Dráma: agyonnyomta a busz a szerelőt, árván maradt a kislánya

Egy körmendi társasház egyik lakásában ülünk, Czika Krisztina hívott meg bennünket. Az a fiatalasszony, akinek a vőlegénye halálos munkahelyi balesetet szenvedett két évvel ezelőtt a Vasi Volán Zrt. szombathelyi, Körmendi úti telephelyén. Stipkovits Balázs egy autóbuszt javított a szerelőaknában, s eközben következett be a baleset: a monstrumot valaki beindította, a busz az aknába dőlt, annak falához nyomva a 28 esztendős férfit, aki azonnal meghalt. A tragédia nyomán vádat emeltek három ember ellen, a legutóbbi bírósági tárgyalásról nemrég számolt be lapunk. Ezután keresett meg bennünket Czika Krisztina.

- Megdöbbenve olvastam, hogy már a harmadik tárgyalást tartották a baleset ügyében, és még mindig nincs felelőse a tragédiának, ami a szakértő szerint elkerülhető lett volna! - ad hangot fájdalmának a fiatal nő. - Az is bánt, hogy sem engem, sem Balázs szüleit nem értesítettek a tárgyalásokról, noha az ügyvédem kérte a tájékoztatást. Az is elképesztő számomra, hogy mindenki mossa kezeit: nem volt a helyszínen, nem látott semmit, nem felelős semmiért! Tudom, a felelősség megállapítása a bíróság dolga. De miért húzódik már két éve?!

Nem tudunk erre mit válaszolni Krisztinának; a csöndet Flóra töri meg, aki közben a szobájába szaladt, s egy mesekönyvvel tért vissza. Krisztina néhány mondattal leköti a figyelmét, s mikor Flóra beletemetkezik a mesefigurák nézegetésébe, keserűen jegyzi meg: - Még csak részvétet sem nyilvánítottak azok, akik Balázs mellett dolgoztak, pedig jólesett volna, ha valaki legalább annyit mond: sajnálom, bocsánat. Flóra még kétéves sincs, de tudja mondani, anya, bocsi...

Krisztina mások előtt nem sír; ha egyedül van, akkor erednek el a könnyei. Feldolgozhatatlan, ami történt, mondja.

- Rengeteget töprengek, keresem a választ a miértre, de kizárólag akkor, ha egyedül vagyok. Nekem erősnek kell lennem, Flóra nem láthat szomorúnak! Azt akarom, hogy az ő gyerekkora boldog legyen a történtek ellenére! Nézzen rá, ő egy igazi szerelemgyerek! - lágyul el Krisztina, s már arról mesél, milyen terveket szőttek Balázzsal. Az első közös karácsonyt 2007-ben ünnepelték az eljegyzésükkel. Krisztina szombathelyi, a megyeszékhely egyik sportruházati üzletét vezette akkoriban. Balázs körmendi volt, de Szombathelyen költöztek közös albérletbe. Azt tervezték, hogy idővel megvásárolják az albérleti lakást. Babára is gondoltak: jöjjön, amikor jönni akar. 2008 júliusában már tudták, hogy egy új életet hord a szíve alatt Krisztina.

- A boldogságunk leírhatatlan volt - ragyog fel a nő arca. - Nemcsak mi, hanem a családjaink is repestek az örömtől, amikor megtudták a hírt. A párom édesapja abban reménykedett, hogy kislány lesz az új jövevény: Balázsnak két fivére van, s a bővebb famíliában is fiúk vannak. Az eljegyzésünk után egy évvel - most már tudom, hogy Balázs halála előtt pontosan egy hónappal - készült az az ultrahangfelvétel, ami bizonyossá tette, hogy Flóránk lesz. Az esküvőt akkorra terveztük, amikor már a lányunk is ott tipeghet mellettünk.

Ebbe az idillbe robbant be a szörnyű hír 2009. január 19-én.

- Aznap én épp táppénzen voltam, otthon vártam Balázsra, akinek Körmendre kellett volna mennie temetésre - eleveníti föl Krisztina a tragédia napját. - Helyette a húgom toppant be, azt kérdezve, hallottam-e a rádióban, hogy a Volán-telepen egy 28 éves szombathelyi fiú halt meg balesetben. Rögvest telefonáltam a Volánhoz, de nem adtak felvilágosítást. Sokkot kaptam, kétségbeesve hívtam Balázs szüleit, hogy induljanak Szombathelyre, mert lehet, baj van... Balázs öccse jött értem, és sírva közölte, a szerelmem nincs többé... A Volántól egy kisbusszal vittek minket haza Körmendre... A párom szüleihez költöztem, mert úgy éreztem, megfulladok, ha Szombathelyen kell maradnom. Azóta is Körmenden lakom, de most már önálló albérletben. Szombathelyre akkor megyek, ha valamiért muszáj, és hogy meglátogassam a szüleimet. Itt érzem magam - és most már Flórát is - biztonságban. Balázs szülei is imádják a kisunokájukat, napi kapcsolatban vagyunk, mindenben segítenek minket. Lassan lejár a gyed, munkát kell keresnem. A cégnél, ahol szülés előtt dolgoztam, folyamatos a leépítés, oda nem tudok visszamenni, a gyesből nem tudnánk megélni. Vannak terveim, remélem, jól alakulnak a dolgok.

Krisztinát a szülésről kérdezzük, de eleinte ódzkodik mesélni róla, attól tart, megmosolyogjuk a teóriáját. Aztán mégis belevág:

- 2009. március 26-át jelölte meg az orvos Flóra világra jövetelének napjául. Nem jelentkeztek a fájdalmak, még április elején sem. Ekkor be kellett feküdnöm a körmendi kórházba, ahol hatszor indították meg a szülést, de Flóra csak nem akart megérkezni. Pedig április első hetében volt hidegfront, melegfront, egy csomó gólya körözött a kórház fölött, ám az én kislányomat semmi nem sürgette. Nagyszombaton délelőtt hazaengedtek a kórházból, délután spontán jelentkeztek a fájások. Vasárnap reggel mentem vissza, este fél tizenegykor felsírt Flóra. A naptár április 12-ét mutatott. Ez a nap Balázs születésnapja... Meggyőződésem, hogy a Mindenható alakította így a sorsunkat: egyet elvett, egyet adott. Flóra az édesapjára hasonlít, nyugodt, vidám, barátságos kislány. Úgy fogom nevelni, ahogy a szerelmemmel elterveztük.

Lapozzon!

OLDALTÖRÉS: Perben és haragban

Perben és haragban - Simon Erzsébet jegyzete

Kártérítési pert indított a munkahelyi balesetben elhunyt fiatalember családja a Vasi Volán Zrt. ellen. Felperes az anya, az apa, a két fiútestvér, a kislány és annak édesanyja. Hosszú ideje nem történt előbbre lépés ez ügyben sem, akárcsak a büntetőperben. A felperesek ügyvédje, dr. Reisinger Richárd azt mondja, a munkaügyi bíróság egy év alatt mindössze egyetlen tárgyalást tartott. Az álláspontok nemhogy közelednének, inkább megmerevedni látszanak. Vagyoni és nem vagyoni kártérítési igénye van a családnak, olyan összegben, ami az ügyvéd szerint korántsem irreális. Legalábbis az általa tanulmányozott bírósági gyakorlat alapján. Hiszen meghalt egy fiatalember, aki utódot hagyott maga után. Kettétört a család élete, az anya társ nélkül, a gyermek árván maradt. Ők nem tehetnek arról, hogy így alakult. Nem így tervezték. Az anya igyekszik helytállni, hogy megadja a gyermekének mindazt, amit az apával elgondoltak. Az apa egykori munkáltatója azonban nem partner ebben. Hiába van objektív felelőssége. Az ügyvéd szerint a cég vezetője úgy gondolja, vagyoni kár nem érte a családot. Hiszen az elhunyt mindössze egy hónapot dolgozott náluk. Nem tartana méltányosnak vagyoni kártérítést fizetni. Horribile dictu: elégedjen meg az anya az árvasági ellátással. A biztosító által kifizetni vállalt pénz csak töredéke a ténylegesen bekövetkezett kárnak. A munkáltató nem hajlik a peren kívüli egyezségre. A felperesek ügyvédje szerint úgy tetszik, pecsétes papírra vár a bíróságtól. S akkor majd lép. Az árván maradtak bíznak abban, hogy jó irányba. Mert nem maradt más nekik, mint a remény.  

Perben és haragban - Simon Erzsébet jegyzete

Kártérítési pert indított a munkahelyi balesetben elhunyt fiatalember családja a Vasi Volán Zrt. ellen. Felperes az anya, az apa, a két fiútestvér, a kislány és annak édesanyja. Hosszú ideje nem történt előbbre lépés ez ügyben sem, akárcsak a büntetőperben. A felperesek ügyvédje, dr. Reisinger Richárd azt mondja, a munkaügyi bíróság egy év alatt mindössze egyetlen tárgyalást tartott. Az álláspontok nemhogy közelednének, inkább megmerevedni látszanak. Vagyoni és nem vagyoni kártérítési igénye van a családnak, olyan összegben, ami az ügyvéd szerint korántsem irreális. Legalábbis az általa tanulmányozott bírósági gyakorlat alapján. Hiszen meghalt egy fiatalember, aki utódot hagyott maga után. Kettétört a család élete, az anya társ nélkül, a gyermek árván maradt. Ők nem tehetnek arról, hogy így alakult. Nem így tervezték. Az anya igyekszik helytállni, hogy megadja a gyermekének mindazt, amit az apával elgondoltak. Az apa egykori munkáltatója azonban nem partner ebben. Hiába van objektív felelőssége. Az ügyvéd szerint a cég vezetője úgy gondolja, vagyoni kár nem érte a családot. Hiszen az elhunyt mindössze egy hónapot dolgozott náluk. Nem tartana méltányosnak vagyoni kártérítést fizetni. Horribile dictu: elégedjen meg az anya az árvasági ellátással. A biztosító által kifizetni vállalt pénz csak töredéke a ténylegesen bekövetkezett kárnak. A munkáltató nem hajlik a peren kívüli egyezségre. A felperesek ügyvédje szerint úgy tetszik, pecsétes papírra vár a bíróságtól. S akkor majd lép. Az árván maradtak bíznak abban, hogy jó irányba. Mert nem maradt más nekik, mint a remény.  

Perben és haragban - Simon Erzsébet jegyzete

Kártérítési pert indított a munkahelyi balesetben elhunyt fiatalember családja a Vasi Volán Zrt. ellen. Felperes az anya, az apa, a két fiútestvér, a kislány és annak édesanyja. Hosszú ideje nem történt előbbre lépés ez ügyben sem, akárcsak a büntetőperben. A felperesek ügyvédje, dr. Reisinger Richárd azt mondja, a munkaügyi bíróság egy év alatt mindössze egyetlen tárgyalást tartott. Az álláspontok nemhogy közelednének, inkább megmerevedni látszanak. Vagyoni és nem vagyoni kártérítési igénye van a családnak, olyan összegben, ami az ügyvéd szerint korántsem irreális. Legalábbis az általa tanulmányozott bírósági gyakorlat alapján. Hiszen meghalt egy fiatalember, aki utódot hagyott maga után. Kettétört a család élete, az anya társ nélkül, a gyermek árván maradt. Ők nem tehetnek arról, hogy így alakult. Nem így tervezték. Az anya igyekszik helytállni, hogy megadja a gyermekének mindazt, amit az apával elgondoltak. Az apa egykori munkáltatója azonban nem partner ebben. Hiába van objektív felelőssége. Az ügyvéd szerint a cég vezetője úgy gondolja, vagyoni kár nem érte a családot. Hiszen az elhunyt mindössze egy hónapot dolgozott náluk. Nem tartana méltányosnak vagyoni kártérítést fizetni. Horribile dictu: elégedjen meg az anya az árvasági ellátással. A biztosító által kifizetni vállalt pénz csak töredéke a ténylegesen bekövetkezett kárnak. A munkáltató nem hajlik a peren kívüli egyezségre. A felperesek ügyvédje szerint úgy tetszik, pecsétes papírra vár a bíróságtól. S akkor majd lép. Az árván maradtak bíznak abban, hogy jó irányba. Mert nem maradt más nekik, mint a remény.