Helsinkiben alkot az ifjú sárvári rendező

Első kisfilmjeit középiskolában készítette az ottani rendezvényekre. Bevallotta: akkor még nem a filmkészítés öröméért.

– Tudatosan nem készültem filmes karrierre, inkább az ötleteimet akarom megvalósítani. Csak a filmezés kedvéért nem kezdenék bele a folyamatba.

Alex eddig egy sci-fit és egy drámát forgatott. A Valóságpont: Okulusz alapötlete szakdolgo­zatírás közben született meg Nick Bostrom filozófus egyik tanulmánya alapján. A történet eredetileg regénynek készült, a filmes formátum miatt szűkítette tíz percre. A film a halál utáni létezés kérdését feszegeti, de vizsgálja azt is, hogy egy politikai hatalom hogyan használhatja a virtuális valóságot arra, hogy polgárait betörje.

Másik filmje, az Életem sorozatként egy tinédzserről szól, aki a saját életét egy trauma következtében sorozatként éli meg. Miközben kezdi elveszteni kapcsolatát a valósággal, tanára próbálja kizökkenteni állapotából. A film három képi világot alkalmaz mentális állapotának bemutatására: a valóságot, a sorozat üzemmódot – ahogy ő látja a világot – és egy kulisszák mögötti terepet, amelyben a fiú megmagyarázza, miként tekint környezetére. Ez a film egy trauma feldolgozását, az elfogadását és egy mentális állapot ábrázolását tűzte ki célul.

Egy rövidfilm elkészítésének ideje nagyban függ a szövegkönyv hosszától, a szereplők és helyszínek számától, de a technikától is. – Az Okuluszt két nap alatt forgattuk le, és hét napra rá el is készült. Szerencsések voltunk, mert mindent egy helyszínen vettünk fel, kevés szereplővel és a forgatókönyv is rövid volt. Itt a nehézséget az adta, hogy a filmben látható fekete háttér nagy része számítógépes grafika, így képkockánként kellett átrajzolni a jeleneteket. Az Életem sorozatként esetében már huszonhárom oldalas volt a forgatókönyv. Négy helyszínen, tizenegy szereplővel, három nap alatt forgattuk le. Mindkét filmnél nagyszerű csapat állt mellettem, ez rengeteget könnyített a dolgokon – fejtette ki.

Első kisfilmjével nagy sikereket ért el: amerikai fesztiválokon nyert díjakat. Mégis a Berlin Sci-Fi Filmfesten elért eredményükre a legbüszkébb: – Bár nem nyertünk díjat, akkor vetítették le először moziban a filmet. Mindannyian bánjuk, hogy nem lehettünk ott – mondja.

Mostanában azonban sikerei ellenére is szünetelteti filmes törekvéseit. Úgy érzi, a rövidfilmek túlságosan szűk keretek közé szorítják. Ezekből szeretne kitörni, így írásba kezdett:

– Egy angol nyelvű regényen dolgozom, ami hamarosan el is fog készülni. A címe Chronos lesz. Úgy írnám le, mint a Hetedik és a Memento című filmek találkozását az időutazással, amiben nincs paradoxon.

Egyszer talán magyarul is olvashatjuk.