Égi és földi rockdallamok

- Ha egy gyárban lennék munkás, vagy mondjuk pék, ami ráadásul nagyon régen voltam is egy kicsit (nevet), akkor biztosan fárasztana, ha húsz éve azt az igát kellene húznom. Most viszont azt csinálom, ami mindig is vonzott, ezért jól is érzem magam a bőrömben.

- És a népszerűség? Rajongók, újságírók és kamerák amerre csak mentek...

- A mi szakmánkban is vannak úgynevezett sztárok, akik állandóan arról panaszkodnak, hogy így meg úgy a média, hogy állandóan megtalálják őket az újságírók meg a rajongók, és így nem lehet élni, közben pedig állandóan azt figyelik, hogy a bulvársajtó ír-e róluk valamit. Nézd, azokban az emberekben, akik zenészként, színészként vagy bármiként színpadra állnak, kell hogy legyen valamiféle hiúság, exhibicionizmus, ami arra ösztökéli őket, hogy közönség előtt adják elő a dolgaikat. Ha ez nem haladja meg az egészséges szintet, akkor a sztárság legyezi ugyan a hiúságot, de nem zavarja össze az embert. Hát, mi így vagyunk ezzel. A másik, hogy debreceniek vagyunk, és az a fajta vidéki életmód, amit a város adni tud, megfelelően megvéd minket attól, hogy túl nagy sztárok legyünk. És még valamit: akit nagyon fáraszt a sztárság, az megteheti, amit Révész Sándor. Ő, amikor már zavarta a körülötte lévő felhajtás, fogta a batyuját és elment vidékre, és nem foglalkozott azzal, hogy ő sztár vagy nem sztár. A lényeg, hogy mi szeretjük, amit csinálunk, akárcsak az ezzel járó életformát.

- Az új albumon néhány száma alapos betekintést enged ebbe az életformába: csajok, buli, pia, cucc...

- Hát, igen, a rockzenészlét természetes velejárója a csajozás. És tudod, az erről szóló számok megírásához nem volt nehéz alapanyagot gyűjtenem...

(És hangosan röhög, aztán viszont elkomolyodik.)

- És a pia meg a többi szer?

- Igen, a rock roll életformához a tudatmódosítók, az alkohol, a koffein és a különböző gyorsító vagy lassító szerek is hozzátartoznak. Ezek hatásait szerintem kisebb-nagyobb mértékben mindenféle rock roll zenésznek meg is kell élnie, azt azonban elmondom neked, hogy a többségnek ebbe rendre bele szokott törni a bicskája. A legtöbben, és itt nem csak a zenészekről beszélek, akkor tévednek, amikor azt gondolják, hogy ezek a szerek jelentik a célt, holott ezek pusztán csak eszközök. Fontos, hogy az ember figyeljen, és akár családjához vagy barátaihoz fűződő kapcsolataiban folyamatosan értékelje önmagát, s ha kell, átértékelje a dolgait. Így előbb-utóbb eljut oda, ahova mi is eljutottunk. Mert nem azt mondom, hogy nem iszunk meg egy-két sört a buli előtt, vagy nem szoktunk a buli után kicsit ellazulni, de nem ez a cél! Sok mindent megtapasztaltunk, de túl vagyunk ezeken a dolgokon, és anélkül, hogy bármelyikünknek komoly problémája lett volna belőle.

- A CD-n égi és földi témák váltogatják egymást. Egyelőre maradjunk az utóbbiaknál, különösen, hogy például a Dávid és Góliát című számból üvölt, hogy elég a politikusokból.

- Az a helyzet, hogy az én fejemben, a lelkemben lévő értékítéletek és hangsúlyok nagyon-nagyon más szinten mozognak, mint a napi politika értékítéletei és hangsúlyai. Nyilvánvalóan, ahogy mindenki, aki itt él, én is érzékelem a történteket, és szomorúan nézem a tévében, ahogy az emberek egymásra dobálják a köveket, és ütik-verik a másikat. Emberek, akiknek az én értékrendszerem szerint egész mást kellene tenniük. Én egész másban hiszek, de... Tudod, habár ezek a folyamatok nagyon szomorúak és felzaklatóak, mégis optimista vagyok. Mert úgy gondolom, hogy ezek a történések olyasfajta jelek, mint amikor az embernek az orrán nő egy marha nagy bibircsók, ami őrülten fáj és ég, és csúnya is, és nem lehet vele elmenni a szalagavatóra, vagy ha igen, akkor nagyon be kell púderezni, mert marha ciki az osztálytársak előtt. Szóval, baromi csúnya és fáj, de a lényeg az, hogy a bibircsóknál valami méreganyagnak kell eltávoznia. Utána, jó esetben begyógyul a seb, és aztán csak egy rossz emlék lesz, s évek múlva már úgy mész a bálba, hogy réges rég elfeledkeztél arról a bibircsókról.

- Az előbb azt említetted, hogy a te gondolataid más értékek mentén mozognak. Beszélnél erről bővebben?

- Bármikor, akár órákon át, de kizárt, hogy annyi helyed legyen az újságban, hogy ezt teljes egészében most kifejthessem. Röviden viszont csak frázisszerű dolgokat tudok mondani... Figyelj, számomra a kapcsolatok minősége az igazán fontos, vagyis, hogy minél több szeretetet toljunk a másik felé. Minden élőlény felé. Az a fajta érzelmi összeköttetés, ami két élőlény között kialakulhat, számomra sokkalta fontosabb, mint hogy hogy hívják a miniszterelnököt vagy az ellenzék vezérét. Lehetnének pont fordítva is, tök mindegy.

- A földi dolgok után nézzük az égieket. A California über alles és az Egy van című szám is spirituális témákat feszeget. Érdekelne, hogy te hallod-e az égi dallamot?

- Ha bárki azt állítja magáról, hogy tudja a nagybetűs Igazságot, akkor az szerintem hamis próféta. Éppen ezért én sem mondanám magamról, hogy hallom az égi dallamot. Minden ember kereső üzemmódban van, legfeljebb nem tud róla. És, ha valaki legalább odáig eljut, hogy rájön, hogy kereső üzemmódban van, az szerintem már megvilágosodott. Azt hiszem, hogy a legboldogabb emberek azok, akik az életüket úgy élhetik, ahogy akarják. Számomra ez megadatott, ilyen értelemben véve tehát megkaptam az élettől, amit valaha is vártam. Az persze más kérdés, hogy az előbb említett kereső üzemmód az életünk végéig tart, sőt, szerintem azon túl is. Éppen ezért az, hogy ki mit vár, és ki mit kap, és ki mikor kapja meg, amit vár, ha egyáltalán tudja, hogy mit vár, az egy hosszabb folyamat. És ilyen szempontból még én sem kaptam meg azt, amit várok.

- Ha már az első számmal kezdtük, fejezzük be az utolsóval. Hiányzol, ez a címe, és a magányról szól, de nem a párkapcsolati szinten mozog, hanem...

- Így van, az ősi magány szintjén. Nem szerelmes dal, az biztos, ez a magány mélyebb tőről fakad. Ha valaki jobban végiggondolja az életét, ha egyáltalán szokott ilyeneken gondolkodni, vagy gondolkodni egyáltalán, az előbb-utóbb eljut oda, hogy alapvetően mindannyian magányosak vagyunk. A bőrfelületeden belül laksz te, minden más pedig kívül van. A magányt sokan negatívumként élik meg, pedig nem feltétlenül rossz az egyedüllét, nagyon sokszor a spirituális fejlődési folyamat szerves része, amit meg kell élni.