Szombathelyen utca viseli nevét, mégsem tudják ki is volt Gyurits Antal

Az elhangzott beszéd gyors lejegyzésére már az antik világban és a középkorban is találunk elszigetelt példákat. A XVIII. század közepére azonban nagymértékben megnőtt az igény arra, hogy az élőbeszédben elhangzottakat azonnal és lehetőleg hibátlanul lejegyezzék. Azokat az írásmódokat, amelyeket annak érdekében dolgoztak ki, hogy utolérjék és kövessék a folyó beszédet, a kezdeti időszakban szapora írásnak nevezték.

Több írásrendszer versengett egymással, de végül közülük a csak két-három maradt a porondon. Pár évtized után a szapora írás helyett a gyorsírás kifejezés vált általánossá, s tulajdonképpen ez utóbbit használjuk ma is.

Az első magyar hivatásos gyorsírók egyike a szombathelyi Gyurits Antal volt. 1819-ben született, a gimnáziumot is itt végezte. Pesten ügyvédi vizsgát tett, de közben megtanulta a gyorsírást, az országgyűlési jegyzőkönyvek elkészítésében is közreműködött. 25 éves volt, amikor A gyorsírásról elméleti és gyakorlati tekintetben címmel az első könyve megjelent Pozsonyban. Néhány, e témában írt magyar nyelvű mű már korábban is napvilágot látott, de ez az első, amelyik kifejezetten az oktatás oldaláról közelít a kérdéshez.

Gyurits Antal második munkája egy emlékezettani összefoglaló volt. Az emlékezettan (idegen szóval mnemonika vagy mnemotechnika) akkortájt vált népszerűvé. A memória fejlesztése, karbantartása nemcsak a gyorsírók, hanem a fordítók és a pedagógusok számára is fontos volt. Az 1846-ban megjelent könyvben arra vonatkozóan is tanácsot ad a szerző, hogy miképpen lehet Vörösmarty Mihály Szózatát gyorsan megtanulni.

Gyurits 1845-46-ban költözött el véglegesen Szombathelyről Pestre. Megházasodott, s olasz feleségének is szerepe lehetett abban, hogy érdeklődése egyre inkább a latin és az olasz irodalom felé fordult. 1849-ben még ő volt a gyorsírója a Habsburgok trónfosztását kimondó debreceni országgyűlésnek. Rövidesen nemcsak a gyorsírászattal, hanem az ügyvédi praxissal is felhagyott, a tanári és az írói-fordítói pályát választotta. Rendszeresen írt a Religio című folyóiratba, és volt olyan év, amikor három könyve is megjelent. A csillagászat, a keresztes hadjáratok, a görög és a latin nyelv egyaránt érdeklődési körébe tartozott.

1859-ben Szatmárnémeti lett a lakhelye. Az akkor újonnan kinevezett szatmári püspök, Haas Mihály hívta, ajánlotta őt tanárnak az ottani gimnáziumba. Meg kell jegyeznünk, hogy Haas is Vas megyei volt. Pinkafőn született, ifjúkorát Szombathelyen töltötte, a szemináriumot is itt végezte.

Gyurits Antal 43 évet, azaz életének több mint felét töltötte a városban. Ebből az időszakból négy évtizeden át volt a helyi katolikus főgimnázium tanára. Szatmárnémeti, amikor ő odakerült, 15 ezres kisváros volt. Lakossága túlnyomó többségében akkor még magyar, de éltek ott németek (szatmári svábok) és románok is. Ha a felekezeti szempontokat nézzük, akkor a reformátusok voltak többségben, de nem sokkal maradtak le a katolikusok sem. Mindkét nagy egyház kiépítette a saját iskolarendszerét, a versengés pedig kulturális pezsgéssel járt együtt.

Gyurits továbbra is gyakran publikált, Vergiliust és Horatiust fordított. Bizonyára kitűnt tanártársai közül, de a szatmárnémeti évekről mégis keveset tudunk. 1877-ben egy római irodalmi kör, az Accademia degli Arcadi választotta a tagjai közé. A társaság 1690-ben alakult, s amikor Gyurits Antal taggá vált, azaz Árkádia polgára lett, a hagyományoknak megfelelően ő is új „árkádiai nevet” kapott: Jeronte Pentelio. (Árkádia az ókori mitológiában a boldog vidék, a költészet és a pásztorok hazája – azóta is eleven, jelentésében el-elmozduló metafora az irodalomban.)

Gyurits Antal Szatmárnémetiben 1888-ban ment nyugdíjba, négy évvel később, 1892-ben halt meg. A „vasúton túli” katolikus temetőben temették el.

A halála utáni években a helyi újságokban néha-néha még megjelent egy-egy hír, hogy volt diákjai felkeresték nyughelyét, tisztelgésképpen tanáruk emléke előtt. A Gyurits-síremlék már rég nincs meg, csak sejteni lehet, hogy a temető melyik részén lehetett.

Bár Szombathelyen ma utca viseli Gyurits Antal nevét, az utókor szinte megfeledkezett róla. Emlékezettanból legfeljebb egy elégségest érdemelnénk.