Erdeink jövője és a jövő erdői – Borovics Attilával beszélgetünk

Huszonöt éve ugyanazon a helyen – az ERTI Sárvári Kísérleti Állomásán – él és dolgozik Borovics Attila. A móri származású, Sopronban erdészeti technikumot, majd ugyanott okleveles erdőmérnöki, később a gödöllői egyetemen növénygenetikai szakmérnöki diplomát szerzett erdészeti szakember nem érzi szükségét a váltásnak, a változatosság a munkájából következik. A nemesítési osztály intézeti mérnöke az évek alatt egyre magasabb pozícióba került, állomásigazgató, majd főigazgató, tudományos tanácsadó lett, ezzel párhuzamosan címzetes egyetemi tanár. – Sosem akartam kutató lenni, feltett szándékom volt, hogy visszamegyek Mórra. A Vértesi Erdő Zrt. Pusztavámi Erdészeténél töltöttem a gyakorlataimat, de a végzés előtt kiderült, hogy ott nem tudnak munkát adni. Sárváron viszont éppen akkor hirdettek intézeti mérnöki pozíciót, oda felvettek. Bizalmat kaptam fiatalként: hagyták, hogy kutassak különböző területeken.

Így került a tölgyekhez: nemesítésükkel, genetikájukkal, taxonómiájukkal (rendszertan) foglalkozott. Kiderült, hogy sok feladat van még a legmeghatározóbb területarányú, legnagyobb súllyal jelen lévő fafajokkal. Prof. dr. Mátyás Csabát, a nemzetközi hírű erdész­genetikust és klímakutatót tartja a mentorának. Érdekes módon azonban karrierjét éppen az ő édesapja, Mátyás Vilmos tölgykutató munkásságának folytatásaként értelmezi. Azóta nemzetközi szinten is jegyzett tudományos eredménye a Kárpát-medence tölgyfajainak numerikus módszerekkel való elkülönítése.

Az intézetben napi feladatai mellett külföldi kutatóhelyeken tanulhatott, Ausztriában, Németországban, Belgiumban járt hosszabb ideig. Elkezdett genetikát tanulni: szakmérnöki diplomája „jócskán kitágította a látókörét”, 2001-ben PhD-fokozatot szerzett. Sárváron akkoriban még nem volt erdészeti genetikai laboratórium, az ő és munkatársai nevéhez fűződik ennek kiépítése és az első eredmények publikálása. Olyan technológiák első hazai adaptációja, amelyek segítségével tudományosan megalapozható erdeink genetikai erőforrásainak tartamos használata, amelyek elősegítik az erdők alkalmazkodási folyamatainak megértését.

A 2000-es évek második felében megbízták a nemesítési osztály vezetésével, 2009-ben részben az ő döntése és főigazgatói pályázata révén került Sárvárra az ERTI központja. – A finanszírozás is fontos szemponttá vált. Kiderült, hogy a sárvári erdészeti kutatás egyik legfontosabb, piacon is értékesíthető elemét a nemesnyár Vasban szelektált fajtái jelentik. Ezeknek az új fajtáknak a kialakítása, köztermesztésbe vonása vált a tölgyek után a legfajsúlyosabb feladattá. Amikor főigazgató lettem, más perspektívából kellett a munkát megszervezni. Hangsúlyossá vált a forrásszerzés olyan nagyobb témák kijelölésével, mint az erdők hosszú távú monitoringja, a klímaváltozás, az agrárerdészet. Újabb nagy váltást jelentett, amikor az intézetünket egy átfogóbb cél érdekében a Nemzeti

Agrárkutatási és Innovációs Központba integrálva kellett dolgoznunk, már nemcsak az erdészeti szempontokat, hanem az agrárszektor igényeit is figyelembe véve. Ma a NAIK ERTI Sárvári Kísérleti Állomása a hazai intézményes erdészeti nemesítés központja és egyúttal jelentős szerepet tölt be, különösen a nemesnyár esetében, a szaporítóanyag-gazdálkodásban is. A 64 hektáros területen fontos nemesítési objektumok, géngyűjtemények, fajtafenntartó-telepek szolgálják a hosszú távú erdőállomány-gazdálkodásért végzett kutatómunkát.

Az állomás feladatai a kor igényei szerint változnak: a hagyományos nemesítési eljárásokon túl, a genetikai erőforrások hasznosításával kapcsolatos kutatások, rezisztenciára való nemesítés és környezetünk ökológiai állapotának folyamatos nyomon követése. A fő hangsúly a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáson és a fenntartható mezőgazdasági termelésen van, a közös nevező ezekben az agrárerdészet.

Az egyik legfontosabb eredménynek a klímamodellek alapján kidolgozott, az agrár­termelésre is adaptálható, de elsősorban az erdőgazdálkodókat segítő döntéstámogató rendszert tekinti. Adott helyszínekre vonatkozó térinformatika-online szolgáltatásuk a világban jelenleg az egyik legkorszerűbb, sok helyről érkezik megkeresés a rendszer helyi adaptálására. Mintegy száz munkatárssal dolgozik az intézet – fele részben mérnöknek, képzett, nyelveket beszélő fiatal kutatóknak adnak munkát, 25-en tudományos fokozattal is rendelkeznek.

– Van tudományos utánpótlásprogramunk, forrásunk és témánk is az ambiciózus tehetségek hosszú távú foglalkoztatására. Vonzó az intézet a fiatal kutatóknak, ez nagy részben köszönhető az erdőnek, mint misztikumnak és működő ökoszisztémának, ehhez hozzáadódik a közösség és a természeti környezet, amelyben dolgozunk.

Nemcsak az országhatáron belül működnek. Mivel a klímaváltozás, az erdők megőrzése, az agrárerdészet új megközelítése is globális kérdések, sok munkájuk van például Dél-Amerikában. EU-s projektjük zajlik Kolumbiában – egy tartományban új gazdálkodási formák bevezetésével segítik a társadalmi-gazdasági növekedést. Agrárerdészeti rendszereket telepítenek, hogy pozitív példákat mutassanak.

Ecuadorban a fenntartható erdőkezelés révén igyekeznek segíteni, ami megtérülő beruházás, hiszen ha csökken az illegális erdőkitermelés, azáltal csökken a CO2-kibocsátás – a klímaváltozásban megvaló­suló hatás érvényesül Magyarországon is.

Borovics Attila azt mondja, még sok eredmény várható a szakmában, ő a megkezdett munkát szeretné folytatni. Működésük a tudományos tevékenységen, a publikációkon túlmutat: szeretnék még intenzívebbé tenni az innovációra irányuló kutatás-fejlesztést, céljuk a mezőgazdasági és az erdészeti tevékenységet jövedelmező és fenntartható módon összekapcsolni.