Bejcgyertyánosi almából, Toronyban készült Vas megye legjobb pálinkája

Magyar Szabolcs az a fajta ember, aki, ha kell, azt is megtanulja, amiért – finoman fogalmazva - nem lelkesedik, így aztán sok mindenről van pecsétes papírja: vasútgépésznek, majd CNC forgácsolónak és programozónak tanult, az angol nyelvvel is barátkozott. A legtöbbet mégis kereskedelemben dolgozott, foglalkozott számítástechnikai eszközökkel, autókkal, egy ideje pedig a szombathelyi nagykereskedelmi áruház boros polcai előtt bizonytalankodó vevőknek segít a választásban. Igen, a borajánlást is tanulta, de azt már lelkesebben, hiszen volt hozzá kedve. Esetében hiába kutakodnánk szőlész-borász felmenők után, a gyerekkorában rossz evőnek számító Szabolcs borral kapcsolatos első élményei is kimerülnek a vasárnapi ebédek előtt étvágycsinálónak kapott, gyűszűnyi vaskeresztesi vörösbor elfogyasztásában. A pálinkákhoz is csupán annyi köze volt, hogy sokat segédkezett a szülei kertjében termett gyümölcsökből készült, többnyire vegyes főzet megszületésénél. Figyelt, látott, hallott és tapasztalt, és sok mindennek utánaolvasott.

Több éve főzet már pálinkát, de az idén gondolta először, hogy benevez a Vas megyei pálinkaversenyre. Almapálinkával indult, és azt mondja, nagyot csalódott volna, ha nem az övét hozzák ki győztesnek. Egyszerűen tudta, hogy az övénél illatosabb, zamatosabb pálinkát nem lehet csinálni almából.

Mindent meg lehet tanulni, vallja a 39 éves Magyar Szabolcs.

Lehet, hogy nagyképűnek tűnhet ez a kijelentés, de higgyék el: ha beleszagolunk Szabolcs almapálinkájába, nagyanyánk pitéhez reszelt almával teli, zománcos vájdlingjának közepén érezzük magunkat, és ez a „jaj, de finom” érzés az ízében is visszaköszön.

Szabolcsnak nem kellett csalódnia: a megyei pálinkaversenyen a  magán- és bérfőzetők, valamint a kereskedelmi főzdék közül az almatermésűek - alma-, körte és birs - kategóriájának legjobbja lett, ráadásként bezsebelte a Vas megye legjobb pálinkája címet, és az összes (407) benevezett minta legjobbjáért járó Champion-díjat is.

Szabolcs sem ússza meg a jó pálinka titkát firtató szokásos kérdést: szerinte a jó pálinka nem csak finom, de csábító is, sikere 70-75 százalékban a cefrén, a többi a főzőmesteren és a főzési technológián múlik. Aztán hosszasan – és lelkesen – mesél a győztes pálinka alapanyagáról, és láthatóan nagyon hálás kollégájának, Márkus Bélának, aki tavaly ősszel csak úgy megkérdezte, nem kell-e neki alma, mert ha igen, a bejcgyertyánosi kertjéből szívesen ad neki. Jonatán, Jonagold, Idared, Mutsu fajta került a hordóba, de olyan alaposan megtisztítva, hogy a legapróbb barna pötty sem úszta meg a késelést. A feldolgozott gyümölcs hordókban került haza Toronyba, ahol a szokásosnál hűvösebb ősz nem kedvezett az erjedésnek. Szabolcs először kisebb hordókba porciózta az almát, majd a házuk folyosójára is bevitte, és a három hordót felváltva állítgatta a radiátor mellé, hogy melegítsék egymást, mint a jó testvérek, és meginduljon végre az erjedés. Míg az cefre érett, megtalálta a főzdét is: a kőszegdoroszlói Pongrácz Lászlónak szavazott bizalmat, és azt mondja, nem bánta meg: szerinte nincs nála jobb főzőmester a megyében. Szabolcs a kisüsti technológiára esküszik, így készült a győztes almapálinkája is.

Adódik a kérdés: ha első nekifutásra ilyen magasra jutott, meg lehet-e ismételni, netán fejelni ezt a sikert jövőre? Szabolcs mosolyog, végignéz az asztalon sorakozó pálinkásüvegeken. Alma, szőlő, cseresznyeszilva, cseresznye – állítólag ott van közöttük a jövő évi versenyre tartogatott titkos favorit.