Boldogok a tiszta szívűek

A tragikusan korán - gyógyíthatatlan betegségben - elhunyt lelkipásztor életútját lapunk karácsonyi számában idéztük fel egykori ministránsaival, a rátóti Vadász Miklóssal, Takács László nádasdi atyával és öccsével, Takács Gyula rábagyarmati pappal. Akkor fogalmazódott meg, hogy Szalay Géza plébános úr megérdemelne egy emléktáblát, nem utolsósorban azért, mert mind a mai napig - bármennyire is rövid volt földi létezése - mély nyomot hagyott több ezer kortársában, nem túlzás a kifejezés: rajongtak érte a hívek. S hogy vajon miért? Amiként karácsonyi cikkünk címe is jelezte: A lelki gondozás művésze volt . Türelmes, szelíd, kitartó, békés, tiszta lelkű, fegyelmezett és kitűnő pedagógusnak ismertük meg, idézte föl alakját az emléktábla-avató ünnepségen Takács László azt követően, hogy hívek sokasága imádsággal, énekkel emlékezett sírjánál - tíz kerületi pap is jelen volt -, majd szentmisével folytatódott az esemény; Takács Gyula mondott szentbeszédet.

Személyes élményeit is fölelevenítette Takács László atya, aki - akárcsak a fivére - Szalay Géza meghatározó hatására lett Isten szolgája. Épp, hogy elkezdte a papi hivatást Gasztonyban, nyomban megszervezte a ministránsgárdát. A szülők készítették el gyermekeik tarzícius ruháit.

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

A tragikusan korán - gyógyíthatatlan betegségben - elhunyt lelkipásztor életútját lapunk karácsonyi számában idéztük fel egykori ministránsaival, a rátóti Vadász Miklóssal, Takács László nádasdi atyával és öccsével, Takács Gyula rábagyarmati pappal. Akkor fogalmazódott meg, hogy Szalay Géza plébános úr megérdemelne egy emléktáblát, nem utolsósorban azért, mert mind a mai napig - bármennyire is rövid volt földi létezése - mély nyomot hagyott több ezer kortársában, nem túlzás a kifejezés: rajongtak érte a hívek. S hogy vajon miért? Amiként karácsonyi cikkünk címe is jelezte: A lelki gondozás művésze volt . Türelmes, szelíd, kitartó, békés, tiszta lelkű, fegyelmezett és kitűnő pedagógusnak ismertük meg, idézte föl alakját az emléktábla-avató ünnepségen Takács László azt követően, hogy hívek sokasága imádsággal, énekkel emlékezett sírjánál - tíz kerületi pap is jelen volt -, majd szentmisével folytatódott az esemény; Takács Gyula mondott szentbeszédet.

Személyes élményeit is fölelevenítette Takács László atya, aki - akárcsak a fivére - Szalay Géza meghatározó hatására lett Isten szolgája. Épp, hogy elkezdte a papi hivatást Gasztonyban, nyomban megszervezte a ministránsgárdát. A szülők készítették el gyermekeik tarzícius ruháit.

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Személyes élményeit is fölelevenítette Takács László atya, aki - akárcsak a fivére - Szalay Géza meghatározó hatására lett Isten szolgája. Épp, hogy elkezdte a papi hivatást Gasztonyban, nyomban megszervezte a ministránsgárdát. A szülők készítették el gyermekeik tarzícius ruháit.

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Személyes élményeit is fölelevenítette Takács László atya, aki - akárcsak a fivére - Szalay Géza meghatározó hatására lett Isten szolgája. Épp, hogy elkezdte a papi hivatást Gasztonyban, nyomban megszervezte a ministránsgárdát. A szülők készítették el gyermekeik tarzícius ruháit.

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Tarzícius Rómában, pápai ministránsfiúból vált vértanúvá a III. században. Miután Krisztus akkori földi helytartója katakombában volt kénytelen kihirdetni, hogy sok hívő nem vehet részt az euchalisztiában (az áldozati misén, ami a keresztény mise központi része), Tarzícius vállalta, hogy a bebörtönzött híveknek - öltözékébe rejtve - elviszi az oltári szentséget. Földig érő fehér ruha volt rajta, a két válltól elől és hátul is földig szaladó piros csíkkal. Vasárnap hajnalban Róma utcáin ismerős pogány fiúkkal találkozott össze, akik el akarták venni tőle a szent tárgyat. Ám ő ezt nem hagyta. Szörnyű sérüléseket szenvedett, csaknem elvérzett. Sebestyén (Sebastianus), a császár testőrségének parancsnoka - aki titokban keresztény volt - fedezte fel a haldokló testét, majd elvitte, s az oltárra helyezte. Tarzíció akkor is görcsösen szorította az oltári szentséget. Katakombában helyezték örök nyugalomra.

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

1955. december nyolcadikának estéjén, az első ministránsavatón - szeplőtelen fogantatás ünnepén - áldotta meg a különféle motívumokkal is díszített tarzícius ruhákat Szalay Géza; zsúfolásig tele volt a templom, emlékezett vissza Takács László. A májusi litániákat is fölidézte, amikor zengett az ének; a fiatal atya különlegesen erős Mária-tisztelőként rendszerint - mint annyiszor máskor is - a Szűzanyáról prédikált. Egyébiránt két-, majd három-, utóbb négyszólamú énekkart szervezett, kitűnő zenész, karmester is volt, harmóniumozni tanította a gyerekeket. Volt két felnőtt tanítványa is. Egyikük kőműves, aki szintén elleshette tőle a fortélyokat. Prédikációi elbűvölték hallgatóságát, elsőrendű hitoktató is volt, remekül rajzolt. Fotózott, eleinte csak fényképezett, később maga hívta elő a felvételeket. A környék ingyenes fotósa volt.

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Nagy fájdalma volt, hogy 59-ben megvonták tőle a hitoktatási engedélyt Rátóton (több község is hozzá tartozott), az ürügy: vetítőgépen vetít hittanórákon. S ugyebár jelentősen megnőtt az órákon résztvevők száma. Az iskola akkori igazgató-helyettese még le is ragasztotta a konnektort, valamint próbálták megfélemlíteni a szülőket. Ezt is igen-igen fájlalta. Csörötnekre küldték, ahova általában mopeddel járt; nem egyszer s nem kétszer meg is csúszott a havas, jeges úton.

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Sikerült Gasztonyban plébánialakást építenie a hívek - akik annyira szerették - összefogásával. Kovács Sándor megyéspüspök szentelte föl 1966 augusztusában. Előfordult, hogy májusi litániára váratlanul betoppant a püspök úr, hogy meglátogassa fiatal paptársát. Egy alkalommal így biztatgatta: Géza, lassú víz partot mos . Ezzel valójában azt akarta kifejezni, hogy a kitartó, szívós munka egyszer csak meghozza majd gyümölcsét.

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Neve napjain versekkel, énekekkel köszöntötték meg, s virágcsokrokkal. Nagyon jólesett neki.

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

A kór azonban igen fiatalon leteperte szervezetét, bár korábban évekig fájdalmai voltak, ebből a környezete mit sem tudott, legföljebb csak sejtett. Mérhetetlen türelemmel viselte a megpróbáltatásokat.

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Amiként a Gasztonyról szóló könyvecskében olvasható: A lelkész egyébként is gyenge egészségét az intenzív munka korán felőrölte. 1968 augusztusában kórházba került. Szeptember 16-án a szentségek kegyelmében részesülve visszaadta Istenhez vágyódó lelkét alkotójának. Temetésén seregnyi környékbeli vett részt, a gasztonyi és a vasszentmihályi tűzoltóegyesület tagjai is jelen voltak, két kürtös búcsúztatta. Kilencvenhét paptársa is elkísérte utolsó útjára.

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .

Szalay Géza emléktábláját dr. Stift Zoltán csákánydoroszlói plébános áldotta meg, a fehér liliommal díszített babérkoszorút Soós Imre, az egyházközség világi elnöke helyezte el. A hívek közadakozásának köszönhetően is készülhetett el a míves márványtábla, amelyen az is olvasható: Mutasd meg, Uram, boldogító arcodat! Hálás tanítványai, 2010 .