Szentistván - Nagy királyunk kis faluja

Az ember azt hinné hogy egy lakóhelyétől 407 kilométerre lévő Bosod-Abaúj- Zemplén megyei településhez, ahová semmilyen rokoni, baráti szál nem köti, nem lehet köze. Aztán rájön: nagyon is van. Zötykölődünk az úton, amelyik a főút után közvetlenül Szentistvánra vezet. Jobbra, a gaztengeren túl három nagy épülettömbre esik a pillantásunk. Csak unaloműzésként tippelünk valamilyen elhagyott katonai objektumra, s csak mellékesen kérdezünk rá már a virágos nagyközség, Szentistván polgármesteri hivatalában Koncz József polgármesternél: jó volt-e a tipp? Válasza meglepő:

- Valóban az volt. A rendszerváltás előtti időben itt bonyolódott le Magyarországon a szovjet katonai állománycsere, itt épült meg emiatt Közép- Európa legnagyobb repülő kifutópályája. Nekünk, szentistvániaknak nagyon zajos volt, mert sok gép landolt, s szállt fel. A terület Mezőkövesdé. Ha a kínaiak mégis itt építkeznek, abból Mezőkövesd profitál majd. Mi nem. Hát ez az, erről szólnak a híradások!

Ezt a Szentistván határában lévő bázist emlegetik mezőkövesdiként úgy, mint Vát versenytársát. A jelenlegi állás szerint ugyanis vagy itt, vagy Vátnál építik meg a kínaiak közép-európai cargó-bázisukat, 100 milliárdos repülőtér-beruházásukat sanghaji befektetőkkel. Még semmi sem biztos.

De emiatt a korábbinál jobban felvillanyoz Szentistván. Hogyan, miből élnek itt az emberek? Koncz József szívesen beszél múltról is, jelen jelenről is. Agrármérnök a végzettsége, főállású polgármester, de ügyvezetője is egy húsfeldolgozó üzemnek Mezőkövesden. Tehát tud az itt élőkről, a környékről is mindent.

- Szentistván a templomáról kapta a nevét, ennyi maradt fenn nevének eredetéről - hallom tőle. - Ez az egyetlen ilyen nevű település Magyarországon, s erre mi büszkék vagyunk. Ugyanakkor létezik a hasonló nevű településeket összefogó, évenként másutt megrendezett Szent király találkozó. A Kárpát-medencében 15 olyan település van, amelyik nevében kötődik Szent Istvánhoz. 2005- ben itt rendeztük meg a találkozót, nemrégiben a szlovákiai Sajókirályi volt a házigazda. Erdélyben három, Szlovákiában két település őrzi nevében Szent István király emlékét, a többi magyarországi. A találkozók a jelenünkről szólnak, afféle tapasztalatcserék. Érthetően a legnagyobb ünnepünk augusztus 20-a. Szentistvánon búcsú van akkor. Istentisztelettel kezdődik a nap, körmenet, ünnepség, este utcabál van. Nagyobb rendezvényünk még június elején a gasztronómiai fesztivál, ezen bográcsos és parázson sült ételek versenyét rendezzük meg. 2000 óta a matyó lakodalom vonzza ide a turistákat. Egy hete 300 vendégünk volt ezen. A hagyományos három napos lakodalmat legénybúcsúval, fakanalas tánccal egy nap alatt rendezzük meg népviseletben. Reneszánszát éli a matyó kultúra. A szentistvániak matyónak vallják magukat. Régen és még ma is, a hímzés sok asszony megélhetésének forrása. Díszes népviseleti ruhájukat szívesen öltik magukra az idelátogatók kedvéért. Szeretettel és gondoskodással ápolják őseik szokásait, hagyományait.

Igen, Matyóföldön járunk. Mezőkövesd, Tard és Szentistván. Ez a három matyó település van az országban, amelyik őrzője a formagazdag, pompázatos színharmóniákban tündöklő hímzéseknek, különleges viseletnek, amelyeket az íróasszonyok annak idején megörökítettek még házuk falán is: rózsákat, tulipánokat, csillagokat írtak, rajzoltak rájuk. Kik a matyók? Nem lehet biztosan tudni. Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot, s 1572-ben, Szent László napján a király járt is a városban. Ezért sokan úgy tartják: a Mátyást szerető matyók a király nevének becézett alakjából kapták nevüket. Néprajzkutatók - köztük Herkely Károly - szerint azonban inkább csúfnévről lehet szó, amellyel eredetileg a környék református lakóitól vallási-kulturális értelemben elkülönülő három katolikus település lakóit illették ezen a néven, de később ez a csúfolódó jelentésárnyalat feledésbe merült.

- Én is ez utóbbira szavazok, mert Szentistván is katolikus település, de a viselet bármilyen gyönyörű is, cifra nyomorúságot takart. Az itt élők sohasem voltak jómódban - magyarázza Koncz József. Most sem. A polgármester a 2500 lakosú Szentistvánon 10 százalékos munkanélküliségről beszél. Ugyanakkor arról is, hogy a mezőgazdasági jellegű település fejlett infrastruktúrájának köszönhetően nagyközségi rangot vívott ki magának. Kiépített útjai, a Szentistvánt átszövő víz-, villany-, gáz-, kábel-tv hálózat, a szervezett hulladékgyűjtés, a meglévő közintézmények, kereskedelmi egységek városias módon szolgálják az itt élőket. Ezek az adottságok komfortérzetet adnak a betelepülőknek is.

- Sok külföldi vásárolt itt pihenőházat, nemrégiben összehívtam találkozóra őket. Vannak köztük dánok, hollandok, belgák is. Szép kirándulásokat tehetnek a közeli Tisza-tóhoz, a Bükkbe, a „Kis-Hortobágy” környékére, a 8 kilométerre lévő Zsóryfürdőben strandolhatnak, gyógyulhatnak. Szeretnek itt lenni - hallom a polgármestertől, aki azt sem rejti véka alá: öregszik a nagyközség. Ingyentelekkel segítenék az ide települőket, de van 80-90 üresen álló ház is a faluban.

Amit büszkén említ: van óvodájuk, két háziorvosi rendelőjük, s sikerült megőrizniük a 8 osztályos általános iskolájukat is. Szemben van, s természetesen István királyról nevezték el, akinek szobra a túloldalon egy virágos kis ligetben áll, egy másik pedig a templom homlokzatát díszíti. Így természetes ez Szentistvánon, ahonnan lehet, hogy néhány hónap múlva a kínai cargó-bázisra járnak dolgozni a mai munkanélküliek. És nagy királyunk községének lakói talán örülnek majd a zajnak. A munkának.

Lemerülünk és kibekkeljük (Halmágyi Miklós jegyzete)

 A magyar történelemkönyvek tele vannak rebellisekkel, forradalmakkal, lázadásokkal és szabadságharccal. Ugyan némelyiket kezdi átértékelni a történetírás, de azért az egy főre eső forradalmakban még mindig élenjárói vagyunk Európának. Mégis úgy érzem, hogy inkább Antall József fogalmazta meg pontosan a magyar néplélek rezdülését, amikor azt mondta, hogy lemerültünk és kibekkeltük őket. Ő alapjában véve persze saját magára gondolt, és az előző rendszerben, az „átkosban” betöltött szerepére és életére, de az a többé kevésbé passzív ellenállás, amit ez a bonmot megtestesít, mélyen benne rögzül a magyar sorsban és a magyar történelemben. Abban a meggyőződésben, hogy a túlélésnél nincsen semmi fontosabb, s a túlélés érdekében nagyon sok, végtelenül sok eszköz bevethető és legalizálható. Lemerülünk és kibekkeljük. Ha kell, a törököt, az osztrákot, ha kell, Kádárt. Aztán, ha a vész elmúlik, nem teljesen magától persze, de alapjában véve a történelem, hol lágy, hol viharos fuvallataitól terelgetve, akkor „fölmerülünk”, s kibukkanván megpróbáljuk belakni azt a pusztaságot, amivé a világ vált közben. Vannak helyzetek persze, amelyekben ez az evolúciós eredetű program nem megoldás. Rákóczi, 48, 56 erről tanúskodik. De ezekben az esetekben sok a kétségbeesés, a sarokba szorítottság. Szent István példája másról beszél. Tervezettségről, mérlegelésről, felelősségről, döntésről egy olyan helyzetben, amelyben van mód aktív cselekvésre és az eszközök is rendelkezésre állnak. István műve ettől egyedülálló történelmünkben. Jobb bele sem gondolni, hogy mi van, ha lemerül és kibekkeli.