A NATO nem híd

Vorobjev ezredes kiválóan beszél magyarul, holott semmiféle szál nem kötötte korábban országunkhoz a katona diplomatát. Mint mondta, pályáját otthon az elitnek számító rakéta csapatoknál kezdte, majd Moszkvába került, ott képezték tovább. Aztán eljött egy pillanat, amikor választhatott: marad, vagy külföldön szolgál tovább. Az utóbbi mellett döntött, s csak akkor lepődött meg, amikor megmondták neki az új állomáshelyét: Magyarország, Budapest. "Egy szót sem tudtam magyarul, csak azt, hogy pokolian nehéz egy nyelv. Belevágtam. Álló évig magoltam és rájöttem, hogy semmit sem tudok. Aztán a magyar katonai felsőoktatás segített, általuk hatékonyabban tanulhattam. És egyszer csak beindult a dolog. Ma már élvezem, ha magyarul szólhatok, mert igen szép és gazdag nyelv ez. Nyolc éve művelem."

Makszim a negyvenes éveiben jár, feleségével és két gyermekével jól érzi magát nálunk. Sitke kitüntetett hely. Elmondhatom, hogy kormányom megkülönböztetett figyelemmel kíséri az itteni eseményeket. Nekünk minden egyes hősi halált halt katona és a világháborúban elhunyt civil áldozat emlékének ápolása rendkívül fontos.

- Ezredes úr: hazánk a NATO tagja, Oroszország pedig nagyhatalom. Az érdekek bizonyos szempontból eltérők. Önök miként ítélik meg hazánk NATO-beli szerepvállalását? Lehetünk eme katonai konstrukcióban híd, kapocs?

- Híd szerepről nem szólnék, a NATO más minőség és lépték. A mi katonai kapcsolataink kétoldalúak, ebben a keretben fejlődnek. El kell mondanom, hogy e kétoldalú kapcsolatok legeredményesebb területe a hadisírgondozás...

- ... Igen, de nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a magyar hadsereg zömében ma is egykori szovjet, majd orosz katonai technikát használ.

- Természetesen e területen is vannak kapcsolatok, de más intenzitásúak. Az alkatrészek cseréjénél és javításánál akad példa az együttműködésre. De hangsúlyoznám, hogy mindez a kölcsönös érdekek alapján és kétoldalú konstrukcióban. Nem véletlenül és nem is feltétlenül Sitke kapcsán emeltem ki a hadisírgondozást. Ugyanis nagyon sok katonánk esett el a második világháborúban Magyarországon. Pontos számot senki sem tud mondani, de vannak az igazsághoz nagyon közel járó becslések. Ezek egyike, hogy az önök országában 200 ezer szovjet katona esett el. Több mint 2 ezer sírt, számos temetőt tartunk nyilván. A gondozás kormányközi megállapodás alapján valósul meg, ezt a dokumentumot 1995-ben írtuk alá, közösen. A mai napig működik, vegyesbizottság felügyeli. Amely aztán ülésein áttekinti az éppen aktuális helyzetet, a tennivalókat. A megállapodás úgy szól, hogy Magyarország területén a magyar állam dolga a sírok, temetők gondozása, Oroszországban pedig a miénk.

- Betartják a felek a megállapodást?

- Teljes mértékben. Természetesen Voronyezs térségében különösen, de másutt is nagy hangsúlyt helyezünk a magyar sírok, temetők gondozására. Tavaly sikerült a követségünkön létrehozni egy hadisírgondozó osztályt, két emberünk csak ezzel foglalkozik. Mi úgy véljük, hogy aki a múltját nem becsüli, annak a jövője is sivár lesz. Ezért kormányunk figyel minden egyes kezdeményezésre. A sitkei megemlékezés kezdettől érdeklődésünk középpontjában áll. Ez egy kivételesen nagyszerű alkalom arra, hogy megmutassuk: erős jogállamban élünk, megbékéltünk és tisztelgünk hőseink, valamint az áldozatok emléke előtt.

- Akadtak különleges esetek a hadifogolysírok feltárásakor?

- Igen, egyet meg is említenék. Eger melletti faluból jelezték, hogy nagy valószinűséggel orosz katonai sírokra bukkantak. Valóban: három katona holttestét találták meg. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a néhai katonák a cári seregben szolgáltak és az 1848-as csatákban estek el. A feltárás után következett a visszatemetés, a sírokat azóta is ápolják. Ez is példa arra, hogy mindkét nemzetnek minden egyes elesett, hős katona sírja fontos. Ez így helyes.

- Időről időre vihart kavar, hogy a budapesti, központi szovjet hősi emlékmű előtt tüntetnek, illetve festékkel próbálják leönteni a szobrokat. Megfogalmazódott az is, hogy az emlékművet elköltöztetnék. Mi erről kormányának az álláspontja?

- Az a hivatalos álláspontuk, hogy az orosz katona ott nyugodjék, ahol elesett. Létezik ettől eltérő gyakorlat is, például az Egyesült Államokban. A kérdéses esetben az az álláspont, hogy az emlékmű maradjon ott, ahol most található.

- Találkozott már az új kormány szakminiszterével?

- Hivatalosan nem, de remélem, szolgálati időm során lesz rá alkalom. Igaz, ez nem hosszú idő, pár hónap múlva befejezem itteni munkám, hazatérek. Szeretném elmondani, hogy igen jól éreztem magam az önök hazájában, ez egy barátságos, tisztességes nép. Természetesen látjuk a nehézségeket is. Ami a magam véleményét illeti: számomra Sitke mindig megmarad. Jövőre jubilál a rendezvény, huszadik alkalommal emlékeznek. Azt már más fogja részünkről levezényelni, de lélekben én is ott leszek.