, miként étkezett, merre sétált, mit nézett meg. Az ő szemével szeretnék látni - ezért is forgatunk majd egy komolyabb filmet. Amikor rákattantam a sztorira, elmentem a Washington melletti Nemzeti Archívumba. Itt irdatlan mennyiségű anyagot tárolnak. Közte volt apám jelentése is, amit azután írt, hogy visszatért az USÁ-ba. Amikor ezt olvastam, egy másik, különös és izgató világ tárult fel előttem. Ott olvastam Szombathelyről, Gencsapátiról és persze Budapestről. Apámat Pearl Harbour japán megtámadása után, egyetemistaként sorozták be, majd képezték ki pilótának. Így került ebbe a történetbe - mondja az újságíró. Lorna, a másik lánytestvér szemmel láthatóan élvezi a magyar (falusi) konyha ízeit. Mélyen beszívja az ózondús velemi levegőt, érdeklődve tanulmányozza az embereket. Ő leginkább édesapja fegyelmezettségét és családcentrikusságát emeli ki.

- Tényleg ritkán mesélt a háborús dolgokról. Azért, mert igazi férfi volt! Nem akarta velünk tudatni, hogy akkor megsérült, vérzett és elesettnek tűnt... Most, hogy hat órát gyalogoltunk az ő útján, megérintett a történelem. Tisztelet apámnak és a legénységnek, hogy hősiesen harcoltak, megvédve hazánk becsületét - érzékenyül el.

Kicsit halkul a csevely, osztrák kísérők érkeznek, köztük egy helytörténész. Ő a másik érintett falu, Pilgersdorf szerepét kutatta a történetben. Aztán házigazdánk közli: a helyi Szent Vid Hagyományőrző Egyesület szervezésben találkozó lesz a velemiekkel a kultúrházban. Míg készülődünk, felidézzük a főhadnagy magyarországi kalandjának utolsó, már-már krimiszerű fejezetét.

Király őrnagy barátságát bírva (az amerikai nem volt hálátlan, a háború után levélben igazolta a magyar tiszt szövetségesbarát magatartását) hősünk újabb támogatóra tett szert, dr. Répássy Dénes orvos személyében. A doki még a családjának is bemutatta a hadifoglyot, akit aztán Szent-Iványi Domonkos unitárus vezető lelkész figyelmébe ajánlott. Szent-Iványi ekkor titokban már a kiugrást elősegítő mozgalmat irányította, tehát az amerikai kapóra jött. Bridges segített is: a magyarok és egy brit hadifogoly tiszt, Howie alezredes között közvetített. A pilóta ekkor a zugligeti lengyel táborban élt, mutatós hajózóruhájában szabadon sétálgatott Budapest belvárosában, óriási feltűnést keltve. Senki sem bántotta, sőt! A hatóságok még azt is eltűrték, hogy Harry Hill Bandholtz tábornok Szabadság téri szobra előtt fotózkodjon...

Újra előjön a vasi szál. A már-már turistaként mozgó amerikai rendkívül irritálta a németeket, így eldugták Gencsapátiba. Ahol hasonlóan jó dolga volt, mint az itteni lengyel tiszteknek. Időközben döntő szakaszukba értek a kiugrási tárgyalások, amelyeknek Svájc adott otthont. Bridges neve, mint jó példa, gyakorta felmerült. Hősünk erről nem tudva kalandos szökésbe bonyolódott, az uticél Jugoszlávia, Tito partizánjai voltak. Lebukott, Siklósra került, aztán Belgrád mellé vitték. Innét is megszökött, eljutott a partizánokhoz. Később Bariba evakuálták, s ezzel véget ért a háborúja...

... A kultúrban sokan várják a testvéreket, közte egy szemtanú. Estig maradnak, majd Gencsapátiba hajtanak. A mezítlábas pilóta békét hozott.