A csóktól a megfeszítésig – Amikor Kőszeg városa hat domborművet rendelt Johann Georg Schweitzertől

A konkrét témákat külön-külön is meghatározták. A mű a következő évre elkészült, a hat alkotás a Kálvária-dombra vezető út egy-egy stációját alkotta. A domborművek ma is megvannak, de már nagyon régóta nem az eredeti helyükön láthatók. A Kálvária-templom kőkerítésébe helyezték át őket.

A hat állomás a Jézus kereszthalálához vezető út egy-egy epizódját mutatja be. A Kőszegen megjelenített szenvedéstörténet Júdás csókjával kezdődik. A tanítvány elárulja mesterét. Az ábrázolt jelenet egy pillanatfelvétel arról az eseményről, amelyet Márk evangéliuma így mesél el: „ […] odaért Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a főpapok, írástudók és vének küldtek ki. Az áruló így adott jelt: Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt! Odaérve rögtön Jézushoz lépett: Mester! – szólt és megcsókolta. Erre rátették kezüket és elfogták.”

A dombormű rendkívül részletgazdag. A középpontban Jézus és Júdás alakját látjuk, de az alkotó a Biblia szövegéhez igazodva igyekezett bemutatni a júdási csókkal azonos időben történő többi eseményt is. Így például jobb oldalt azt látjuk, hogy Péter védekezni próbál, kardot ránt, és levágja az egyik támadónak, Malkusnak a fülét.

Nem kevésbé drámai a következő jelenet sem. Krisztust megkötözve látjuk a főpap előtt, aki méltónak ítéli őt a halálra. Az egyik őr keze éppen lendül, hogy ököllel arcul üsse. A megrendeléskor a város kikötötte, hogy a domborműveket „jó kőből” kell elkészíteni. Ennek ellenére az alkotást mára kikezdte az idő. Az oszlophoz kötözött Jézus megostorozását ábrázoló harmadik stáció van a legrosszabb állapotban. Itt az arcok közül több már szétmállott, elmosódott. A tövissel koronázás – ezt látjuk a negyedik képen – a fájdalomokozás mellett Jézus korában a megszégyenítésnek is egyik eszköze volt. A három indából font tüskekoronát a pribékek bottal szorítják rá a Megváltó fejére. A síró asszonyokkal való találkozás a keresztutaknál megszokott ábrázolás. Itt ez kiegészül azzal, hogy az egyik síró asszony kisgyereket vezet. Jézus a reliefen éppen feléje fordul: „Ne engem sirassatok, inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok…”

Az utolsó képen a keresztre feszítést látjuk. A hóhérok rideg precizitással végzik a munkájukat. Krisztus testét a keresztfára szegezik. Oldalt Mária siratja a fiát, János, a kedvenc tanítvány pedig a mesterét.

A XVIII. század közepéig nem volt kötelező érvényű előírás arra vonatkozóan, hogy a Krisztus szenvedésének emléket állító keresztutakon hány stációt kell állítani. A legtöbb útnak már akkor is 14 állomása volt, de akadtak helyek, ahol az újszövetségi szenvedéstörténetet hét, esetleg hat képen vagy domborművön mutatták be. A megrendelőnek és a készítőnek kicsit nagyobb volt a mozgástere abban a tekintetben is, hogy maguk dönthették el: a Golgotára vezető út melyik eseményére hívják fel a figyelmet. A kőszegi keresztút első állomása jól érzékelteti, hogy a megrendelő mindenfajta árulást megvetendőnek tartott.

Az, hogy a keresztutaknak 14 stációból kell állniuk, az 1700- as évek végére lépésről lépésre lett általános érvényű előírás. Több helyen az eredetileg hatvagy hétstációs utakat is átalakították, bővítették. Kőszegen szerencsére nem ez történt. A hat domborművet áthelyezték a kerítésfalra, az újabb stációsort pedig már az aktuális elvárásoknak megfelelően készítették el.

A kőszegi Kálvária-templomnál látható domborművek állapota sajnos fokozatosan romlik, pedig a hatstációs keresztút kultúrtörténeti ritkaságnak számít.