Az építő mecénás

Csák Máté az utolsó békeévben, 1938-ban született. Kisiskolásként látta a lángoló Budapestet, a lerombolt hidakat, 1956-ban pedig a romba dőlt reményeket. Ha behunyom a szemem, expresszív képeket látok, mintha a történelmet is Sváby Lajos festette volna, elsősorban egy 1956-os ágyúlövés után kitört ablakon kiszabadult színes nagy madarat, amint váratlan szabadságával élve végigrepült az utcán a Lövölde tér felől az Andrássy út irányába. Az egzotikus színes madár szabadsága éles ellentétben állt a mi szabadságunk drasztikus és tragikus elvesztésével.

Füst Milán mondását, mely szerint az ember igazi otthona a gyermekkora, Csák Máté alapigazságként kezeli. Ha pedig gyermekkor, akkor Kassa. A családi legendárium szerint anyai ükapja faragta a kassai dóm szószékét. Csák Máté nagyszülei néhány háznyira laktak a dómtól. Kisfiúként gyakorta kirándult a hegyre, ahol légelhárító megfigyelő parancsnokság volt, és ahol a katonáktól szép, faragott sétabotokat kapott. Nagyon szerettem ezeket a botokat, ragaszkodtam hozzájuk. Jött azonban az utolsó kassai elköszönés órája, Pestet már bombázták, Kassát el kellett hagynunk. Én a katonák által faragott botoktól nem tudtam elválni, szorítottam őket. Biztos volt azonban, hogy mennünk kell, és valami miatt tudatták velem, hogy a botokat nem vihetem. Akkor valaki azt tanácsolta, vigyem fel őket a padlásra, és támasszam a kéménynek. Úgy tíz-tizenöt évvel ezelőtt édesanyámmal átmentünk Kassára megmenteni és eladni középkori házunkat. És valaki megkérdezte, nem akarok-e felmenni a padlásra. És akkor eszembe jutottak a botjaim. Mint a villám, hasított belém az emlékezés, hogy kis életem és történelmünk egy szimbólumát 1944 tavaszán egy kassai padláson rejtettem el. A padlásra nem mentem föl, és ma sem tudom, hogy a botok ott voltak-e. Ha ott voltak is, ez az ott már nem az az ott volt, ez a Kassa már nem az a Kassa volt.

A budapesti Kölcsey Ferenc Fiúgimnáziumban Csák Máté az iskola legjobb tanulója volt. Érettségi után építésznek jelentkezett. Egyetemi professzoraitól nemcsak a szakmai alapokat, de a munkához elengedhetetlenül szükséges építészgondolkodást, és a megoldáskeresés fontosságát is megtanulta. A diploma megszerzését követően a főváros ösztöndíjasaként a budai Várnegyed helyreállításába kapcsolódhatott be. Állítja, ma is abból él, amit ott tanult. A Budapesti Műemlék-felügyelőségen tíz évig dolgozott. Építészként számos épület kötődik a nevéhez: ő tervezte a Mágnáskert éttermet, az izraeli nagykövetség épületét, a Panoráma lakótelep teraszházait. A kezdetektől arra törekszik, hogy az építészetet művészetként is elismerjék. Vagyonát a rendszerváltás előtt tervezett és épített lakások és házak értékesítésével alapozta meg. Feleségével, dr. Körmendi Anna ügyvéddel 1981 óta gyűjtik a kortárs magyar képző- és iparművészek alkotásait. Fogalmaz- hatunk úgy is, hogy támogatják a művészeket: vannak, akiknek ők fizetik a lakásrezsijét, cserébe az alkotók műveket adnak. A festményeket, szobrokat, kisplasztikákat, üveg- és kerámia alkotásokat, fotókat itthon és külföldön is számos alkalommal közönség elé tárták. Csák Mátét nemcsak gyűjtőként, de alkotóként is jegyzik. Útirajzait, akvarelljeit, fotóit kiállításokon is bemutatta.

Meséli, hogy gyakorta megfordul Bükfürdőn, és a környék olyannyira rabul ejtette, hogy Sajtoskálon megvásárolt egy kéthektárnyi területet. A templom szomszédságába művésztelepet álmodott: 84 lakást építene, a melléjük tervezett faluházban két kiállítótermet alakítana ki. Szeretné, ha az egykori császári üdülőhelyhez, Karlsbadhoz hasonlóan Bük környéke nemcsak a gyógyvizéről, de a szellemiségéről is híres lenne, ezért minél több művészt próbál idecsábítani. A művésztelep egyelőre csak a terveken létezik, ám ha a hatóságok is áldásukat adják az elképzelésekre, 2010-re igazi művészparadicsom születhet a Metőc patak partján.