Akarat: olyan, mint a portás

- Szeretném megkérdezni, hogy ez a vizsgálat pontosan hogy is van?

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Szeretném megkérdezni, hogy ez a vizsgálat pontosan hogy is van?

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Szeretném megkérdezni, hogy ez a vizsgálat pontosan hogy is van?

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Szeretném megkérdezni, hogy ez a vizsgálat pontosan hogy is van?

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az egyik idézett vizsgálat lényege, hogy a kísérleti személyek, fejükön a műszerrel, ülnek két billentyű előtt, és amikor kedvük támad, megnyomják az egyiket. A képernyőn futó betűkből megjegyzik azt, amiket akkor láttak, amikor épp felmerült bennük a szándék a gomb megnyomására. Ez a pillanat lesz az akarat megjelenése. Az agyi folyamatok mérése azonban azt mutatja, hogy mielőtt az akarat megjelenne a tudatban, előtte már 7-10 másodperccel nagy valószínűséggel meg lehet mondani a fejre szerelt készülék alapján, hogy melyik gombot akarja majd a kísérleti személy megnyomni. A vizsgálat - sok más hasonló vizsgálattal együtt - azt bizonyítja, hogy az akarat a cselekvés szerveződésének egy késői szakaszában társul a cselekvéshez. Mintegy az akaratlagosság tulajdonságával felruházva a cselekvést. Természetesen vannak cselekvések, amelyek nem akaratlagosak, és továbbá az akaratlagos(nak) tűnő cselekvéseket le tudjuk gátolni. Az akarat tehát valami olyasmi, mint egy portás, aki arról dönthet, ki mehet ki, de arról nem dönt, hogy ki akarjon kimenni.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- És akkor mi van az akarat előtt?

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Az akarat előtt egy másik akarati cselekvés van. Agyunk folyamatosan észleli a külső és a belső ingereket is. Egy ösztönkésztetés, egy gondolat, egy észlelés, és ezek komplex mintázata cselekvésprogramok széles skáláját aktiválja, amiből fokozatosan kiszelektálódik az agy által megfelelőnek vélt cselekvés, amit aztán még az akarat is kirostál. A folyamat rendkívül bonyolult, hiszen például akár egy induló cselekvés leállítása is egy inger az agy számára egy újabb cselekvés generálására. Ezt úgy éljük meg, mint egy döntési folyamat, cselekvési lehetőségek futnak át agyunkon, s mi végül azt engedélyezzük , vagyis azt akarjuk, amit helyesnek vélünk. Mindez alapvetően átalakítja az emberről való gondolkodásunkat, de praktikusan látszólag nem sok következménye van, hiszen amit évezredek alatt megtanultunk gondolni magunkról, az látszólag passzol a valósághoz.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogenetikus mező fantáziatermék, lényegében egy feltevésrendszer, amellyel az emberek egy kollektív élményt értelmezni próbálnak. Hasonlóan műtermék, mint például az akarat is, csak annál sokkal tünékenyebb és könnyebben cáfolható a létezése.

- Ön a szombathelyi Paleo Egészséghét vendége lesz. Miért lett híve ennek a táplálkozási módnak? Ön is úgy étkezik-e, mint egy ősember ? Hogyan lehet eljutni az ezer évekkel ezelőtti igazsághoz ?

- A paleolit táplálkozást legalább kétféle módon le lehet vezetni. Az egyik út a tradició: megnézzük, hogyan táplálkoznak a természeti népek, akik mentesek a civilizációs betegségektől, és úgy döntünk, hogy nyilvánvalóan ez a helyes étrend az ember számára, bizonyítja ezt, hogy az ember nagyon régóta így táplálkozik és a következmény az egészség.

A másik út a nyugati táplálkozástudomány kritikája a táplálkozástudomány új eredményei alapján. Ez az út rögösebb, de ugyanoda vezet. Én ezt jártam be, és a végén kilyukadtam a paleolit táplálkozásnál. Ez röviden és egyszerűen: az ember számára az az optimális étrend, amihez az emberi szervezet evolúciója során alkalmazkodott. Ez nem ősember -táplálkozás, ugyanis csak az alapanyagok azonosak az ősemberével, vagy még inkább a természeti népekével, de az elkészítés és a tálalás nagyon is mai.

- Mi az, ami az embert mozgatja?

- Az embert alapvetően ösztönei mozgatják, amit a szocializáció megfelelő cselekvésformákba öntött.

- Vannak-e érdekes idevonatkozó példák?

- Az egész életünk a példa rá. Ha valaki folyamatosan megfigyeli önmagát, percről percre átélheti, hogy szavak, mondatok tolulnak az agyába, amiket aztán kimondhat, vagy átfogalmazhat.

A Király beszéde című film egy érdekes, látványos illusztrációja a jelenségnek: amikor a dadogó király nem hallja saját beszédét, akkor nem dadog. Ez ékes példája annak, hogy önmagunk számára is folyamatos inger vagyunk. Halljuk, látjuk, érzékeljük azt, hogyan létezünk, hogyan jelenünk meg mások szemében, és ez a komplex ingeregyüttes visszahat ránk. A zavar nem más, mint önmagunk észlelésének hatása alatti cselekvés.

- Mi a véleménye a morfogenetikus mezőről?

- A morfogen