A hegyháti betyárok meggyilkoltak egy papot

A köztudat a betyárt máig nem a csavargó bűnözővel, hanem az igazságtevő népi hőssel azonosítja. A betyárvilág utolsó virágkora az 1848–49-es szabadságharc és a kiegyezés közötti évekre esett, amikor sok bujdosó honvéd is „alámerült” a szegénylegények közé. Különösen megromlott a közbiztonság közvetlenül a szabadságharcot követő években, amikor csaknem minden megyében bujdosó katonákból és elcsapott pásztorokból összeverődő bandák működtek.

Volt ilyen a Vasi-Hegyháton is, ahol a fel-feltűnő szegénylegényeket a nép „menősöknek” nevezte. Mozsolics Amália néprajzkutató, a vidék kiváló ismerője gyűjtései során számos „menősökről” szóló történetet jegyzett le. A hegyháti betyárok leghíresebb eseteként az adatközlők Lakics György gersei pap meggyilkolását így mesélték el: „A tettesek többen voltak, köztük Kanász Vendel, aki Döbörhegy és Karátföld körül volt menős, azután az oszkói Hajós, meg a pácsonyi Csigola, valamint velük tartott Mester Tancsi, a gersei tanító fia is. Az verte agyon a papot” – indul a történet.

„A dolog úgy kezdődött, hogy Mester Tancsi a pap szakácsnéját akarta szeretni, de a Lakics pap kipirongatta, mondván: Mit keres a paplakban éjszaka idején?” Ezért állt aztán bosszút. „Összeszedte a társakat, hogy elbírjon a pappal. Egyik este úgy nyolc-kilenc óra körül érkeztek a plébániára, ahova előzőleg már megüzenték, hogy mennek feketelevesre. A Tancsi ment be először. Nekiálltak ott bent birakozni. A pap nem félt a Tancsitól és ütötte, ahogyan csak tudta. Tancsi, mivel nem tudta legyőzni, kikiabált: Gyertek be, mert nem birok vele. Ekkor begyütt a szobába a Hajós a kis fejszével és belevágott a pap nyakszirtjába, aki összeesett. Miután a plébániát kifosztották, mindent szamárkordéra raktak, a papot meg otthagyták vérbe fagyva. Közben a felriadt szomszédok félreverték a harangokat; sok nép összeszaladt. Keresték a menősöket, de nem találták meg őket”. A Kiserdőben bújtak meg, amit ma „Áldott Imre sűrűjének hívnak, mivel az a menősvezér búvóhelye volt”.

Az 1853-ban történt bűntettről beszámolt a korabeli „Religio” című folyóirat is. Ebben az olvasható, hogy „a paplakból készpénz, zsebórák, ezüstkanalak, ruhák és egyéb tárgyak mintegy 3000 frt. értékben tűntek el.” A 41 éves Lakics Györgyöt nagy részvéttel eltemették, de a tetteseket a hatóságoknak a statárium ellenére sem sikerült kézre keríteni. Lakics plébános sírkövét 2013-ban a helyi hívek adakozása nyomán felújították.

Kiemelt képünkön: Ebben a gersei paplakban élt a hidegvérrel meggyilkolt Lakics György