Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Lovass Tibor

NA Szombathelyi Televízió épületét választottuk az interjú helyszínéül Lovass Tiborral, akinek neve, személye összeforrt a televíziózással, a filmkészítéssel – első gondolatra el sem lehetett volna képzelni más alkalmasabb helyszínt a beszélgetésre. Aztán ahogy teltek a percek, egyre inkább kirajzolódott: elkészíthettük volna parkban, padon ülve, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség közösségi termében, az ELTE Savaria Egyetemi Központ aulájában vagy egyszerűen, az utcán, emberek között sétálva. Mindegyikhez köti valami: emlék, tenni akarás.

Lovass Tibort pár hete érte az a megtiszteltetés, hogy rangos állami kitüntetéssel jutalmazták eddigi munkásságát. A Helyi Televíziók Országos Egyesülete (HTOE) elnökeként vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést.

– Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb elismerés magától a tagságtól érkezett. Részükről mindig fontos az, hogy visszajelzéseket adjanak: rengeteg telefonhívást és e-mailt kaptam. A megye és a város vezetése, a különböző szervezetek vezetői írásban gratuláltak, messzebbről érkeztek olyan jókívánságok, amelyekre én magam sem gondoltam volna, például országos szervezetektől, amelyekkel valamikor a lassan 30 éves televíziós munkáim során kapcsolatba kerültem. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan emberekkel dolgozhattam, akikkel mindig szót tudtunk érteni és mindig jól tudtunk együttműködni. Valószínűleg azért, mert azok a célok, amelyeket ők felém küldtek, azonosak voltak az én értékrendemmel, ügyekké tudtuk formálni azokat – emelte ki az érdemkereszt kapcsán Lovass Tibor, aki tizenkét esztendőn át ügyvezető igazgatója volt a Zalaegerszegi Televíziónak, majd a Szombathelyi Médiaközponthoz vezetett az útja, amelynél a vezetői pozíciót 2014 óta töltötte be 2019 tavaszáig.

– Ez a második kereszt azért fontos az én életemben, mert segít hordozni az első keresztet, amit születésemkor kaptam. Ez elismerés, de egyben jelzés is: nem tértem le arról az útról, amit nekem kijelöltek – fogalmazott. A szakmai oldal mellett a család – felesége Enikő, lánya, Noémi és fia, Pál – erős háttérként támogatta a szakember munkáját.

– Fontos volt számomra, hogy a feleségem mellett a fiam és a lányom is ott legyen velem az elismerés átvételénél, mert amikor én fiatalabb koromban a körzeti tévénél dolgoztam, hétvégén is jártuk a környező megyéket, vagy este adás volt, és emiatt nem tudtam velük lenni. Az átadóval ez a hiány átértékelődött bennük.

Nagy szeretettel beszélt feleségéről is.

– Rettenetesen sokat köszönhetek neki. Középiskolai némettanárként hasonló a felfogása, mint az enyém: ő is annak a híve, hogy ha az ember megtanult, látott, tapasztalt, átélt valamit, azt tovább kell adni másoknak, ez az igazi nagy küldetés. És az is nagyon fontos, hogy bármibe akar kezdeni az ember, azt tudás nélkül nem lehet, hit és szív nélkül pedig nem szabad megtenni – vallja Lovass Tibor, akit a legtöbben arcról ismernek, a televízióból tartalom-előállítóként. Pedig munkássága sokrétű: oktatásból és az evangélikus egyházban végzett feladatokból is áll.

– Pedagógus családból származom, és 1997 óta óraadója vagyok szeretett főiskolámnak, az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolának, a mai ELTE Savaria Egyetemi Központnak. Örök szerelemnek tartom a civilséggel történő együttműködést, munkájuk segítését, két szombathelyi rádió indításánál is jelen lehettem. A szociális szövetkezetek hazai alapítása során országos marketing-tanácsadója voltam az OFA-nak, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért munkálkodó szervezet kommunikációs tanácsadójaként is tevékenykedtem. Alapítója vagyok a Genius Savariensis Szabadegyetemnek. Főiskolai, majd egyetemi hallgatóimmal, oktatókkal, önkéntesekkel, vasi költőkkel hangoskönyveket készítettünk a Zala és a Vas megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületeinek. A Zalaegerszegi Televízió ügyvezetőjeként 2004-ben alapítottam a Göcsej Filmszemlét, majd 2014-ben Szombathelyen a Savaria Filmszemlét. A hazai speciális filmezés önkéntes segítőjeként munkálkodom 2009 óta – foglalta össze dióhéjban pályája fontosabb állomásait.

Kevesen tudják, de a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség presbitereként, templomuk alapítványának kuratóriumi tagjaként is dolgozik. 2018-tól pedig a zsinat a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottsága elnökének választotta. A jövő is szóba került beszélgetésünkben.

– Lesz egy tisztújítás a HTOE-ben ősszel, amennyiben felkérnek, viszem tovább azt a munkát, amit megkezdtem. Az is nagyon érdekel, hogy a városért tudnék-e tenni: településmarketingben szívesen dolgoznék még. Tudom azt, hogy a kulturális idegenforgalom területén is lenne még mit tenni. Ha az egyetemen szükség lesz rám, akkor nagyon szívesen folytatom az oktatást.

Lovass Tibor egy titkot is elárult magáról: szabadidejében szívesen festeget. – Az evangélikus egyházban még szeretnék nagyon sokat tenni azért, hogy a közösségek erősödjenek, hogy a keresztény kommunikáció erőteljesebben jelenjen meg a hétköznapokban. Szeretnék egy kicsit többet mozogni: teniszezni, biciklizni, ezekre régebben több időm jutott. Írni is lenne mit: nagyon sok jegyzetem van otthon, amit könyvvé szeretnék fésülni. Jó lenne kezembe venni a klarinétomat (ének-zene szakot, karvezetést is végeztem a főiskolán) és kis közösségekben örömzenélni, fúvósnégyesben játszani. A zene végigkíséri az életem: művészeti általános iskolába jártam Pápán, ének-zene tagozatra. Népzenekarban furulyáztam, fúvószenekarban klarinétoztam, volt szórakoztató zenekarunk is, ott szaxofonoztam, Szombathelyen később a Savaria Big Bandben zenéltem, és volt szerencsém a Szimfonikus Zenekarban beugróként Petró János alatt egy számban szaxofonozni. Hiszek abban, hogy a Jóisten mindig hoz elénk kibontandó csomagokat, remélem, megengedi, hogy kinyissuk azokat.