A Ládonyi görög zsoltár

A Ládonyi család birtokán található falvakat a középkori oklevelek még Al- és Felládony néven különböztették meg. Felládonyt a plébániatemplom felépülését, a 13. század végét követően Egyházasládonynak nevezték. Szent Miklós tiszteletére szentelt egyháza már szerepel az 1332-ben készült pápai tizedjegyzékben, de így említik abban az 1467-ben, Mátyás király bírósága által kiállított oklevélben is, amelyben a Ládonyi János és Niczky Benedek által megkötött egyezség feltételeit foglalták írásba.

A ládonyi birtokok lakossága földesuraikat követve már a 16. század végén evangélikus hitre tért. A templom régészeti feltárásáról szóló jelentés szerint a középkort követő időszakban – valószínűleg már a 17. században – alakították át az épületet. A bővítést keleti irányban, a román kori szentély elbontásával végezték.

A restaurátorok a 2002-ben végzett kutatás során a korabeli falakon bibliai idézeteket, donációs szövegeket találtak. A legérdekesebb ezek közül a templomszentély déli falán előkerült, párját ritkító görög nyelvű zsoltárrészlet. A templom katolikusoknak történő visszajuttatásáról az 1717. évi április 19-én kelt rendelet intézkedett.

A királyi leirat elmondja, hogy a visszavétel azért jogos, mert a ládonyi és a geresdi templomok 1681-ben nem voltak evangélikus kézen, azokat csak Thököly biztosai kobozták el önkényesen a katolikusoktól. Sok pereskedés után, 1731-ben III. Károly rendelete intézkedett arról, hogy „a Répce-mellék szétszórt evangélikussága istentiszteletit a nemeskéri artikuláris templomban tartsa”.

A nemesládonyi templom a falu melletti dombon áll. Középkori berendezéséből csak a kőszószék maradt meg. Mai barokk formáját az 1832-ben végrehajtott átépítéskor nyerte el. Bútorzatát Szemadám József nemesládonyi asztalosmester, Szent Miklós püspök csodáját ábrázoló oltárképét idősebb Storno Ferenc soproni művész készítette 1865-ben.

Kiemelt képünkön: Betérni is érdemes a Szent Miklós-templomba