Pityervár Vépszőllősön – a megyeszékhely részévé vált

A címben olvasható kifejezés egy 18. századi feljegyzésben szerepel. Nem biztos, hogy mindenki azonnal tudja, hol kell keresnie ezt a bizonyos vépszőllősi Pityervárat. A megoldás: a Pityervár azonos a Körmendi úton ma is álló Nagypityer vendéglővel.

Vépszőllősnek Gyöngyösszőllőst nevezték alkalmanként az Erdődy-uradalom kasznárjai, gazdatisztjei. A nevet csak ritkán használták, főleg akkor, ha fontosnak látták, hogy megkülönböztessék a többi Szőllős nevű falutól. No persze meg azért is, mert ez a település a vépi birtokközponthoz tartozott. A Szombathelyről kivezető út mellett több vendéglő is volt. A Pityer talán a legrégebbi közöttük. Az egykori leírás szerint hat tagból állt, de ennek ellenére ne tévesszük össze az ugyancsak a Körmendi út mellett álló „Hatlábúval”. Mit jelent a Pityer? Van, aki úgy véli pacsirtát. Akad, aki azt mondja, aki bemegy a Pityerbe és elkezd pityizálni, az előbb utóbb pityókás lesz.

Szőllős területe egészen a Pityerig terjedt, sőt még egy kicsit azon túl is. A régi idők óta ismert csárda az Erdődyek tulajdona volt. Bérbe adták és az iratokból úgy tűnik, jól jövedelmezett. Az árendásnak kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy egész nap étellel- itallal fogadja a vendégeket. Az ő feladata volt a vendéglővel átellenben lévő Perint-híd karbantartása is. Az Erdődy uradalom monyorókeréki (ma Eberau, Burgenland) és vépi központja között elég nagy volt a forgalom.

Aki Ják felől érkezett és Vépre tartott, az nem ment be Szombathelyre, hanem itt kelt át a hídon és ment tovább Szőllősön át Vépre. Ezen a rövidebb kocsiúton is úgy illett, hogy kétszer megpihenjenek. Előbb Jákon, majd a pityervári Csárdában. Ma már sem a híd, sem a régi utak nincsenek meg. Valószínűleg a Monyorókerékkel való szorosabb kapcsolatnak tudható be az, hogy az 1700-as években megnőtt a német nevűek száma. Egy-két családról biztosan tudjuk, hogy onnan telepedett át a faluba.

Ha ma megkérdezünk valakit, hogy hol van a Csiti-tó, valószínűleg a benzinkútra gondol, nem pedig a régi lenáztató tavakra. Az utóbbiakra ma már csak egy alig észrevehető mélyedés emlékeztet, pedig hosszabb időn át hozzátartoztak a település mindennapjaihoz. A tó valószínűleg a Gyöngyös-patak lefűződése volt.

Az 1940-es években készült térképen a Csiti-tó felirat mellett még valóban egy nedves, vizenyős terület körvonalai látszanak, a maiakon viszont már az üzemanyagtöltő piktogramja található.

Az 1700-as években a Gyöngyös szőllősi szakaszán nem csak lisztőrlő malom működött, hanem volt itt kalló is, ahol gyapjút dolgoztak fel.

Szőllősnek hosszú időn át nem volt temploma. 1740 körül Róka István uradalmi számtartó Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére építtetett kápolnát a faluban. Ha szerencsésebbek a körülmények, akkor ez az épület idővel talán templommá „bővülhetett” volna. Nem ez történt.

Bár Róka végrendeletében is hagyott egy bizonyos összeget a kápolnára, sőt kezdeményezéséhez mások is csatlakoztak, a dolog zsákutcába jutott. Azt, hogy mekkora volt az épület, nem tudjuk. Nem lehetett kicsi, hiszen ott a szombathelyi ferencesek miséztek is. A kápolna valahol a mai Pásztor utca folytatásában a Gyöngyöstől keletre állt.

A falu első „igazi” templomát csak 1943-ban szentelték. Szőllős akkor közigazgatásilag már Szombathely része volt. Az épület egy évre rá bombatámadásban elpusztult. A mostani templom 2005-ben készült el. A helyén, illetve annak környékén egykor uradalmi major volt. Itt állt az a gazdatiszti ház, ahol Éhen Gyula, a város legendás polgármestere született.